A sikeres áttörés itt is Földváry Károly bátorságának volt köszönhető, ezért május 17-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát is. A [[tavaszi hadjárat]] további csatáiban dandárparancsnokként, a nyári hadjáratban június 20-tólától a III. hadtest egyik gyalogoshadosztályának parancsnokaként vett részt. Augusztus 4-én lett ezredes. Ott volt a [[világosi fegyverletétel]]nél, az [[arad]]i hadbíróság november 5-én halálra ítélte. November 16-án változtatták ítéletét tizennyolc évi várfogságra. 1850-ben – a szabadságharc előtt kilépett császári tisztekre vonatkozó – amnesztia értelmében kegyelmet kapott. A [[székelyföld]]i<!--Makk-May féle --> függetlenségi szervezkedésben való részvételéért 1852-ben ismét letartóztatták. Kiszabadulását követően 1857-ben emigrált. 1862-67 között az olaszországi magyar légió parancsnoka volt. A [[kiegyezés]] után hazatért, s [[1868]] júniusában báró [[Eötvös József]] kultuszminiszter a ceglédi [[vallásalap]]ítvány tiszttartójává nevezte ki. Haláláig [[Cegléd]]en élt, előbb a Pesti út 6. szám alatti szolgálati lakásban, majd nyugdíjas korában a plébániával szemben, a mai bírósági épület helyén lévő házban. A ceglédi Kálvária temetőben nyugszik. A mai református iskola egy ideig az ő nevét viselte.
