„Wilhelm Busch” változatai közötti eltérés

 

A Busch család hét gyermeke közül elsőként látta meg a napvilágot. Szerény körülmények között éltek, így [[1841]]-ben szülei úgy döntöttek, hogy fiuk nevelését a nagybátyjára, Georg Kleinére bízzák, aki pap volt [[Ebergötzen]]ben. Csak három évvel később látta viszont szüleit. A nagybátyja tanította, amiből barátja, Erich Bachmann is részesült. A két ifjú barátsága egy életre szólt, a Bachmann család malma előjön a művész egyik történetében, a ''Max und Moritz''-ban. A mű [[1865]]-ben, a ''Münchener Bilderbogen'' című folyóiratban jelent meg, és valószínűleg a történet maga is a két gyermek életéből származik. [[1846]]-ban a Kleine család Busch-sal együtt [[Lüthorst]]ba költözött. Ugyanebben az évben, vagyis 15 évesen az édesapja kívánságára [[Hannover]]ben a gépészmérnöki karra iratkozott be, de tanulmányait [[1851]]-ben abbahagyta. Mivel érdeklődése a festészet felé irányult, a [[düsseldorf]]i, az [[antwerpen]]i, majd a [[münchen]]i művészeti akadémiára tanult tovább. [[1854]]-ben belépett egy művészeti egyesületbe, a ''Jung München''-be. Később játszott a gondolattal, hogy [[Brazília|Brazíliában]], méhtenyésztőként kezd új életet, ezt a mesterséget is nagybátyjától tanulta. [[1858]] körül sokat foglalkozott anatómiával, rajzolással, festéssel. [[1865]]-ben, diákként adta el a „Max und Moritz” jogait a kiadójának, ''Kaspar Braun''nak, aki ezzel hatalmas vagyonhoz jutott. A szerző ezért idős korában egy szimbolikusnak nevezhető összeghez jutott, amit jótékony célokra fordított. [[1864]]-ben fejezte be a „Der Heilige Antonius von Padua” című művét, ami betiltottak, és csak hat évvel később jelenhetett meg. [[1868]]-ban [[Frankfurt am Main]]ba költözött testvéréhez, Ottóhoz. Itt ismerte meg ''Johanna Keßler''t, aki a barátnője lett. [[1872]]-ben visszaköltözött Wiedensahlba, ahonnan többször utazott külföldre, így [[Olaszország]]ba és [[Hollandia|Hollandiába]] is. [[1884]]-ig megjelentek leghíresebb művei, például a „Fipps der Affe” és a „Die fromme Helene”. [[1898]]-ban az unokaöccséhez költözött Mechtshausenbe. Halála előtt arról rendelkezett, hogy az összes személyes levelezését meg kell semmisíteni. 1908-ban halt meg.