16 éves volt, mikor apja, aki a város kültanácsának volt tagja, meghalt, mire 1747-ben elhagyta szülővárosát és [[Bécs]]be ment; innét azonban csakhamar [[Pozsony]]ba tért vissza, hol két évig folytatta tanulmányait. Azután [[Zittau]]ban tanult három évig. 1752. január 14-tőlétől a lipcsei egyetemen az orvosi tudományt hallgatta s 1759-ben orvosdoktorrá avatták. 1762-ben mint gyakorló orvos [[Chemnitz]]ben telepedett le, hol mellékesen kedvenc foglalkozását, a füvészetet folytatta s különösen a moháknak [[górcső|górcsövi]] tanulmányozása útján szerzett kiváló ismereteket. Fölfedezéseit koronként közzétette a német szakfolyóiratokban. 1781-ben Lipcsébe költözött. 1786-ban az egyetem orvosi karában rendkívüli tanár lett és 1789-ben a botanika rendes tanára. 1791-ben a lipcsei tanács a Tamás-iskolánál orvosnak alkalmazta. A [[mohák]] tanulmányozásával korszakot alkotott. Fölfedezte 1774-ben a mohák ivaros szaporodását és ezzel a [[szentpétervár]]i egyetemtől a virágtalanok szaporodó műszereinek fölfedezésére kitűzött 1783. évi pályadíjat kapta. Korszakos botanikai fölfedezéseiért a londoni, stockholmi s más tudós társaságok tagul választották. {{Botnév|Hedw.}}
