„Alkésztisz (Gluck)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
{{Gluck-operák}}
Az '''''Alkésztisz''''' [[Christoph Willibald Gluck]] [[1767]]. [[december 16.|december 16]]-án [[Bécs]]ben bemutatott [[opera (színmű)|operája]]. A zajos bécsi siker után, a darab francia változata [[1776]]. [[április 23.|április 23]]-án zajlott le [[Párizs]]ban. Az előadásra a szerző számos új résszel bővítette a darabot, de csak gyenge visszhangot váltott ki vele.
==Az opera szövegkönyve==▼
Az opera [[librettó]]ját Raniero Calzabigi készítette [[Euripidész]] [[dráma|drámája]] nyomán. Calzabigi szigorúan ügyelt a cselekmény egységére, a zárt színpadi szerkezetre. Epizódokat, kitéréseket, sőt, feleslegesnek ítélt személyeket hagyott el az eredetiből, és erőst hangsúlyt kapott a mondanivaló humanista szelleme. Maga a történet az [[Orfeusz]] [[monda|mondával]] állítható párhuzamba, csak ezúttal a hőslelkű, önfeláldozó főszereplő egy asszony, aki a [[Fidelio]] előképének is tekinthető. A szövegkönyv francia változata du Roullet márki munkája, aki már korábban is dolgozott együtt Gluckkal. A francia szöveg sok tekintetben különbözik az olasztól: a márki Calzabigivel szemben átvette az euripidészi eredetiből [[Héraklész]] alakját, de Iszmene figuráját elhagyta, valamint a két gyerek csak néma szerepet kapott nála. Ez az átdolgozás az opera újraalkotásának tekintehető.▼
==Az opera zenéje==▼
A zenét a borús, fájdalmas árnyalatok uralják, a stílusa oldott, minden korábbi konvenciótól mentes. A [[nyitány]] nem követi a [[szonáta]]formát: szünet nélkül vezet át az első felvonásba, zenei motívumaimmal az opera egészét foglalja össze. Az [[ária|áriák]]nál Gluck már nem alkalmazza a szokásos [[da capo]] formát. Az első felvonás nyitó jelenete rendkívül tömör, egyszerű zenei részletek megszakítatlan sora: a címszereplő és a nép fájdalma egy hatalmas tablóban egyesül. A második kép is tömör, jól felépített, az [[orákulum]] válaszát súlyos, sorsszerű akkordok kísérik. Az első felvonás sikeredett a legjobbra, a másik kettő nem éri el ennek színvonalát, de ezek is bővelkednek jól megformált részletekben. A dráma statikus és sötét, de ennek ellenére az ''Alkésztisz'' ma szemmel nézve is a zeneszerző egyik legerőteljesebb alkotása. ▼
A darab a szerző második [[reform]]operája, a nyomtatott kiadás előszavában Gluck leszögezte azokat az alapelveket, melyek mentén megkívánta újítani a műfajt. Saját bevallása szerint arra törekedett, hogy a zene a szöveget támassza alá, fokozza az érzelmek kifejezését, a szituációk érdekességét, mindezt anélkül, hogy megakasztaná a cselekmény menetét. Az áriák pontosan lettek végigkomponálva, szigorúan ott kezdődtek és értek véget, ahol azt a szöveg megkívánta. Gluck nem adott lehetőséget az énekesek számára, hogy virtuóz énekhangjaikat cifra díszítésekkel és [[kadencia|kadenciákkal]] csillogtassák meg, ezzel megakasztva a dráma menetét. ▼
Az áriákkal szemben egyébként is a [[recitativo]] és az [[arioso]] dominál, a táncok és a kórusok részt vesznek a cselekményben. Ezeket szólisztikus részek kapcsolják össze, így alkotnak drámai egészet a cselekmény többi elemével. Gluck a világosságot és a szépséget nevezi meg [[esztétika]]i ideálokként, szerinte a zene szerepe a költészet szolgálata.▼
==Az opera szereplői és helyszínei==
71 ⟶ 59 sor:
'''Megjegyzés:''' a francia változatban Héraklész vándorlásai során Admétosz palotájába vetődik, ahol elhatározza, hogy barátja, a király és annak felesége kedvéért szembeszáll az alvilág erőivel. Alkésztiszt magukkal ragadják [[Tantalosz-ház átka|Tantalosz]] halálisten szolgái, de Héraklész kiragadja a királynőt kezeikből. Harcba száll velük és győz. A jelenetek beosztása is sok helyen eltér a francia változatban.
