„Tempó” változatai közötti eltérés

A mindig azonosan értelmezendő tempómegjelölés csak a metronóm feltalálása után vált lehetségessé, amikor a ritmikus értékek egységnyi időre eső számát is pontosan meg tudták határozni.

Sok kísérletezés után 1816-ban [[Johann Nepomuk Mälzel]]-nek sikerült megalkotnia a leghasználhatóbb metronómot. Ez után kezdte el [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] a tempó pontos, számjegyekkel történő megadását.

 

Egy-egy zenei darabon belül előadásbeli (agogikai) vagy formai okokból rövidebb vagy hosszabb tempóváltozás is beállhat. A futólagos módusulást (rit.,acc) után visszatérő régi tempót „''a tempo''”-val jelölik. A szabad tempójú darabokat ''tempo rubato''-val jelöljük. Ennek ellentéte a ''tempo guisto'' amely nagyjából egyenletes tempót jelent.