[[1925]]-től [[1944]]-ig a [[miskolc]]i [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] jogakadémia tanára volt. Magántanári habilitációját a [[pécs]]i egyetemen tette le [[1928]]-ban. A Tiszai Evangélikus [[Egyházkerület]] világi főjegyzője és az evangélikus zsinat tagja volt. [[1929]]-ben – a [[Polgári Demokrata Párt|Független Demokrata Párt]] képviseletében, az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-vel közös listán – bekerült Miskolc város törvényhatósági bizottságába, majd a Magyar Külügyi Tanács tagja is volt. Egy rövid ideig támogatta [[Gömbös Gyula]] politikáját, de [[1939]]-től már az ellenzéki „''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap''” főszerkesztője volt, míg be nem tiltották az újságot.
1944-ben Budapesten nyitott ügyvédi irodát, a [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] idején pedig bujkált. A nyilasok [[1944]]. [[Október 17.|október 17]]-én]] mégis elfogták, [[Szilvásvárad]]ra internálták, de megszökött. 1944 decemberében az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]] tagjává, majd az alakuló ülésen, [[1944]]. [[December 21.|december 21]]-én]] elnökévé választották és így [[1945]]. [[Január 26.|január 26-ától]]-tól [[December 7.|december 7-éig]]-ig a [[Nemzeti Főtanács]] elnöke is volt. [[1945]]. [[November 4.|november 4]]-én]], elnöki mandátuma lejártával az új nemzetgyűlés külön törvény alapján kilenc másik közéleti személyiséggel együtt meghívta képviselőnek. Mérsékelt politikusként részt vett a [[Pfeiffer Zoltán]] vezette [[Magyar Függetlenségi Párt]] megalapításában. Az [[1947-es választások]]on már ezen párt színeiben jutott be az országgyűlésbe. A pártja elleni kommunista akció keretében parlamenti mandátumát [[1947]]. [[November 20.|november 20]]-án]] megsemmisítették ((a komplett frakcióéval együtt); ettől fogva ügyvédként tevékenykedett.
[[1950]]. [[Május 24.|május 24]]-én]] koholt vádak alapján letartóztatták, majd novemberben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Lánya, Lilla, aki addig opera- és hangverseny-énekesnő volt, fizikai munkát kellett, hogy vállaljon. Felesége 1952-ben közlekedési baleset áldozata lett. A gyűjtőfogházban hunyt el [[1955]]-ben, és titokban temették el a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]] [[301-es parcella|301-es parcellájában]]. Rehabilitációját [[1957]]-ben indították el, de mivel addigra már elhunyt, a perújításra csak [[1963]]-ban került sor. A korábbi ítéletet nem nyilvános tárgyaláson megsemmisítették és minden vádpontban felmentették, a családját (és a közvéleményt) azonban csak [[1989]]. [[Július 6.|július 6]]-án]] értesítették. [[1990]]. [[február 28.|február 28-án]] az Országgyűlés is megemlékezett róla, ünnepélyes újratemetése földi maradványainak azonosítása után, [[1990]]. [[December 20.|december 20]]-án]] volt. A ceremónián részt vett [[Göncz Árpád]] köztársasági elnök és [[Antall József]] miniszterelnök is.
