„Giulietta Masina” változatai közötti eltérés

| híres szerep = ''Országúton'': Gelsomina, <br>''Cabiria éjszakái'': Cabiria

Az igazi áttörésre 1953-ban került sor: Fellini lehetőséget kapott, hogy megrendezze élete legköltőibb, legérzelmesebb filmjét, amelyben Masina játszotta a női főszereplőt, Gelsominát, az együgyű, ám csupa lélek mutatványoslányt. Az ''Országúton'' saját hazájában nem aratott kirobbanó sikert. Sokan a neorealizmus sírásójának titulálták Fellinit, bár Giulietta Masina alakításától csaknem mindenki el volt ragadtatva. A film kultusza Franciaországból ered. Giuliettát BAFTA-díjra jelölték. Pár évvel később, 1956-ban [[Oscar-díj]]at nyert a film. Masinát úgy emlegetikemlegették, mint „Szoknyás Chaplint”, mint női bohócot; [[Greta Garbo|Greta Garbóéhoz]], [[Anna Magnani]]éhoz hasonlították tehetségét.

[[Fájl:Cabiria_éjszakái_(filmkocka).jpg‎|bélyegkép|Giulietta Masina aA ''Cabiriában'']]

===Az 1960-as évekbenévek===

Ebben az időszakban gyakran utazott külföldre, a ''Jons és Erdme'' című [[Német Szövetségi KöztársaságNyugat-Németország|NSZK]]-filmben kikapós háziasszonyt, [[Julien Duviever]] ''Műselyemlány'' című filmjében egy [[Marilyn Monroe]]-szerű csábító szőkeséget alakított. E filmek sem arattak átütő sikert. Színházban [[BertoldBertolt Brecht]] ''Koldusoperájában'' németül játszotta Polly szerepét. Az ezt követő öt évben Masina némileg visszavonult, háttérmunkákat látott el Fellini filmjeiben, időnként televíziós fellépéseket vállalt, protokolláris szerepet töltött be.

1965-ben újra közös produkciót hozott létre Fellinivel, eljátszotta a ''Júlia és a szellemek'' címszerepét. A mindeddig kirobbanó temperamentumú, érzelmes, erős mimikájú Giulietta éles váltással alakította a lelki problémákkal küzdő, csendes, visszafogott polgárasszony szerepét. Eltűntek bohócos gesztusai, jellegzetes fintorai, ez a szerep teljesen elütött a tőle megszokott karakterektől. A formabontó képi világú, szürreális, barokkos stílusú szatíra nagy része kitaláció, bár vannak benne olyan szituációk, amelyeket Fellini a magánéletből vett át. Ennek ellenére Masina nem magát alakította: a csendes, kissé unalmas, otthonülős hölgy pont az ő ellentéte volt. A film azt mutatja be, miként dolgozza fel egy mediterrán neveltetésű asszony férje hűtlenségét. A film elsősorban [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] aratott osztatlan sikert. Masina ekkor megint aktívan filmezett, sorra játszott kisebb-nagyobb szerepeket.

MasinaAz megint aktívan részt vesz a filmezésben, sorra játszik kisebb1970- nagyobb szerepeket, amik nem túl ismertek hazánkban. A hetveneses években megint pihenőre kényszerülkényszerült: elmondása szerint az olasz filmipar válságban volt, s bár elhalmozták szerepajánlatokkal, úgy érezte, nem kínáltak neki tetsző karaktereket. Akciófilmekhez, silány tömeg-vígjátékokhoz nem akarta adni a nevét. Tanácsadó műsort vezetvezetett a rádióban, a hallgatóknak nyújt pszichológiai tanácsadást, óriási sikerrelnyújtott. Később saját rovata lett a ''La Stampa'' című újságban, ahol folytatta a levelezést a hozzáfordulókkalhozzá fordulókkal – később erről a tevékenységéről ''Mások naplója'' címmel megjelentjelentetett az általa írtmeg könyvkönyvet. Az [[UNICEF]] olasz nagyköveteként társadalmi kötelezettségei is lettek, ezeket a hetvenes évektől haláláig folytatta. Filmezés tekintetében a hetvenes években mindössze két munkája van, televíziós sorozatok, a Tullio Pinelli által írt Eleonora, majd évekkel később a Camilla – az olasz közönség körében 80-90%-os nézettséget ér el.

Federico Fellini 1993. október 30-án hunyt el agyvérzésben. GiuliettaMasina négy és fél hónap múlva követte, noha az orvosok szerint még pár évig élhetett volna ezzel a betegséggelbetegségével. Férje nélkül azonban értelmetlennek érezte az életét, szó szerint utána halt 1994. március 23-án. Együtt nyugszanak [[Rimini]] temetőjében egy vitorla alakú emlékmű alatt, korán elhunyt kisfiukkal egyetemben.