„Giulietta Masina” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások
a
a (kisebb formai javítások)
{{Színész infobox
| név = Giulietta Masina
| kép =
| képaláírás = Giulietta Masina
| születési név = Giulia Anna Masina
| születésnap = [[1921]]. [[február 22.]]<br/>[[San Giorgio di Piano]], {{zászló|olasz}}
| halál ideje = [[1994]]. [[március 23.]] {{életkor-holt|1921|2|22|1994|3|23}} <br/>[[Róma]], {{zászló|olasz}}
| művésznév = Giulietta Masina
| aktív évek = [[1948 a filmművészetben|1948]] – [[1991 a filmművészetben|1991]]
| házastárs = [[Federico Fellini]]<br/> (1943 - 1993)
'''Giulietta Masina''' ([[1921]]. [[február 22.]] – [[1994]]. [[március 23.]]) elismert [[Olaszország|olasz]] filmszínésznő, a híres rendező, [[Federico Fellini]] felesége volt.
 
== Élete ==
 
Giulietta Masina (1921-1994) az olasz filmművészet egyik legkiemelkedőbb tehetsége, és az egyik legjellegzetesebb egyénisége volt. Életét, és pályafutását szintén egy nagy név kíséri végig: Federico Fellini, aki ötven évig szeretett férje, emellett a legkiemelkedőbb rendezője volt.
 
