„Kínai festészet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Image: és Kép: cseréje Fájl:-ra AWB |
|||
3. sor:
== A kínai festészet története ==
=== A kínai piktúra a Kr. e. IV. századig ===
14 ⟶ 13 sor:
==== Ku Ka'ai-chih illusztrációi ====
<gallery>
</gallery>
26 ⟶ 25 sor:
A VIII. században kezdődött a kínai képírás nagy kettészakadása, miáltal a vallásos témájú falképek és a portrék festése a mesteremberek kezébe került, a táj-, állat- és zsánerképek festése pedig az írástudók feladata lett. Ha valaki hivatalnok akart lenni, bizonyítania kellett jártasságát az ecsetkezelésben, hiszen a kínai képíráshoz ez teljességgel elengedhetetlen volt. Az egyik VIII. századi híres kínai festő, Wang Wei egyben nagy költő is volt (699–759). A IX. század közepén már egy művészettörténész is működött, Chang Yen-yüan, aki 370 festő életéről és munkásságáról jegyzett fel adatokat. A Tang-dinasztia kihalása után hosszas belháborúk következtek, mig Chao k'ang-yin (927-976) meg nem alapította a Sung-dinasztiát, melynek császárai igen sikeresek voltak Kína egyesítésében.
<gallery>
</gallery>
37 ⟶ 36 sor:
A Sung-korban szinte reneszánszát élte a kínai festészet: eredetiben maradt az utókorra számos falfestmény, tekercs és festészettörténeti feljegyzés. A császárok közt is akadtak olyanok, akik festőnek tartották magukat, bizony az utókor is elismerte Hui-Tsung (1082–1135) császár tehetségét, de ennél is jelentősebb, hogy hatalmas összegeket áldozott építkezésekre, dekorációkra, műgyűjteményekre. Festőakadémiát nyitott, az elkészítendő alkotásokra pályázatokat írt ki, s főleg a tehetség számított, s nem a pártfogó személye. Teljességgel meghonosodott az a gyakorlat, hogy a falfestményeket mesterek készítették, a tekercsek képeit, életképeket, tájképeket, történelmi jeleneteket pedig az írástudó festők. A legyezőkön, albumokon leginkább tájakat, virágokat, madarakat ábrázoltak.
<gallery>
</gallery>
46 ⟶ 45 sor:
A mongol hódítók elől a kínai császárok délre menekültek, délen egy ideig Hangcsou lett a főváros. Főleg a tájképfestők folytatták a hagyományokat a naturalizmus és a technikai tökéletesítés irányában, sok tájkép maradt fent ebből az időszakból. Számos művész neve ismert, köztük Chao Meng-fu (1254-1322), Huang Kung-wang (1269-1358), Ni Ts'am (1301-1374).
<gallery>
</gallery>
56 ⟶ 55 sor:
A Ming-dinasztia uralma idején szinte egyeduralkodóvá vált az akadémikus festés és a hagyományok követése számos technikai finomítás közepette. Sok ismert művésze van e korszaknak, köztük Wu Wei (1459–1508), Ch'iu Ying (1522–1560), Tung Ch'i ch'ang (1555–1636).
<gallery>
</gallery>
82 ⟶ 81 sor:
A ''Nyolc Ékesség'' hagyományát folytatta portréin és színes madárképein, virágain Jen Po-nien (1840-1896), Wu Ch'ang-shih (1844–1926).
<gallery>
</gallery>
111 ⟶ 110 sor:
[[Kategória:Kínai kultúra|Festeszet]]
[[de:Chinesische Malerei]]▼
[[en:Chinese painting]]
▲[[de:Chinesische Malerei]]
[[es:Pintura china]]
[[fa:نقاشی چینی]]
|