„Meteor (csillagászat)” változatai közötti eltérés

[[KépFájl:IMG 8505n3.JPG|bélyegkép|300px|Egy perseida, a kép közepétől jobbra]]

[[KépFájl:Orionid milky way venus zodiacal light.jpg|bélyegkép|300px|A kép jobb szélén egy [[orionida]] látható, az alsó nagy, fehér paca a [[Vénusz]], ebből ferdén indul ki a halvány, fehér [[állatövi fény]], a kép tetején lévő vízszintes fehér sáv a [[Tejút]]]]

[[KépFájl:Perseid and Milky Way.jpg|bélyegkép|300px|Két [[perseida]] látható a képen, egy az alján, kissé ferde, valamint egy közel függőleges a jobb alsó sarok közelében. A kép közepén a fényes sáv a [[Tejút]].]]

[[KépFájl:Meteorszam.svg|bélyegkép|Helyünk a Földön az éjszaka különböző szakaszaiban]]

A meteorok feltűnési magassága – ahol megpillantható fényes csíkjuk az égbolton – 80-12080–120 km, és általában 40–60 km magasan hunynak ki. A légkör felső határához 10–70 km/s sebességgel érkeznek, ezért kis tömegük ellenére hatalmas [[mozgási energia|mozgási energiával]] rendelkeznek. Ennek az energiának kb. 1%-a [[ionizáció]]s és [[gerjesztés]]i folyamatokra fordítódik, a többi [[hő]]vé alakul. A gerjesztés hatására fényjelenség lép fel – ez az a hatás, amit először megpillanthatunk. A létrejött [[ion]]ok csak bizonyos idő múlva [[rekombináció|rekombinálódnak]], amikor [[fény]]ként visszasugározzák a gerjesztett állapot energiatöbbletét. Így alakulhat ki a meteorjelenség után visszamaradó [[meteornyom]] az izzó, ionizált levegőcsatornákból. Ez az ioncsatorna jó elektromos vezető lévén visszaveri az [[elektromágneses hullám]]okat. A meteorjelenség ennek következtében [[radar]]ral, de akár [[rádiós meteorészlelés|rövidhullámú rádió]]val is vizsgálható. A [[rádióamatőr]]ök közül sokan jól ismerik a meteorrajok rádióhullámokat visszaverő hatását, és ki is használják a nagyobb meteorrajok jelentkezésekor.