„Giulietta Masina” változatai közötti eltérés

a
bélyegesítés
(stíl, forma, helyesírás, defsort (még folytatom))
a (bélyegesítés)
Fellini életművében jelentős mérföldkő a Varieté Fényei: itt próbálkozott először rendezéssel Lattuadával társulva. Masina egy elbűvölő, tűzrőlpattant ripacsnőt alakít egy jelentősebb mellékszerep erejéig. 1952-ben Fellini első önálló rendezésében, a Fehér Sejkben mindössze öt percet szerepel, szintén egy clown stílusú, meghökkentő utcalányt játszik: a jelenet érdekessége, hogy ez a szerep az előfutára a Cabiria éjszakáinak - itt is Cabiriának hívják.
 
[[Fájl:Kép_110.jpg‎|bélyegkép]]
Az igazi áttörésre 1953-ban került sor: Fellini lehetőséget kap, hogy megrendezze élete legköltőibb, legérzelmesebb filmjét, melyben Masina a női főszereplő: Gelsomina, az együgyű, ám csupa lélek mutatványoslány a filmtörténelem egyik legkülönösebb, legmegrázóbb alakja, ez a suta kis lény ma is fogalom. Az '''Országúton''' saját hazájában nem arat kirobbanó sikert, sokan a neorealizmus sírásójának titulálják Fellini-t, bár Giulietta Masina alakításától csaknem mindenki el van ragadtatva. Az Országúton kultusza Franciaországból ered. Giuliettát BAFTA díjra jelölik. Pár évvel később, 1956-ban Oscar díjat nyer a film, Masinát úgy emlegetik, mint „Szoknyás Chaplin-t”, mint női bohócot; Greta Garbo-hoz, Anna Magnani-hoz hasonlítják szikrázó tehetségét.
 
[[Fájl:Cabiria_éjszakái_(filmkocka).jpg‎|bélyegkép]]
1957-ban eljátszotta a férje által rendezett ''[[Cabiria éjszakái]]'' címszerepét: a temperamentumos, tragikomikus utcalány volt a művésznő legkedvesebb szerepe, elmondása szerint vele tudott legjobban azonosulni. A film átütő sikert arat, Giulietta megkapja a Cannes-i fesztivál nagydíját, mint legjobb színésznő, BAFTA díjra jelölik - a film pedig Oscar díjat kapott.
 
Az ezt követő öt évben Masina némileg visszavonul, háttérmunkákat lát el Fellini filmjeiben, időnként TV-ben vállal fellépéseket, protokolláris szerepeket tölt be.
 
[[Fájl:Aguuliett.jpg‎jpg|bélyegkép‎]]
1965-ben újra közös produkciót hoz létre Fellinivel: a '''Júlia és a szellemek''' címszerepét játssza, szokatlan szerepkörben: a mindeddig kirobbanó temperamentumú, érzelmes, erős mimikájú Giulietta éles váltással játssza el a lelki problémákkal küzdő, csendes, visszafogott polgárasszony szerepét. Eltűnnek bohócos gesztusai, jellegzetes fintorai, ez a szerep teljesen elüt a tőle megszokott karakterektől. A film nagy része kitaláció, bár vannak benne olyan szituációk, ami a magánéletből lett átvéve – persze szándékosan elferdítve. Ennek ellenére Giulietta nem magát játssza: a csendes, kissé unalmas, otthonülős hölgy pont az igazi Giulietta ellentéte, hiszen a színésznő kifejezetten életvidám, izgalmas, szikrázóan intelligens személyiség volt: saját bevallása szerint egyáltalán nem tud azonosulni Giulietta Boldrini személyiségével, akit ellenszenvesnek, és szánalmasnak talált.