„Maximilian Eugen von Stein” változatai közötti eltérés

[[1848]] nyarán [[Hrabovszky János]] altábornagy, szlavóniai és szerémségi főhadparancsnok szárnysegéde lett. Részt vett a [[Délvidéki szerb felkelés (1848)|délvidéki harcokban]]. A [[június 12.|június 12-e]]i [[karlócai ütközet]]ben ténylegesen ő irányította a magyar csapatokat [[Ðorđe Stratimirović]] szerb felkelői ellen, miután Kräutner császári ezredes megtagadta a magyar alkotmányhoz hű csapatok további irányítását.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Budapest, 2004, ISBN 963-327-367-6, ''A karlócai ütközet'', 59–66. o.</ref> Október 12-én, október 1-jétől számítandó ranggal őrnaggyá léptették elő és a [[Kiss Ernő (katona)|Kiss Ernő]] parancsnoksága alatt álló bánáti hadtest vezérkari főnöke lett. December 15-tőlétől előbbi beosztásában alezredesként szolgált.

A Bánság kiürítése után, [[1849]] január 23-tólától [[Debrecen]]ben a hadügyminisztérium táborkari osztályának beosztott tisztje lett. Ő volt a debreceni katonai rendőrség vezetője és így a hadifogoly osztrák tisztek felügyelője is. Februárban rövid ideig a [[Délvidék]] kiürítése után Szegeden visszamaradt hadosztály vezérkari főnöke volt, majd március 13-án, március 1-jei hatállyal ezredessé léptették elő és [[Vetter Antal]] utódaként a hadügyminisztérium táborkari osztályának főnöke – mai szóhasználattal vezérkari főnök – lett. Jó szervezőnek bizonyult, de modora miatt népszerűtlen volt tiszttársai körében. Többször gyanúsították árulással. A [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]zal való kiegyezést szorgalmazókkal rokonszenvezett. [[Klapka György]] emlékiratai szerint a trónfosztás után felajánlotta a [[békepárt]]iaknak, hogy ''„Kossuthot éjnek idején fogságba ejti s egy szakasz lovassággal a török határra átszállítja.”'' A terv a ''„békepártot annyira megrémítette, hogy jobbnak látták minden további alkudozást megszüntetni vele.”''<ref>[[Klapka György]]: ''Emlékeimből'', Sajtó alá rendezte: [[Katona Tamás (történész)|Katona Tamás]]. Budapest, 1986, ISBN 963-153-182-1, 558. o. Klapka György jegyzete</ref> Április közepén Steint leváltották beosztásából és eltávolították a kormány székhelyéről, Debrecenből is.

Április 20-tólától [[Kemény Farkas]] utódaként a [[Bem József|Bem]] tábornok parancsnoksága alatt álló önálló hadosztály, a [[gyulafehérvár]]i ostromsereg parancsnoka lett. Mérnökkari tisztként új beosztása ellátásához megfelelő szakismerettel rendelkezett, kellő felszerelés és erő hiányában azonban a vár zárolását sem tudta elérni. Hadosztálya június közepén kapott erősítést, ekkortól már 5000 fővel, kilenc tábori és tíz ostromlöveggel rendelkezett. [[június 24.|Június 24]]-én]] kezdett módszeres ostromhoz, azonban az ostromágyúknál hamarosan lőszerhiány lépett fel és ezután csak a vár zárolását végezhette. Közben az erdélyi hadszíntér más pontjain a honvéd csapatok helyzete válságosra fordult, így [[július 25.|július 25]]-én]] Stein hadosztálya egy Bemtől érkezett parancs nyomán megszüntette Gyulafehérvár körülzárását.<ref>{{Cite journal|last=Csikány Tamás|journal=Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények|year=2002|url=http://193.224.76.4/download/konyvtar/digitgy/20021/hadtud/csikany.html|issue=1|accessdate=2009-11-21|id={{ISSN|1417-7323}}|authorlink=Csikány Tamás|title=Várharcok az 1848/49-es szabadságharcban}}</ref>

A [[segesvári csata]] előtt hadosztályának Nagyszeben felé kellett elterelő támadást végrehajtania, így a csata másnapján, augusztus 1-jén serege [[Szerdahely (Románia)|Szerdahelyen]] állt. Itt érte [[Gusztáv Hrisztianovics Hasford|Hasford]] orosz altábornagy hadosztályának nagy erejű támadása, mely csapatait [[Szászsebes]] felé nyomta vissza. Bem augusztus 5-én a [[Vöröstoronyi-szoros]]ig üzte Hasford hadosztályát és ismételten utasította Steint, hogy csapataival vonuljon Nagyszeben felé. Stein azonban késlekedett és augusztus 6-án a [[nagycsűri ütközet]]ben Bem csapatai döntő vereséget szenvedtek a váratlanul Nagyszeben előtt megjelenő [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüderstől]]. Bem csapatainak maradványai Szászsebesnél egyesültek Stein hadosztályával. [[Augusztus 7.|Augusztus 7-én]] Bem átadta az így létrejött mintegy hatezer főnyi seregtest parancsnokságát Steinnek és a fővezérség átvételére a Bánságba indult. A visszamaradt csapatok [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] Szászsebesnél súlyos vereséget szenvedtek Lüders hadtestétől, mire Stein [[Déva|Dévára]], majd a dévai várban augusztus 14-én bekövetkezett robbanás után [[Dobra (Hunyad megye)|Dobrára]] vonult vissza. Dobrán Bem ismét átvette Steintől a parancsnokságot és Déváig nyomult előre, de be kellett látnia, hogy a megmaradt csapatoktól nem lehet további ellenállást várni, ezért átadta a parancsnokságot [[Beke József]] ezredesnek és [[augusztus 17.|augusztus 17]]-én]] Steinnel együtt Törökországba menekült.<ref>[[Hermann Róbert]]: ''A nyári hadjárat (1849. június-augusztus)'', in: Bona Gábor (szerkesztette): ''A szabadságharc katonai története'', Budapest, 1998, ISBN 963-327-301-3</ref>