„Guidó flamand gróf” változatai közötti eltérés

1300. január 6-án véget ért a fegyverszünet és Fülöp, kihasználva az alkalmat, bátyja, [[Charles de Valois]] vezetésével sereget küldött Flandria meghódítására. Az idős Guy (akkorra már több, mint 70 éves) nem vállalta az összecsapást és lemondott a flamand trónról fia, [[III. Róbert flamand gróf|Róbert]] javára. Ennek ellenére a franciák folytatták az előrenyomulást és 1300. májusában az utolsó flamand kézen lévő erőd, [[Ypres]] vára is elesett. Guy két fiával és számos flamand nemessel együtt a franciák fogságába kerül és száműzetésbePárizsba hurcolták kényszerülőket.

A flamand városok polgársága azonban a franciák uralmát [[Jacques de Châtillon de Saint-Pol]] helytartó uralma alatt még jobban ellenezte, különösen Fülöp 1301. májusi provokatív látogatása után. Brugge városában lázadás tört ki és a [[Brugge-i matutinum|francia helyőrség lemészárlása]] után [[II. Robert d'Artois]] serege élén visszatért Flandriába. A flamand városok milíciája és a gróf maradék támogatói [[1302]]. [[július 11]]-én [[Kortrijk]] közelében, az [[Courtrai-i csata|Aranysarkantyús csata]] nevű összecsapásban legyőzték a francia lovagokat.

Ezt követően Guy-t a franciák szabadon engedték, hogy a lázadókkal tárgyaljon, akik azonban semmiképpen nem akartak visszatérni a francia (vagy akár a flamand grófi) uralom alá. Fülöp második támadása 1304-ben sikerrel járt, miután a Zierikzee-i tengeri csatában legyőzte a flamand hajóhadat, illetve döntetlennel végződő csatát vívott a szárazföldön [[Mons-en-Pévèle-i csata|Mons-en-Pévèle közelében]].<ref name="Nicholas" /> Guy-t ekkor ismét börtönbe vetették és ott is halt meg 1305-ben<ref>A ''Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco'' jegyezte fel 1305. februárjában "''Guido comes Flandrensis''" halálát. Forrás: ''RHGF XX, Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco'', p. 591. Idézi: Crawley</ref>. Utóda a flamand grófi trónon fia, Róbert (korabeli becenevén Flandria oroszlánja - ''Leeuw van Vlaanders'') volt.