„Pietro Perugino” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
Az [[1480-as évek]] elején [[Firenze|Firenzében]], [[Andrea del Verrocchio|Verrocchio]] műhelyében dolgozott, mestere mellett még [[Piero della Francesca]] volt rá nagy hatással. Festett antik hősöket és isteneket, de főként oltárképeket, Madonna-képeket, szentek képeit festette lírai felfogásban. Művein jellegzetes arctípusokat használt, előre festett alak- és arctípusokat, s ha sok volt a megrendelése, rendszeresen alkalmazta azokat. Jól megfigyelhető például ''[[Sienai Szent Bernardin|Szent Bernadin]] látomása'' c. képén, hogy minden női mellékalak arca egyforma, az is gyakran megesett nála, hogy egy korábbi kompozíciójának figuráját felvitte egy újabb kompozícióba. [[Giorgio Vasari]] nem talált ebben semmi kivetni valót, hiszen a freskók vagy táblaképek egymástól távol eső templomokban, kolostorokban voltak megfestve vagy elhelyezve.<ref>Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest : Magyar Helikon, 1973. Pietro Perugino festő élete lásd 397-410. p.</ref> Oltárképeit és freskóit áttekinthető, kiegyensúlyozott csoportkompozíciók jellemzik. Ötvözte az umbriai iskolára jellemző, hangsúlyos architektúra-ábrázolást és a firenzei figurális stílust.
1482-ben részt vett [[Róma|Rómában]] a [[Sixtus-kápolna]] alsó regiszterének kifestésében. Három freskója közül ''A kulcsok átadása Szent Péternek'' egyik fő műve. Az [[1490-es évek]] első felében [[Róma|Rómában]], de főként [[Firenze|Firenzében]] festette oltárképeit. Perugiai megbízásai közül kiemelkedik a ''Collegio del Cambio'' fogadótermének kifestése (1495-1500), köztük [[Apollo]], [[Jupiter]] ábrázolásai, ''Krisztus színeváltozása'' c. freskója. Több mint egy tucat festő dolgozott műhelyében, tanítványai közé tartozott [[Raffaello]].
Festészete az [[1500-as évek]]től konzervatívnak számított, életének utolsó húsz évében mégis számos megbízást kapott és teljesített szülővárosában és környékén. Miután feltűnt Firenze egén [[Michelangelo Buonarotti]] művészete, Pietro Perugino szűkebb hazájában működött tovább. Megnősült, idős kora ellenére fiatal hölgyet vett el, gyermekei születtek. 70-es éveinek közepén érte a halál, Vasari emlékezete szerint 78 éves korában halt meg.<ref>Vasari i.m. 408. p. A halál dátuma nála 1524.</ref>
| |||