„IV. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

nagyság=|

Eredeti neve=Rainaldo de'Conti di Segni|

kezdete=[[1254]]. [[december 12.]]|

felszentelése=[[1254]]. [[december 20.]]|

címer=C o a Innocenzo III.svg|

}}

'''IV. Sándor''' ([[1199]] – [[1261]]. [[május 25.]]) lépett fel a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra 181.-ként a [[katolikus egyház]] történetében. Pontifikátusát azóta történészek az egyház további fejlődése szempontjából fordulópontnak tekintik. A megválasztásakor is idős Sándor végleg eldöntötte a császárok és pápák közötti harcot. Azonban a [[Laterán]] győzelme visszafordíthatatlan politikai folyamatot indított el, amely később igazolta, hogy Sándor uralkodása és politikai irányvonala elrohasztotta a pápai trónus legfőbb világi támaszát is.

==Élete és pályája a tiara előtt==

[[1199]]-ben látta meg a napvilágot ''Rainaldo de'Conti di Segni'' néven [[Anagni]] városában. A [[Róma|Rómában]] is nagy befolyással rendelkező [[campagna]]i nemesi család immár harmadik sarja ([[III. Ince pápa|III. Ince]] és nagybátyja, [[IX. Gergely pápa|IX. Gergely]] után) aki elfoglalhatja a pápai trónt. Rokoni kapcsolatainak hála, kiváló iskolákat járt végig, majd az egyház szolgálatába állva, rosszakarói szerint családi kapcsolatainak köszönhette előrejutását. [[1227]]-ben immár nagybátyja szentelte fel bíboros-diakónusnak, majd [[1231]]-ben szintén Gergelytől kapta meg [[Ostia]] [[bíboros]]i méltóságát [[püspök]]i rangon. Amikor elődje, [[IV. Ince pápa]] [[Nápoly]]ban meghalt, a szent kollégium a déli városba sietett, hogy ott megválasszák a pápai trón örökösét. A kardinálisok ezúttal is nehezen tudtak dönteni, de mivel az idő sürgette őket, [[1254]]. [[december 12.|december 12-én]] megválasztották a rossz egészségi állapotban lévő Rainaldot egyházfőnek. Segni grófja minden tőle telhetőt megtett, hogy visszautasítsa kinevezését, de a bíborosi kollégium hajthatatlan volt. Felszentelésekor felvette a IV. Sándor nevet, amely a császárpártiaknak jelezte, hogy a [[III. Sándor pápa|III. Sándorra]] visszutaló név nem nekik fog kedvezni.

Amikor 1254-ben Sándor elkezdte pontifikátusát sokan találgatták, hogy az új egyházfő milyen politikát fog alkalmazni [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] császár utódaival kapcsolatban. [[Párizsi Máté]], az egyetem egyik professzora, úgy jellemezte Sándort, mint szigorú önmegtartóztatás és rendszeres imádság szerint élő ember, aki vallásosságával és kedvességével azonnal megnyeri az embereket, azonban könnyen enged a hízelgő hangoknak. A jellemzés a fennmaradt krónikák szerint telibe talált. A hízelgő hangokat itt a klérus és a pápai udvar azon részét takarta, akik biztatták Sándort, hogy folytassa elődjei kíméletlen harcát a Hohenstaufenek ellen. Pedig ekkor már tisztán látszott, hogy a német császári udvar szinte hatalom nélkül áll az egyre zavarosabb és szétesőbb birodalom élén. Egyedül [[Szicília]] trónja bizonyult biztosnak, így Sándor legfőbb célja ennek aláásása volt.

 

Az erős központi hatalom Németországban egyre inkább elveszettnek tűnt. Megerősödtek a hercegségek, és a császári trón is leginkább csak terhet jelentett viselőjének. A pápa közvetlen barátainak egy része már ekkor figyelmeztette Sándort, hogy a [[Laterán]] hagyományos és történelmileg is alátámasztott világi támogatóját nem kellene ennyire semmivé tenni. A pápák hadjárata diadalt aratott a makacs Hohenstaufeneken, de hiányuk még nagyobb veszteségeket okozott a jövőben, mint a harc ellenük.

 

Manfréd hatalma azonban nőttön nőtt, és [[1260]]-ban csatát is nyert a pápa seregei felett. A szicíliai Hohenstauf azonban nemcsak [[Itália]] déli részét tartotta befolyása alatt. [[Róma|Rómában]] a császárpárti nemesség szövetséget kötött a szomszédos királysággal. Az örök városban kitört lázongások miatt Sándor már koronázása után nem sokkal elhagyta a várost, és pontifikátusának további részét [[Viterbo]]ban töltötte. Manfréd tehát Sándor minden erőfeszítése ellenére Szicília trónján maradt, sőt a Pápai Állam jelentős területeit is uralma alá vonta.

 

Pontifikátusának több sikertelen momentumán elbúsulva végül [[1261]]. [[május 25.|május 25-én]] halt meg Viterboban. Hamvait a viterboi [[katedrális]]ban helyezték örök nyugalomra, amely a [[16. század]]ban elpusztult a székesegyház felújításakor.

 

==Jegyzetek==

 

{{Pápa|előző=[[IV. Ince pápa|IV. Ince]]|