„F–84 Thunderjet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
49. sor:
Az F-84C valamivel megbízhatóbb J35-A13 motort használt és néhány konstrukciós módosításon is átesett. Mivel az F-84B-vel lényegében azonos típus volt, ugyanazokat a szerkezeti korszerűsítéseket itt is végrehajtották 1949-ben. Az összes F-84C-t 1952-ig visszahívták az aktív szolgálatból.<ref name="knaack"/>
Az F-84D esetében, mely 1949-ben került a csapatokhoz, a szerkezeti erősítéseket már gyárilag beépítették. A szárny vastagabb alumínium lemezborítást kapott, az üzemanyag-rendszert télállóvá és a JP-4 üzemanyag fogadására alkalmassá tették és a repülőgépekbe a sokkal erősebb, 22,2 kN tolóerejű J35-A-17 jelű gázturbinákat építették be. Kiderült, hogy a korábban nem vizsgált szárnyvégi póttartályok nagy gyorsulások esetén erős csavaró igénybevételt okoznak a szárnyon, ezért utólag kis háromszögletű terelőlapokkal látták el a tartályok külső oldalát.<ref name="knaack"/>
<!--
The first effective and fully-capable Thunderjet was the '''F-84E''' model which entered service in 1949. The aircraft featured the J35-A-17 engine, further wing reinforcement, a 12 in (305 mm) fuselage extension in front of the wings and 3 in (76 mm) extension aft of the wings to enlarge the cockpit and the avionics bay, an A-1C gunsight with APG-30 radar, and provision for an additional pair of 230 gal (870 L) fuel tanks to be carried on underwing pylons.<ref name="knaack"/> The latter increased the combat radius from {{convert|850|to|1000|mi|nmi km}}.
| |||