„F–84 Thunderjet” változatai közötti eltérés

==Tervezés és fejlesztés==
[[Fájl:F-84g-51-1231-48fbg-chm-0853.jpg|thumb|right|Egy F-84G a Chaumont légibázison (Franciaország) 1953-ban]]
1944-ben a Alexander Kartveli, a [[Republic Aviation]] társaság vezető tervezője dolgozni kezdett egy sugárhajtású repülőgép konstrukcióján abból a célból, hogy felváltsa a [[P-47 Thunderbolt]] dugattyús motoros vadászgépet. Az első próbálkozások, hogy a P-47 vadászgépbe sugárhajtóművet építsenek sikertelenek voltak, mivel a korabeli radiális kompresszorral gyártott sugárhajtóművek átmérője túlságosan nagy volt. Ehelyett Kartveli és csapata egy teljesen új repülőgépet tervezett, amelynek áramvonalas törzsét a kis keresztmetszetű axiál-kompresszoros sugárhajtómű töltötte ki, az üzemanyag tartályokat a viszonylag vastag nyilazás nélküli szárnyba helyezte el.<ref name="knaack">Knaack, Marcelle Size. ''Encyclopedia of US Air Force Aircraft and Missile Systems: Volume 1 Post-World War II Fighters 1945-1973''. Washington, DC: Office of Air Force History, 1978. ISBN 0-912799-59-5.</ref>
 
1944. szeptember 11-én az USA Hadseregének Légierője általános üzemelési követelményeket bocsátott ki egy nappali vadászrepülőgépre az alábbi követelményekkel: a csúcssebesség 966&nbsp;km/h, hatótáv 1135 km, fegyverzet hat 12,7 mm-s vagy négy 15,2 mm-s géppuska. Ezen kívül az új repülőgépbe a [[General Electric]] TG-180 jelzésű axiál-kompresszoros sugárhajtóművet kellet beépíteni, melyet a gyártás folyamán [[Allison J35]] jelzést kapott.