„Szlovén Néppárt” változatai közötti eltérés

| feloszlatva = [[19201945]]

A nemzetiségi követelések és az elszakadási szándékok a Monarchia összeomlásával erősödtek. Klekl határozotabban lépett fel a szélesebb autonómia érdekében, amelybe az új miniszterelnök [[Károlyi Mihály]] és a nemzetiségek megértően kezelő [[Jászi Oszkár]] készséggel belement. BűrBár Klekl elsődlegesen az újonnan létrejött [[Szerb–Horvát–Szlovén Állam|Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban]] látta a nemzetiség jövőjét (először úgy, hogy külön tagköztársaságot alakít ki a Mura mellett), de a lakosság egyelőre idegenkedett az egyesüléstől, mert nem volt ismerete az új állam berendezkedéséről.

A [[magyarok|magyar]] fél először egy kulturálisan egységes [[Mura megye]] létrehozását terjesztette elő, ahol teljesen ki van zárva a magyarosítás lehetősége és az iskolai oktatás döntően vendül szólna. Ezzel viszont Klekl nem elégedett meg. A párt többi tagjával, [[Szakovics József]]fel, [[Csárics József]]fel, [[Kühár István]]nal és [[Bassa Iván]]nal egy külön programot dolgozott ki, amely egy entitást hozott volna létre [[Szlovenszka krajina]] néven. A szlovén oldalról viszont azt szerették volna, ha a program tervbe venné a teljes függetlenséget és Szlovenszka krajina csatlakozna a [[délszlávok|délszláv]] államhoz. A [[Belatinc]]on tartott gyűlésen ennek lehetősége felvetődött, de Klekl valamilyen oknál fogva nem tette meg, pedig lehetősége adva volt rá. Később Klekl, ha nem teljes önállóságot, de bizonyos fokú autonómiát akart szerezni a vidéknek Szlovénián belül.

[[1920]]-ban a [[trianoni békeszerződés]] elvette a [[Vendvidék]] nagy részét Magyarországtól és a [[Szlovénia|Szlovén tagköztársasághoz]] csatolta. A párt ezután beolvadtis működött tovább a Korošec-féle frakcióbafrakció részeként és Klekl a [[jugoszlávia]]i politikai életben hallatta tovább a szavát.