Az ''Annales Posonienses'' évbejegyzése szerint [[I. István magyar király|Szent István]] hívására [[1036]]-tól a [[pécs]]i egyházmegye 2.második [[püspök]]e lett. [[Szent Gellért]]tel és társaival ellentétben az [[1046]]-os [[Vata-féle pogánylázadás|pogánylázadáskor]] nem történt baja. [[I. András magyar király|I. András]] koronázásakor egyike volt a szertartást végző 3három püspöknek. Mór kézírását olvashatjuk a [[tihany]]i apátság alapítólevelén ([[1055]]). Feltételezhető, hogy jelen volt [[1061]]-ben [[Szekszárd]]on az apátság alapításánál, és két évre rá ő temette ugyanott el [[I. Béla magyar király|I. Béla]] királyt. 1064-ben Pécsett békült ki egymással [[Salamon magyar király|Salamon]] és [[I. Géza magyar király|Géza]] királyfi. Ebben az időszakban írta meg az első magyar legendát [[Szent Zoerard-András|Szent Zoerárd (Szórád) Andrásról]] és [[zobor-hegyi Szent Andár]] és [[Zoborhegyi Szent Benedek|Szent Benedek]]ről, az ún. Zobor-hegyi remetékről.
A [[15. század]]ból származó [[missale|misekönyv]]ek szentként említik, illetve [[martirologium]]okban szerepel a neve, ezért az akkori pécsi püspök kérésére [[IX. Piusz pápa|Boldog IX. Piusz pápa]] [[1848]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] jóváhagyta és megerősítette a pécsi egyházmegyében kialakult nyilvános tiszteletét, [[XI. Piusz pápa]] pedig 1925. [[december 4.|december 4-én]] az [[egyházmegye]] társvédőszentjévé nyilvánította. Ünnepe: [[október 25.]]