▲==Az opera szövegkönyve==
▲Az opera [[librettó]]ját Raniero Calzabigi készítette [[Euripidész]] [[dráma|drámája]] nyomán. Calzabigi szigorúan ügyelt a cselekmény egységére, a zárt színpadi szerkezetre. Epizódokat, kitéréseket, sőt, feleslegesnek ítélt személyeket hagyott el az eredetiből, és erőst hangsúlyt kapott a mondanivaló humanista szelleme. Maga a történet az [[Orfeusz]] [[monda|mondával]] állítható párhuzamba, csak ezúttal a hőslelkű, önfeláldozó főszereplő egy asszony, aki a [[Fidelio]] előképének is tekinthető. A szövegkönyv francia változata du Roullet márki munkája, aki már korábban is dolgozott együtt Gluckkal. A francia szöveg sok tekintetben különbözik az olasztól: a márki Calzabigivel szemben átvette az euripidészi eredetiből [[Héraklész]] alakját, de Iszmene figuráját elhagyta, valamint a két gyerek csak néma szerepet kapott nála. Ez az átdolgozás az opera újraalkotásának tekintehető.
▲==Az opera zenéje==
▲A zenét a borús, fájdalmas árnyalatok uralják, a stílusa oldott, minden korábbi konvenciótól mentes. A [[nyitány]] nem követi a [[szonáta]]formát: szünet nélkül vezet át az első felvonásba, zenei motívumaimmal az opera egészét foglalja össze. Az [[ária|áriák]]nál Gluck már nem alkalmazza a szokásos [[da capo]] formát. Az első felvonás nyitó jelenete rendkívül tömör, egyszerű zenei részletek megszakítatlan sora: a címszereplő és a nép fájdalma egy hatalmas tablóban egyesül. A második kép is tömör, jól felépített, az [[orákulum]] válaszát súlyos, sorsszerű akkordok kísérik. Az első felvonás sikeredett a legjobbra, a másik kettő nem éri el ennek színvonalát, de ezek is bővelkednek jól megformált részletekben. A dráma statikus és sötét, de ennek ellenére az ''Alkésztisz'' ma szemmel nézve is a zeneszerző egyik legerőteljesebb alkotása.
▲A darab a szerző második [[reform]]operája, a nyomtatott kiadás előszavában Gluck leszögezte azokat az alapelveket, melyek mentén megkívánta újítani a műfajt. Saját bevallása szerint arra törekedett, hogy a zene a szöveget támassza alá, fokozza az érzelmek kifejezését, a szituációk érdekességét, mindezt anélkül, hogy megakasztaná a cselekmény menetét. Az áriák pontosan lettek végigkomponálva, szigorúan ott kezdődtek és értek véget, ahol azt a szöveg megkívánta. Gluck nem adott lehetőséget az énekesek számára, hogy virtuóz énekhangjaikat cifra díszítésekkel és [[kadencia|kadenciákkal]] csillogtassák meg, ezzel megakasztva a dráma menetét.
▲Az áriákkal szemben egyébként is a [[recitativo]] és az [[arioso]] dominál, a táncok és a kórusok részt vesznek a cselekményben. Ezeket szólisztikus részek kapcsolják össze, így alkotnak drámai egészet a cselekmény többi elemével. Gluck a világosságot és a szépséget nevezi meg [[esztétika]]i ideálokként, szerinte a zene szerepe a költészet szolgálata.
==Az opera ismertebb részletei==
| |||