„Inas” változatai közötti eltérés

'''Inas'''nak vagy '''tanonc'''nak nevezték Magyarországon a II. Világháborút követő 1948-as kommunista hatalomátvételig az ipari/kereskedelmi szakmunkás tanulókat.

 

Mivel az említett rendszerváltás alkalmával főként azok a szociáldemokrata és kommunista káderek kerültek döntési poziciókba, akik maguk is átélték a keserves inaséveket, olyan törvényt (1949. évi IV.: [http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8349]) hoztak, mely biztosította a képzésben résztvevők jogait. Valószínűleg a szövegezésbe is beleszóló, egykori életükre emlékező vezetők az "inas" szó kiirtásával kívánták a "múltat eltörölni". Az ú.n. ''inasévek'' keserveire jellemző, hogy az említett törvényt megelőzően a tanulóval, aki gyakran a mester házában lakott, évekig végeztettek cselédmunkát látástól vakulásig : állatok gondozása, kertgondozás, takarítás stb. Az irodalomban ([[Kovai Lőrinc]]: Tűzkehely) és a művészetben is ([[Munkácsy Mihály]]: Ásító inas) találunk utalásokat erre.