Giulietta Masina San Giorgio di Piano-ban (Bologna közelében) született. Édesapja Gaetano Masina, tehetséges hegedűművész – házassága után feladja művészeti karrierjét, a biztosabb megélhetés reményében hivatalnoki állást vállal. Masina édesanyja Angela Flavia Pasqualin, egy művelt, kifinomult családból származó tanítónő. Négy gyermekük közül Giulietta a legidősebb, a nehéz anyagi körülmények miatt öt éves korában odaadják anyai nagynénjének, a nemesi származású Giulia Sardi-nak, aki korán felfedezi a kislányban a művészi tehetséget. Giulietta gyerekként szinte minden művészi ágban kipróbálja magát: énekel, balettozik, zongorázik, és hegedül. Tíz éves koráig nem járt iskolába, nyaranta pótolja be a tananyagot tanítónő édesanyjával, így egy évet sem veszít. Az Orsolyiták kollégiumába íratják be, ahol a legmodernebb pedagógiai eszközöket alkalmazzák: szó sincs a Júlia és a szellemek (Fellini 1965) klerikális, szigorú, elnyomó vallásosságáról.
Giulietta Masina tizenévesen gyakran szerepel rádió műsorokban, színházban is kap kisebb szerepeket.
Tizennyolc éves korában jelentkezik a Drámai Művészetek Akadémiájára, ahol a bizottságot elkápráztatja Masina őstehetsége, azt feltételezik, színész szülők gyereke. Sajnos hiába nyert felvételt Giulietta: édesapja ragaszkodik hozzá, hogy egy civil diplomát szerezzen – így kissé szomorúan, hogy nem élhet a felkínált lehetőséggel - a Római Bölcsészkarra iratkozik be, itt irodalmat, régészetet, filozófiát tanul. Természetesen az egyetemi évek alatt sem hanyagolja a színjátszást, az Egyetemi Színpadon (Theatro dell’ Universita, később Teatro Atheano) sorra játssza a főszerepeket, óriási sikert arat Goldoni, Moliere, és egyéb, különböző műfajú darabokban, mint amatőr színésznő. Ezzel egy időben az EIAR zenei, és komédiatársulat tagja, táncol, énekel, drámákban, vígjátékokban szerepel. Továbbá játszik a Theatro delle Arti-ban, az Argentina-ban, a Quirino színpadán is.
Akkoriban nagyon népszerűek voltak a rádiójátékok; Giulietta megkapja a Cico és Pallina c. rádió sorozat női főszerepét. A humoros, érzelmes, kissé pajzán sorozat meghozza Masina számára az ismertséget. A rádiójátékot Federico Fellini írta, aki akkoriban kezdő íróként, karikaturistaként, újságíróként próbálgatta szárnyait. A sorozat kapcsán, kalandos, romantikus körülmények között ismerkedtek össze, és mindössze kilenc hónap jegyesség után szerelmi házasságot kötnek 1943 őszén, háborús körülmények között.
Giulietta Masina élete legnagyobb boldogsága után két nagy tragédiát él meg: első terhessége egy baleset miatt megszakad, 1945 tavaszán második gyermeke, Pier Federico három hetes korában hal meg. A fájdalmat fokozta, hogy Giulietta gyermekágyi lázat kap, melynek szövődményeként nem szülhet többé. Giuliettát, és Federico-t a közösen átélt tragédia lelkileg még jobban összehozta, szerelmük egyre inkább elmélyül.
Giulietta erős lélekkel rendelkezik, a sors úgy tűnik, a veszteségeket kárpótolni igyekszik: visszatér a színpadra, és sikerei töretlenül folytatódnak. Fellini-t Rossellini karolja fel: egyre inkább bekerül a filmiparba, mint tehetséges forgatókönyvíró, később segédrendező.
Masina első szerepét játssza Lattuada: Nincs irgalom c. filmjében: egy tragikomikus prostituáltat alakít, olyan szeretetre méltóan, és hitelesen, hogy ezek után a producerek, rendezők hosszú időre ebbe a szerepkörbe skatulyázzák be. Ezért a szerepért Ezüst Szalag díjjal jutalmazzák, Masina neve már jól cseng a művész berkekben. Többnyire mellékszereplőként, epizodistaként alkalmazzák: csibészes stílusa, szürreális játéka, különleges egyénisége eltér a kor hagyományos nőideáljaitól, annak ellenére, hogy Masina érdekesen vonzó nő volt, és szeretett volna a filmvásznon is csinos, hódító szépségeket alakítani. Ezekben az években Masina filmről filmre vándorol, a legaktívabb évei ezek – bár nemzetközi értelemben véve még ismeretlen a neve.
Fellini életművében jelentős mérföldkő a Varieté Fényei: itt próbálkozott először rendezéssel Lattuadával társulva. Masina egy elbűvölő, tűzrőlpattant ripacsnőt alakít egy jelentősebb mellékszerep erejéig. 1952-ben Fellini első önálló rendezésében, a Fehér Sejkben mindössze öt percet szerepel, szintén egy clown stílusú, meghökkentő utcalányt játszik: a jelenet érdekessége, hogy ez a szerep az előfutára a Cabiria éjszakáinak - itt is Cabiriának hívják.
Az igazi áttörésre 1953-ban kerül sor: Fellini lehetőséget kap, hogy megrendezze élete legköltőibb, legérzelmesebb filmjét, melyben Masina a női főszereplő: Gelsomina, az együgyű, ám csupa lélek mutatványoslány a filmtörténelem egyik legkülönösebb, legmegrázóbb alakja, ez a suta kis lény ma is fogalom. Az Országúton saját hazájában nem arat kirobbanó sikert, sokan a neorealizmus sírásójának titulálják Fellini-t, bár Giulietta Masina alakításától csaknem mindenki el van ragadtatva. Az Országúton kultusza Franciaországból ered. Giuliettát BAFTA díjra jelölik. Pár évvel később, 1956-ban Oscar díjat nyer a film, Masinát úgy emlegetik, mint „Szoknyás Chaplin-t”, mint női bohócot; Greta Garbo-hoz, Anna Magnani-hoz hasonlítják szikrázó tehetségét.
1957-ban játssza el a férje rendezte Cabiria éjszakái címszerepét: a temperamentumos, tragikomikus utcalány volt a művésznő legkedvesebb szerepe, elmondása szerint vele tudott legjobban azonosulni. A film átütő sikert arat, Giulietta megkapja a Cannes-i fesztivál nagydíját, mint legjobb színésznő, BAFTA díjra jelölik - a film pedig Oscar díjat kap.
 
