Wikipédia

„F–84 Thunderjet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
50. sor:
Az F-84C valamivel megbízhatóbb J35-A13 motort használt és néhány konstrukciós módosításon is átesett. Mivel az F-84B-vel lényegében azonos típus volt, ugyanazokat a szerkezeti korszerűsítéseket itt is végrehajtották 1949-ben. Az összes F-84C-t 1952-ig visszahívták az aktív szolgálatból.<ref name="knaack"/>
 
Az F-84D esetében, mely 1949-ben került a csapatokhoz, a szerkezeti erősítéseket már gyárilag beépítették. A szárny vastagabb alumínium lemezborítást kapott, az üzemanyag-rendszert télállóvá és a JP-4 üzemanyag fogadására alkalmassá tették és a repülőgépekbe a sokkal erősebb, 22,2 kN tolóerejű J35-A-17 jelű gázturbinákat építették be. Kiderült, hogy a korábban nem vizsgált szárnyvégi póttartályok nagy gyorsulások esetén erős csavaró igénybevételt okoznak a szárnyon, ezért utólag kis háromszögletű terelőlapokkal látták el a tartályok külső oldalát. Az F-84D az USAF egységeinél 1952-ig, a Nemzeti Gárdánál pedig 1957-ig volt szolgálatban.<ref name="knaack"/>
<!--▼
It was discovered that the untested wingtip fuel tanks contributed to wing structural failures by inducing excessive twisting during high-''g'' maneuvers. To correct this, small triangular fins were added to the outside of the tanks. The F-84D was phased out of USAF service in 1952 and left [[Air National Guard]] service in 1957.<ref name="knaack"/>
 
Az első minden tekintetben megfelelő Thunderjet az F-84E modell volt, mely 1949-től volt használatban. A gépet a J35-A-17 sugárhajtómű hajtotta, a szárnyszerkezet további erősítést kapott, a törzset a szárnytő előtt 305 mm-el, a szárny mögött 76 mm-el meghosszabbították, hogy meg lehessen növelni a pilótafülkét és helyet kapjon az A-1C irányzék az APG-30 radarral, valamint felfüggesztést a szárnyak alatt további külső üzemanyag tartályok számára.<ref name="knaack"/> Ez utóbbi 1370 km-ről 1600 km-re növelte a hatósugarat.
The first effective and fully-capable Thunderjet was the '''F-84E''' model which entered service in 1949. The aircraft featured the J35-A-17 engine, further wing reinforcement, a 12&nbsp;in (305&nbsp;mm) fuselage extension in front of the wings and 3&nbsp;in (76&nbsp;mm) extension aft of the wings to enlarge the cockpit and the avionics bay, an A-1C gunsight with APG-30 radar, and provision for an additional pair of 230&nbsp;gal (870&nbsp;L) fuel tanks to be carried on underwing pylons.<ref name="knaack"/> The latter increased the combat radius from {{convert|850|to|1000|mi|nmi km}}.
[[Image:Js-municiamento f-84.jpg|thumb|A Portuguese F-84 being loaded with ordnance in the 1960s, at Luanda Air Base, during the [[Portuguese Colonial War]].]]
 
[[Kép:Js-municiamento f-84.jpg|thumb|Egy portugál F-84-re bombát szerelnek a luandai légibázison az 1960-as években a portugál gyarmati háború idején]]
Despite the improvements, the in-service rates for the F-84E remained poor with less than half of the aircraft operational at any given time.<ref name="knaack"/> This was primarily due to severe shortage of spares for the Allison engines. The expectation was that F-84Es would fly 25 hours per month, accumulating 100 hours between engine overhauls. The actual flight hours for Korean War and [[NATO]] deployments rapidly outpaced the supply and Allison's ability to manufacture new engines.<ref name="knaack"/> The F-84E was withdrawn from USAF service in 1956, lingering with ANG units until 1959.
A korszerűsítések ellenére az F-84E hadrafoghatósága gyenge volt: az állománynak alig a fele volt repülőképes az egész szolgálati idő alatt.<ref name="knaack"/> Ennek legfőbb oka az Allison motorok rossz tartalékalkatrész ellátása volt. A követelmény a géppel szemben az volt, hogy havonta 25 órát repüljön, 100 repülési óránként pedig motor felülvizsgálatot írtak elő. A tényleges repülési órák a koreai háború és a hidegháború alatt jelentősen megnőttek és ez az Allison kapacitását olyan mértékben lekötötte, hogy komolyan korlátozta az új motorok gyártását.<ref name="knaack"/> Az F-84E vadászgépeket az USAF 1956-ban vonta ki a szolgálatból, a nemzeti gárda 1959-ben.
 
Az utolsó egyenes-szárnyú F-84 az F-84G volt, mely 1951-ben került a csapatokhoz. A repülőgép a bal szárnyára légi utántöltő csonkot kapott, robotpilótát, [[Műszeres leszállító rendszer|ILS leszálló rendszert]], 24,7 kN tolóerejű J-35-A-29 sugárhajtóművet és felfüggesztési pontot egy Mark 7 atombombához.<ref name="knaack"/> Az F-84G-t a 1960-as évek közepén nyugdíjazták az USAF-nál.
The definitive straight-wing F-84 was the '''F-84G''' which entered service in 1951. The aircraft introduced a refueling boom receptacle in the left wing, [[autopilot]], [[Instrument Landing System]], J35-A-29 engine with 5,560&nbsp;lbf (24.7&nbsp;kN) of thrust, and the ability to carry a single [[Mark 7 nuclear bomb]].<ref name="knaack"/> The F-84G was retired from USAF in the mid-1960s.
 
Az 1960-as évek elején a vadászgépet intenzíven használta a portugál légierő az afrikai portugál gyarmati háborúban.
Starting in the early 1960s, the aircraft was widely used by the [[Portuguese Air Force]] during the [[Portuguese Colonial War]] in Africa.
▲<!--
 
-->
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/F–84_Thunderjet”