„Kasztrált (énekes)” változatai közötti eltérés

A '''kasztráltak''' vagy '''castrati''' (a [[latin]] ''castratusból'' ered, jelentése ''herélt'') azoknak az énekeseknek a neve, akiket gyemekkorukban [[kasztrálás|megfosztottak férfiasságuktól]] és így felnőtt korukban is megőrizték hangjuk gyermekien szép csengését miközben a hangképző apparátus erősödésével annak terjedelme, ereje és mozgékonysága növekedett.

 

A pubertáskor előtti kasztrálás megakadályozta a fiú [[gége|gégéjének]] átalakulását, aminek következtében a [[hangszín]] megőrződött. A [[tesztoszteron]]-hiány egyúttal azt is jelentette, hogy a csontok [[epifízis]]ei nem erősödtek meg kellőképpen, ezért csontjaik, így bordáik is, a szokásosnál hosszabbra nyúltak, ami a szokásosnál nagyobb [[tüdő]]-térfogatot biztosított. Ez, a gyermeki hangszálakkal párosulva rendkívül flexibilis hangok képzését segítette elő, amelyek messze felülmúlták a magas regiszterekben éneklő [[szoprán]]okat, [[kontratenor]]okat, vagy [[falzett]]istákat. Énekük minősége, hangszínük a kor előrehaladásával is alig változott. Különleges bravúrjuk volt a hosszú ideig, néha 70-80 másodpercig kitartott hang, amit koloratúrákkal díszítettek, és egy levegővel (levegőcsere nélkül) énekeltek végig.

 

A kasztrálás divatja az [[Arabok|arab]] világból származott és egészen 18. század végéig gyakorlat maradt [[Európa|Európában]], különösen azért, mert a nők egyházi kórusokban nem énekelhettek. Mindenekelőtt azonban operák virtuóz áriáit énekelték. Európában az első kasztráltak a 16. században jelentek meg, ez azonban vitattott, mert korábban ''soprano maschio'' névvel illették őket, ami jelenthetett [[falzett]] énekest is. Az első konkrétan ''castratónak'' nevezett énekes a spanyol származású [[Hernando Bustamante]] volt, aki [[1558]]-ban a [[sixtusi kápolna]] kórusában énekelt. Annak ellenére, hogy a későbbi francia közönség ellenszenvet mutatott a kasztráltak iránt, az országban mégis több énekes élt, hatalmas sikereket aratva. [[V. Sixtus pápa]] átszervezte a [[Szent Péter-bazilika]] kórusát helyet adva számos kasztráltnak, melyek hamarosan átvették a vezetőénekesi pozíciókat a fiatal fiúktól és falzettistáktól.

 

A legnevesebb kasztráltak valamennyien koruk ünnepelt sztárjai voltak, így [[Farinelli|Carlo Broschi Farinelli]], [[Francesco Bernardini]], [[Gaspare Pacchierotti]], [[Girolamo Crescentini]], [[Antonio Bernacchi]], valamint [[Gaetano Maiorano]]. A kasztráltak szerepkörét napjaink operaszínpadi gyakorlatában [[szoprán|koloratúrszoprán]] vagy [[mezzoszoprán]] énekesnők, korhű előadásokban pedig — [[kontratenor]]ok éneklik.

 

[[Fájl:Alessandro Moreschi.ogg|thumb|right|[[Alessandro Moreschi]] hangja, aki az utolsó kasztrált volt és a sixtusi kápolna kórusában énekelt]]

 

 

* [http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0410/19.htm „Éneklőgépek” az operaszínpadon]

 

[[ms:Kastrato]]

[[nl:Castraat]]

[[no:Kastratsanger]]

[[pl:Kastrat]]