Wikipédia

„Székely fonó” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Átirányítás ide: Székelyfonó
1. sor:
{{azonnali|A lap címének elírása miatt átirányítve ide: [[Székelyfonó]]|– [[Szerkesztő:Jukiguni|Jukiguni]] <sup>[[Szerkesztővita:Jukiguni|vita]]</sup> 2010. július 29., 20:30 (CEST)}}
{{Kodály Zoltán daljátékai}}
A '''''Székely fonó''''' [[Kodály Zoltán]] [[1932]]. [[Április 24.|április 24-én]] [[Budapest]]en, a [[Magyar Állami Operaház]]ban bemutatott egyfelvonásos [[daljáték]]a. A zeneszerző második színpadi műve, tulajdonképpen egy hatalmas [[népdal]]füzér.
 
==Az opera keletkezésének története==
 
[[20. század]]i népdalgyűjtőinket nemcsak megihlette a magyar népdal, hanem nagy hatást gyakorolt világnézetükre is. Kodály és [[Bartók Béla|Bartók]] népdalgyűjtő körútjaikon a történelmi [[Magyarország]] számos vidékére eljutott, ahol alkalmuk volt megismerkedni az egyszerű falusi emberek életével, szokásaival, hagyományaival. Kodály egy idő
#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Székelyfonó]]
után nemcsak a népdalokat, hanem a népszokásokat is kutatni és gyűjteni kezdte. Bartók úgy gondolta, hogy a népdal spontán természeti képződmény, amely segítségével az emberi természet magatartásformáinak spontán alakulását tanulhatja el. Ezzel szemben Kodály úgy látta, hogy a népdalok egy le nem jegyzett hatalmas nagy népi [[eposz]] töredékei. Ezeket a darabokat akarta felgyűjteni és összeilleszteni, hogy ily módon rekonstruálni lehessen a valamikor egységes verses elbeszélést.
 
Ez a törekvés valósult meg a ''Magyar népzene'' című művében, amelyet énekhangra és [[Zongora|zongorára]] komponált. Ebben a hatalmas zenei [[ciklus]]ban 57 magyar népdalt és [[Népballada|népballadát]] dolgozott fel 1924–1932 között, majd ezt egészítette ki egy 1964-ben készített 11. füzettel. Az egyes darabok a [[dal]]karakterek és énekes karakterek rendezőelve szerint csoportosulnak. Ez a dalciklus tekinthető a ''Székely fonó'' közvetlen előzményének, sőt, tulajdonképpen a ''Székely fonó'' nem más, mint a ''Magyar népzene'' színpadi változata. A daljáték komponálásához tizenkilenc dal tételt használt fel a szerző, ezek közül tizenhárom található meg kisebb-nagyobb változtatással a ''Magyar népzene'' ciklusban. Hat további népdaltétel a színpadi cselekvés folytonosságát biztosította, tehát ezeknek [[dramaturgia]]i szerepe van.
 
Kodály saját elmondása szerint a hangversenytermekben, zongora vagy [[Szimfonikus zenekar|zenekari]] kísérettel feldolgozott, frakkos, estélyi ruhás előadók által előadott népdalok láttán úgy érezte, hiányzik a dalok természetes környezete és előadójuk: a népviselet és a nép. Ezért kezdett el gondolkozni egy színpadi változat megvalósításán, ahol az énekesek a jelmezek és a díszletek segítségével közelebb tudják hozni a népdalt a közönséghez. Először kísérleti jelleggel egy kisebb színházban próbálkozott, majd miután nagy sikert aratott a produkcióval, úgy gondolta, kibővíti a darabot az Operaház számára. Nagyon jól látta, hogy a korábbi magyar operák egyik legnagyobb baja a [[prozódia]] volt: a szövegkönyvírók nem tudtak jól magyarul, és egy, a nyelvünktől idegen hangsúlyozást próbáltak meg ráerőltetni a dalszövegekre. Kodály szerette volna Bartók után ismét megvalósítani a tökéletes magyar ének frazeológiát. Máshol arról is beszélt, hogy a magyar népdalt az élettel szerves egységben kell megmutatni, ezzel is betekintést kell engedni a városi lakosságnak a falu életébe.
 
==Az opera szereplői==
 
{| class="wikitable"
!'''Szereplő'''
!'''Hangfekvés'''
|-
|'''A háziasszony'''
|drámai [[alt]]
|-
|'''A kérő'''
| lírai [[bariton]]
|-
|'''A szomszédasszony'''
|könnyű alt
|-
|'''A leány'''
|lírai [[szoprán]]
|-
|'''A legény'''
|lírai [[tenor]]
|-
|'''A gazdag legény'''
|bariton vagy buffo tenor
|-
|-
|}
 
*'''Kórus:''' öregasszonyok, legények, leányok, a falu népe
*'''Történik:''' egy székely faluban
*'''Színhely:''' a fonóház
*'''Játékidő:''' mintegy 70 perc
 
==A daljáték cselekménye==
 
A kérőt üldözik a csendőrök. Az idő sürget, búcsút kell vennie szerelmétől és el kell indulnia. A háziasszony magára marad a bánatával. A fonó közben szép lassan benépesül. Mindenki tudja, mi történt. Igyekeznek hát felvidítani a szomorkodó mennyecskét: dallal, tánccal, tréfával, játékkal próbálják elűzni szomorúságát. A kérőt közben elfogták a csendőrök. Láncra verve hozzák be a színpadra. A gazdag legény, amint meglátja a csendőröket, megijed és elrejtőzik. De az egyik öregasszony észreveszi és leleplezi: nem a kérő a bűnös, hanem ő! A csendőrök ezek után a kérőt és a gazdag legényt is magukkal viszik. A fonó kiürül, csak néhány öreg anyóka marad még a háziasszony mellett. Közben lassan virradni kezd. A távolból egyszer csak hallani lehet a vidám legények és lányok nótáját. A fonó újra megtelik, majd a szabadon bocsátott kérő is megjelenik és boldogan zárja karjaiba a szerelmét. Az ártatlan kiszabadulását és a bűnös megbüntetését egy emberként ünnepli az egész falu.
 
