„Város-kút (Budapest)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Vms (vitalap | szerkesztései) |
||
10. sor:
A [[török hódoltság]] alatt a Város-kút használhatatlanná vált, a vezetékek állapota nem tette lehetővé, hogy a helyenként bemosódó talajjal egyébként is szennyezett víz eljusson a budai várig. A 17. század végén [[Eberhardt von Everling]] törzsorvos fedezte fel újból a forrásfoglalatot, és kezdeményezte újbóli üzembe állítását. A vezetéket végül [[Kerschensteiner Konrád]] [[jezsuiták|jezsuita]] szerzetes irányításával újították fel [[1718]]-ban, s az újonnan lefektetett 1304 méternyi fenyőfa, illetve 2676 méternyi ólomcső vezette el a vizet a várba. A munkálatok során a forrásfoglalat közelében fedezték fel a középkorban kialakított, föld alatti vízgyűjtő medencét, amely fölé egy kútházat emeltek (alsó kútház). Everling tiszteletére a forrást 1718-ban ''Doktor-kútnak,'' illetve ''Orvos-kútnak'' nevezték el.
Neve [[1847]]-ben Nádor-kút lett, az abban az évben elhunyt [[József nádor|József Antal főherceg]], Magyarország nádora tiszteletére, aki közvetlenül innen hordatta az ivóvizet. [[1849]]-ben, a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] második évében, Buda várának ostromakor [[Görgey Artúr]] átvágatta a Nádor-kút vezetékeit, így vágva el a várat védő császáriakat az ivóvíztől. A vízvezeték-rendszer végül [[1882]]-ig működött, ezt követően szerepét átvette az 1881–1882-ben kialakított [[Budaújlaki vízmű|újlaki vízmű]]. A forrás ma ismert neve a 19. század végén honosodott meg, miután a [[fogaskerekű vasút]] közelben kiépített, ''Városkút'' nevű
== A helyszín ==
| |||