Ezután számos filmszerepet elvállal, többek között Fortunella szerepét: egy Gelsomina szerű karaktert játszik. Fellini írta a forgatókönyvet, a film kiváló, ám nem ért el nagy közönségsikert. A Pokol városában c. (Castellani) börtönfilmben egy ártatlanul elítélt, butuska, és befolyásolható cselédlányt alakít, akit megtör a félelmetes börtönmorál: prostituált lesz belőle. Ebben az időszakban gyakran utazik külföldre: a Jons és Erdme c. NSZK filmben egy kikapós háziasszonyt, Julien Duviever (francia újhullámos rendező) Műselyemlány (1960) c. filmjében egy Marilyn Monroe szerű csábító szőkeséget alakít. A sors furcsa fintora, hogy ezek a filmek nem arattak átütő sikert, noha Masina játéka hibátlan. Brecht Koldusoperájában németül játssza Polly szerepét – színházban.
Az ezt követő öt évben Masina némileg visszavonul, háttérmunkákat lát el Fellini filmjeiben, időnként TV-ben vállal fellépéseket, protokolláris szerepeket tölt be.
1965-ben újra közös produkciót hoz létre Fellinivel: a Júlia és a Szellemek címszerepét játssza, szokatlan szerepkörben: a mindeddig kirobbanó temperamentumú, érzelmes, erős mimikájú Giulietta éles váltással játssza el a lelki problémákkal küzdő, csendes, visszafogott polgárasszony szerepét. Eltűnnek bohócos gesztusai, jellegzetes fintorai, ez a szerep teljesen elüt a tőle megszokott karakterektől. A film nagy része kitaláció, bár vannak benne olyan szituációk, ami a magánéletből lett átvéve – persze szándékosan elferdítve. Ennek ellenére Giulietta nem magát játssza: a csendes, kissé unalmas, otthonülős hölgy pont az igazi Giulietta ellentéte, hiszen a színésznő kifejezetten életvidám, izgalmas, szikrázóan intelligens személyiség volt: saját bevallása szerint egyáltalán nem tud azonosulni Giulietta Boldrini személyiségével, akit ellenszenvesnek, és szánalmasnak talált. A film egy tipikus mediterrán neveltetésű háziasszonyt mutat be, miként dolgozza fel férje hűtlenségét. A Júlia és a szellemek egy afféle női 8 és fél, lélektani, szürreális, barokkos stílusú szatíra, jellegzetes, formabontó képi világgal. Ugyan nem ért el akkora sikereket, mint elődei, Fellini utólag belátta, hogy művének számos hiányossága van, ám Amerikában viszont osztatlan sikert arat – mondanivalója ma talán aktuálisabb, mint a bemutató idején, népszerűsége töretlen.
 
