„Sebők Imre” változatai közötti eltérés

Nyelvi és helyesírási javítás, wikisítés, indokolatlan kapitalizáció felszámolása
a (Bot: Infobox átnevezése)
(Nyelvi és helyesírási javítás, wikisítés, indokolatlan kapitalizáció felszámolása)
Az ifjú Sebők Imre utcajárdára rajzolt képeit fedezte fel az arra sétáló [[Pólya Tibor]]. A paraszti családból származó fiatalembernek ez a találkozás fordulatot hozott életébe. Mint inas került a tehetségét felfedező [[Pólya Tibor]]hoz, aki foglalkozott vele, és tanította. Állandóan a műteremben tartózkodott, ahol ez idő tájt egymásnak adták a kilincset a jobbnál jobb rajzolók, grafikusok. Sebők Imre pedig figyelte a munkáikat, és szüntelenül rajzolt, képezte magát. Pólya, [[Feics Jenő]] híres rajziskolájába ajánlotta, ahol leginkább mágnások gyermekei, hatalmas pénzekért tanulhattak. Sebők rendkívül magabiztos rajztudása és Pólya közreműködése lehetővé tette, hogy ingyen vegyen részt az oktatásban. Ezt követően képzőműveszeti iskolába javasolták, ahol [[Glatz Oszkár]] és [[Bernáth Aurél]] tanítványa volt. Ezt az iskolát azonban nem tudta befejezni. Pénzt kellett keresnie, és két év után abbahagyta tanulmányait.
 
Nehéz anyagi helyzetén [[Tolnay Simon]], a TOLNAI''Tolnai VILÁGLAPJAViláglapja'' című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa segített, és szerződtette ([[1932]])-ben szerződtette lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval, amely végül egész életét meghatározta. Illusztrálta a MAGYAR''Magyar CSERKÉSZCserkész'', az ÜNNEP''Ünnep'', a DÉLIBÁB''Délibáb'' és az ANTENNA''Antenna'' című lapokat. Emellett több száz, akkor divatos 10-20 filléres, félpengős, pengős regénynek rajzolt, festett címlapot ([[1935]]-től [[1942]]-ig, majd [[1946]] és [[1947]] között, a magyar ponyvairodalom második virágkorában, az első az [[1910]]-[[1920|20]]-as években volt). Rengeteget dolgozott, ontotta a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. A HUNGÁRIAHungária RTRt. számára rengeteg ifjúsági regényt látott el illusztrációkkal és szebbnél szebb címlapokkal. Nem sokkal a háború kitörése előtt, egy kanadai újsághoz hívták, amibe Tarzan és a Maya istennő címmel képregényt kellett volna rajzolnia. Ő azonban nem akart elutazni, így ebből nem lett semmi (pár kockát és rajzot készített ugyan, de ezek elvesztek). Ezután Rómába kapott meghívást, de oda sem volt hajlandó elutazni.
 
A háború után a TOLNAI''Tolnai VILÁGLAPJAViláglapja'' mint DOLGOZÓK''Dolgozók VILÁGLAPJAViláglapja'' még egy ideig működött, majd megszűnése után Sebők Imrének is új munkahelyet kellett néznie. Dolgozott a KÉPES''Képes KURÍRKurír''nak és a FRISS''Friss ÚJSÁGNAKÚjság''nak. Gál György a PESTI''Pesti IZÉIzé'' című vicclapba hívta ([[1946]]-[[1948]]) olyan rajzolókkal egyetemben, mint [[Korcsmáros Pál]], [[Byssz Róbert]], [[Hauswirth Magda]], [[Török János]]. A 100 számot megélt és betiltott újság után, ugyanez a gárda pár hónap után egy másik vicclapot FŰRÉSZ címen indított el, de ez is rövid életű volt.
 
Az ötvenes években olyan propaganda kiadványokatpropagandakiadványokat illusztrált, mint a RENDŐRSÉG''Rendőrség KISKÖNYVTÁRAkiskönyvtára'', BELÜGYMINISZTÉRIUM''Belügyminisztérium KISKÖNYVTÁRAkiskönyvtára'' stb. Az ötvenes évek második felében újonnan induló lapok, folytatásos [[képregény]]eket kezdtek közölni. Sebők Imre [[képregény]]eiképregényei [[1957]]-től a MAGYAR''Magyar IFJUSÁGBANIfjúság''ban hetente jelentek meg [[1967]] októberéig, a ''[[Népszava|NÉPSZAVÁBANNépszavában]]'' pedig naponta [[1962]] és [[1977]] között. Emellett rajzolt a PAJTÁS''Pajtás'', a FÜLES''Füles'', a KÉPES''Képes NYELVMESTERNyelvmester'', a MAGYAR''Magyar RENDŐR,Rendőr'' és a TOLNA''Tolna MEGYEIMegyei NÉPÚJSÁGNépújság'' számára is egy pár [[képregény]]tképregényt. Az általa rajzolt [[képregény]]ekképregények nagy többségének a forgatókönyveit [[Cs. Horváth Tibor]] írta. Folyamatosan ellátta munkával, amit otthonában végezhetett. Ettől a naponként gyártott háromkockás [[képregény]]ektőlképregényektől megcsömörlött, és [[1966]] után stílusa megkopott. A továbbra is míves kompozícióknak a kidolgozottsága komoly kívánnivalót hagyott maga után. [[1973]]-ban megszűnt a napi taposómalom, így élete utolsó hét [[képregény]]étképregényét ismét mesteri módon készítette el.
Főbb képregényei: A párizsi Notre Dame ([[1958]]), Ben Hur ([[1960]]), A mayák kincse ([[1962]]), Robin Hood ([[1963]]), Koldus és királyfi ([[1965]]), A kétéltű ember ([[1966]]), [[Odüsszeia]] ([[1975]]).