„Bethlen-kormány” változatai közötti eltérés

(javítások)
Az [[I. világháború]]t követően az ország gazdasága összeomlott, a [[Trianoni békeszerződés]]ben Magyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, köztük a legfontosabb bányászati központokat is. A kommunista [[Tanácsköztársaság]] bukása utáni időszakban négy kormány is alakult, de mind a négy csak rövid ideig volt hatalmon. Végül [[1921]]. [[április 14.]]-én [[Horthy Miklós|Horthy]] kormányzó [[Bethlen István]]t nevezte ki miniszterelnökké.
 
Bethlen fő feladatának a gazdaság és a társadalom stabilizálását tekintette (innen kapta a "nagy„nagy konszolidátor"konszolidátor” jelzőt). Még 1921-ben titokban kiegyezett a szociáldemokratákkal. A [[Bethlen–Peyer-paktum]] néven emlegetett egyezmény értelmében a szocialisták felhagytak a hatalomellenes izgatással és a tömegsztrájkok szervezésével (ami nagyban hozzájárult a közhangulat csillapodásához, valamint a gazdaság újraindítását is gyorsította), cserébe újra legálisan működhettek, s a választásokon is újra indulhattak (amiken innentől kezdve rendre be is jutottak a törvényhozásba, illetve az önkormányzatokba). A kormány [[1924]]-ben létrehoztaéletra hívta a [[Magyar Nemzeti Bank]]ot és a [[Népszövetség]]től szerzett 250 millió korona hitelt. [[1927]]. január 1-benjei hatállyal bevezette a [[magyar pengő|pengő]]t ésaz újegyre vámrendzertsúlyosabban dolgozott ki.elértéktelenedő [[1926]]-banmagyar belekeveredett a [[frankhamisítási botránykorona]]ba, amiért felajánlotta a kormányzónak lemondásáthelyett, devalamint Horthyúj aztvámrendszert nemdolgozott fogadta elki. Ezt követően kötelező nyugdíj és betegbiztosítást vezetett be. Kultuszminisztere, [[Klebelsberg Kunó]] segítségével megreformálta az oktatási- kulturális- és kutatási közintézményeket.
 
Külpolitikájában a trianoni diktátum revízióját tekintette elsődleges feladatának. Habár hivatalosan nem támogathatta, de mindent megtett az [[1921]]-ben zajló [[Nyugat-magyarországi felkelés]] sikerének minél nagyobb kihasználása érdekében, amelynek eredményeként az [[Ausztria|Ausztriának]] ítélt [[Sopron]]ra és vidékére népszavazást írtak ki,. ígyA ennek[[soproni sikerenépszavazás]] utánsikerrel zárult, így a terület megmaradhatott Magyarország részének. Az eseményeken felbuzdulva 1922-ben előbb [[Kerca]] és [[Szomoróc]] harcolta ki a visszatérést Magyarországhoz a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságtól, majd 1923 elején további tíz falu, mind helyi népszavazás útján tért vissza Ausztriától.
 
Igyekezett a német és orosz befolyást minél jobban csökkenteni, ezért igyekezett jó viszonyba kerülni [[Anglia|Angliával]] és [[Olaszország]]gal is. Ebbéli tevékenységét [[1925]]-ben komolyan megingatta a [[frankhamisítási botrány]], ami komoly presztízsveszteséget hozott az országnak, különösen miután kiderült, hogy Bethlennek is tudomása volt a tevékenységről. Bár felajánlotta lemondását, Horthy sikerrel vette rá Bethlent tevékenysége folytatására. [[1927]]-ben magyar-olasz barátsági szerződést kötött.
 
Az [[1929]]-ben kitört gazdasági világválság idején Bethlen megszorító intézkedésekre kényszerült, ezértilletve részben jegyrendszert volt kénytelen bevezetni (pl. [[boletta]]), ami miatt folyamatosan csökkent támogatottsága, ígys bár megnyerte az [[1931-es választások]]-benat és így folytathatta a kormányzást, mégis alig két hónappal a parlament újjáalakulása után, augusztus végén lemondott tisztségéről.
 
== A kormány tagjai ==