Masina megint aktívan részt vesz a filmezésben, sorra játszik kisebb- nagyobb szerepeket, amik nem túl ismertek hazánkban. A hetvenes években megint pihenőre kényszerül: elmondása szerint az olasz filmipar válságban volt, s bár elhalmozták szerepajánlatokkal, úgy érezte, nem kínáltak neki tetsző karaktereket. Akciófilmekhez, silány tömeg-vígjátékokhoz nem akarta adni a nevét. Tanácsadó műsort vezet a rádióban, a hallgatóknak nyújt pszichológiai tanácsadást, óriási sikerrel. Később saját rovata lett a La Stampa c. újságban, ahol folytatja a levelezést a hozzáfordulókkal – később erről a tevékenységéről Mások naplója címmel megjelenik az általa írt könyv. Társadalmi kötelezettségei is lesznek, az UNICEF olasz nagykövete, amit a hetvenes évektől haláláig folytat. Filmezés tekintetében a hetvenes években mindössze két munkája van, televíziós sorozatok, a Tullio Pinelli által írt Eleonora, majd évekkel később a Camilla – az olasz közönség körében 80-90%-os nézettséget ér el.
1985-ben – húsz év szünet után megint csak főszerepet játszik férje filmjében: a Ginger és Fred c. filmben Ginger Rogers olasz hasonmását alakítja, egy bűbájos, idősödő, hajdani varieté táncosnőt. Giulietta számára sokat jelentett, hogy táncolhatott, ezt a tevékenységet gyerekkora óta magas szinten művelte. A film szerelmi témájú, emellett élesen bírálja a TV igénytelenségét, és uralmát a közönség felett. Ezután mindössze két filmben láthatjuk: a Perinbaba (Holle anyó) címszerepét 1985-ban forgatja Cseh-Szlovákiában, 1991-ben Francia országban vendégszerepel, hogy leforgassa az Emlékezés napja c. TV filmet.
Utolsó éveiben súlyos agydaganatot állapítanak meg nála, fizikai ereje egyre romlik, Fellini-t nagy aggodalommal tölti el szeretett felesége gyógyíthatatlan betegsége, ráadásul az ő állapotai is fokozatosan romlik. A számukra utolsó Oscar gálán 1993 tavaszán az egyik legmeghatóbb perceknek lehetünk tanúi: az életműdíjat átvevő Fellini egyetlen nevet említ, akinek köszönettel tartozik: „Köszönöm drága Giulietta, és kérlek, hagyd abba a sírást!” A házaspár körül izzik a levegő – már jóformán senki sem kételkedhet szerelmükben, ami ötven éven át megmaradt.
A Fellini házaspárt életükben számtalan ízetlen támadás, és rágalom érte: a bulvárlapok, álbarátok próbálták befeketíteni kapcsolatukat, Fellini-t lelketlen Casanovának ábrázolják egyesek, időnként Giuliettát is hírbe hozták másokkal, többek között Richard Basehart-tal, (Országúton- Bolond) hogy mennyi ezekből a valóság, nem lehet tudni, mindenesetre sem Fellini, sem Giulietta nem vállalt fel név szerint semmi nemű futó kalandot nagy nyilvánosság előtt.
Ahogy a család barátja, és munkatársa, Tullio Kezich írta: Fellini, és Giulietta házassága igazi, mély, szerelmi kapcsolaton alakult, elválaszthatatlanok voltak; lelki értelemben véve teljesen monogám kapcsolat volt az övék. A minden házasságra jellemző, időnként előforduló viták, nézeteltérések, flörtök ellenére szükségük volt egymásra, létezni sem bírtak egymás nélkül.
Federico Fellini 1993 október 30-án hunyt el agyvérzésben. Giulietta négy, és fél hónap múlva követte, noha az orvosok szerint még pár évig élhetett volna ezzel a betegséggel. Férje nélkül értelmetlennek érezte az életét, szó szerint utána halt 1994 március 23-án. Együtt nyugszanak Rimini temetőjében egy vitorla alakú emlékmű alatt, korán elhunyt kisfiukkal egyetemben.
 
== Filmográfia ==
 
* ''[[Senza pietà]]'' (1948)
* ''[[Persiane chiuse]]'' (1950)
* ''[[A varieté fényei]]'' (''Luci del varietà'', 1950)
* ''[[Európa '51]]'' (''Europa '51'', 1951)
* ''[[Wanda la peccatrice]]'' (1952)
* ''[[A fehér sejk]]'' (''Lo Sceicco Bianco'', 1952)
* ''[[Országúton]]'' (''La Strada'', 1954)
* ''[[Szélhámosok]]'' (''Il Bidone'', 1955)
* ''[[Cabiria éjszakái]]'' (''Nights of Cabiria'', 1957)
* ''[[A pokol városában]]'' (''Nella citta d'inferno'', 1959)
* ''[[Júlia és a szellemek]]'' (''Giulietta degli spiriti'', 1965)
* ''[[Holle anyó]]'' (''Perinbaba'', TV-film, 1985)
* ''[[Ginger és Fred]]'' (''Ginger e Fred'', 1986)
 
== Források ==
* [http://www.imdb.com/name/nm0556399/ Giulietta Masina életrajza az IMDb-n]
<references/>
== Külső hivatkozások ==
{{commons}}
* {{PORT.hu-person|7830|Giulietta Masina}}
 
Egy magyar nyelvű emlékoldal Giulietta Masina-ról:
131 512

szerkesztés