„Kuttamuva-sztélé” változatai közötti eltérés

A '''Kuttamuva-sztélé''' megtalálását [[2008]]. november 17-én jelentette be J. N. Wilford a ''The New York Timesban''.<ref>{{hiv-web|url=http://www.nytimes.com/2008/11/18/science/18soul.html?_r=4&8dpc|cím=Found: An Ancient Monument to the Soul|szerző=John Noble Wilford|dátum=2008-11-17|elérés=2010-07-29}}</ref> A lelet Kuttamuva, [[II. Panamuva]] királyi tisztviselőjének háza romjai közül került elő. A ház a fellegváron kívül állt a lakónegyedben, amely sokáig szántóföldi művelés alatt volt. Az eke nyomai a sztélé tetején láthatók is. Egy kis méretű, négyzet alaprajzú helyiség egyik sarkából ásták ki. Ugyanitt két kenyérsütő kemence is volt, ebből azt a következtetést vonták le, hogy a korábban konyhaként funkcionáló kamrát Kuttamuva átalakította a saját halotti kápolnájává. Példátlan jelenség, hogy a követ eredeti építészeti összefüggésében tárták fel. A tábla kétoldalas, előoldalán egy lakoma képe van. Ezen egy szakállas férfi bojtos (vagy csak hegyes) sapkában egy pohár bort ürít ki éppen, az előtte lévő asztalon kenyér és sült kacsa van kőtálban. A jelenet Kuttamuva túlvilági foglalatosságát örökíti meg. A hátoldal szövege:

 

 

A sírkő jelentőségét felfedezői abban látják, hogy a nyugati szemiták ([[amoriták]] és utódaik, az [[arámiak]]) között ez az első írásos emléke a lélek és a test különbözőségébe vetett hitnek, amely lehetővé tette a hamvasztásos temetkezés terjedését. A hamvasztás és a lélek-elképzelés [[hettiták|hettita]] hatásról tanúskodik. A kortárs szemiták – köztük a [[zsidók]] is – a test és a lélek egymástól elválaszthatatlan voltában hittek. [[Szamal (település)|Szamal]] városában eddig temetkezést nem találtak.