„F–84 Thunderjet” változatai közötti eltérés

1944. szeptember 11-én az USA Hadseregének Légierője általános üzemelési követelményeket bocsátott ki egy nappali vadászrepülőgépre az alábbi követelményekkel: a csúcssebesség 966 km/h, hatótáv 1135 km, fegyverzet hat 12,7 mm-s vagy négy 15,2 mm-s géppuska. Ezen kívül az új repülőgépbe a [[General Electric]] TG-180 jelzésű axiál-kompresszoros sugárhajtóművet kellet beépíteni, melyet a gyártás folyamán [[Allison J35]] jelzést kapott.
 
1944. november 11-én a Republic gyárat megbízták az új XP-84-Model AP-23 repülőgép három prototípusának legyártására.<ref name="knaack"/> Mivel a konstrukció jobb teljesítményt ígért mint a Lockheed [[P–80 Shooting Star]] és a Republicnak nagy gyakorlata volt egyszemélyes vadászgépek gyártásában, nem írtak ki pályázatot a szerződésre. A '''Thunderjet''' néevetnevet választották, hogy folytatódjék a Republic Aviation hagyománya, mely a P-47 Thunderbolt vadászgéppel kezdődött, és hangsúlyozni akarták az új sugárhajtást is. 1945. január 4-én, még a levegőbe emelkedése előtt kiterjesztették a megrendelést további 25 '''YP-84A''' gépre gyakorlati próbákhoz és 75 sorozatgyártású '''P-84B''' vadászgépre, melyet később 15 YP-84A-ra és 85 P-84B-re módosítottak.
 
Időközben a [[NACA]] [[szélcsatorna]] kísérletei hossz menti instabilitást és határréteg leválást mutattak ki a vezérsíknál nagy sebességeknél.<ref name="knaack"/> A módosítások következtében a repülőgép tömege - aminek alapvető jelentősége volt az első sugárhajtóművek kis tolóereje miatt - olyan rohamosan nőtt, hogy a az USAAF kénytelen volt a teljes tömeget 6080 kg-ban limitálni. Ezeknek az előzetes vizsgálatoknak az eredménye a harmadik prototípusban csapódtak le, melynek típusjele '''XP-84A''' lett. Ezt a gépet a sokkal erősebb J35-GE-15 motorral látták el, legnagyobb tolóereje 17,8 kN volt.<ref name="knaack"/>
<!--
The first prototype XP-84 was transferred to Muroc Army Air Field (present-day [[Edwards Air Force Base]]) where it flew for the first time on 28 February 1946 with Major Wallace A. "Wally" Lien at the controls. It was joined by the second prototype in August; both aircraft flying with J35-GE-7 engines producing 3,745&nbsp;lbf (16.66&nbsp;kN). The 15 YP-84As delivered to Patterson Field (present-day [[Wright-Patterson Air Force Base]]) for service tests differed from XP-84s by having an upgraded J35-A-15 engine, carrying six 0.50&nbsp;in (12.7&nbsp;mm) [[M2 Browning machine gun]]s (four in the nose and one in each wing root), and having the provision for wingtip fuel tanks holding 226&nbsp;U.S. [[gallon|gal]] (856&nbsp;L) each.
 
Az XP-84 első prototípusát a hadsereg Muroc repülőterére (ma Edwards Légierő Bázis) szállították, ahol 1946. február 28-án Wallace A. "Wally" Lien ezredes szállt fel vele először. A második prototípus augusztusban követte. Mindkét gépet 16,66 kN tolóerejű J35-GE-7 motor hajtotta. A 15 YP-84A a Patterson repülőtérre (ma Wrigt-Patterson Légierő Bázis) került üzemi próbákra. Ezeknek továbbfejlesztett J35-A-15 motorjuk volt és hat 12,7 mm-es M2 Browning géppuskával szerelték fel, valamint ideiglenes, egyenként 856 literes szárnyvégi ledobható üzemanyag-tartályt kaptak.
 
<!--
Due to delays with delivery of jet engines and production of the XP-84A, the Thunderjet had undergone only limited flight testing by the time production P-84Bs began to roll out of the factory in 1947. In particular, the impact of wingtip tanks on aircraft handling was not thoroughly studied. This proved problematic later.<ref name="knaack"/>