==A műfajiság problémái==
 
Kodály daljátékai esetében mindig érdekes és összetett kérdés azok műfaja. A daljáték szó alatt sok mindent érthetünk: ide tartozik a német [[singspiel]], a [[zarzuela]] vagy a liederspiel. A ''Székely fonó'' műfaji gyökerei azonban ennél jóval mélyebbre nyúlnak. Ugyanis a darab a [[18. század|18]]–[[19. század]]i [[Opera (színmű)|opera]]hagyomány egyik fontos típusának, a [[szabadító operának]] a felelevenítése. Ennek a műfajtípusnak a lényege, hogy a főhős, mint felvilágosult egyén, összeütközésbe kerül a hatalommal. Az alapsémája: a főszereplő üldöztetése, rabságba vetése, meghurcolása, majd önfeláldozó segítők által történő szabadulása.
 
Ha a 19–20. századi magyar történelmet nézzük, akkor a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]], majd a [[trianoni békeszerződés]] után az egyszerű néphez is igen közel álló és ismert szituáció volt az elnyomás és a megaláztatás. Kodály azonban lemond a konkrét történelmi környezetről: a darab cselekményét az időtlenségbe helyezi, ezzel adva egyetemes érvényességet a mondanivalónak. Nem tudjuk, hogy a kérőt kik és pontosan miért üldözik. Alapszituációként csak az adott, hogy üldözik és el kell szakadnia szeretteitől, el kell bujdosnia, mert máskülönben elfogják. A végkifejletben pedig kiderül az ártatlansága, amit a falu egy emberként ünnepel meg. A szereplőknek nincsenek személynevei, ezzel is a darab általános mondanivalóját hangsúlyozhatta a zeneszerző.
 
Felmerül azonban egy másik probléma is. Mondaható-e a darab operának? Mert bár a ''[[Háry János (opera)|Háry János]]'' esetében számos [[próza]]i résszel találkozunk, de van egy összefüggő, folyton előrehaladó cselekvés, egy zenei keret, egy bevezető [[nyitány]]. A ''Székely fonó'' esetében azonban nincsenek prózai párbeszédek, de [[recitativo]] sem. Ezek helyét a [[pantomim]] veszi át: sok gesztusú néma játékok kötik össze az énekes számokat.
 
A darab másik fő jellegzetessége, hogy az énekes számok egytől egyig népdalokból bontakoznak ki. Ezt a tudatos szerzői szándékot eleinte sokan az eredetiség hiányával magyarázták. De Kodály a saját elmondása szerint az atmoszférát akarta megteremteni, és ehhez semmi más nem kellett, mint a készen talált anyag. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy kész építőkockákból összerakni, megkonstruálni egy tudatosan felépített daljátékot úgy, hogy az összefüggő egységes egész legyen, nem kis feladat.
 
A darab zenéje alapvetően szimfonikus építkezésű, a zenei felépítés egy három részes forma, amely a visszatérés elemeivel és a fináléval válik teljessé. Kodály mesterien fűzte össze a kész anyagot. Lemondott a daljátékszerű cselekményes környezetről, az áttételes [[líra]]i- és kórusdramaturgiát vitte színpadra, amit már korábbi népdal feldolgozásaiban is alkalmazott. Tulajdonképpen a színpadi formáról való lemondást avatta színpadi gesztussá.
 
==A daljáték népszerű részletei==
 
*„Szomorú fűzfának harminchárom ága” – A háziasszony dala
*„Bizony, csak meghalok, anyám, édesanyám” – Görög Ilona balladája
*„A csitári hegyek alatt” – A leány és a legény kettőse
*„El kéne indulni, meg kén’ házasodni” – A gazdag legény dala
*„Jöjjön haza, édesanyám!” – A rossz feleség balladája
*„Az, hol én elmenek, még az fák is sírnak” – A kérő dala
 
==CD kiadások==
 
'''Háziasszony''' – Barlay Zsuzsanna, '''Kérő''' – [[Melis György]], '''Lány''' – Andor Éva, '''Legény''' – [[Simándy József]], '''Gazdag legény''' – Palcsó Sándor, '''Szomszédasszony''' – [[Komlóssy Erzsébet]]<br>'''Közreműködik:''' a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, a [[Budapesti Filharmonikus Zenekar]], '''vezényel:''' [[Ferencsik János]]. '''A kiadás éve:''' 1996, [[Hungaroton]], HCD12839-40, Stereo, HDD.
 
==Felhasznált irodalom==
 
*Till Géza: ''Opera'', Zeneműkiadó, Bp., 1973, 295-296. o.
*Eősze László: ''Az opera útja'', Zeneműkiadó, Bp., 1972, 408-410 o.
*''A Budapesti opera ház száz éve'', Zeneműkiadó,Bp., 1984, Szerk. Staud Géza, 232. o.
*Kertész Iván: ''Operakalauz'', Fiesta-Saxum, Bp., 1997182-183. o.
*A Kerényi Imre rendezte operaházi előadás műsorfüzete
 
{{portál|opera||zene}}
 
{{DEFAULTSORT:Szekely fono}}
[[Kategória:Daljátékok]]
[[Kategória:Kodály Zoltán operái]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Székely_fonó”