„VII. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TlucaE (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
A szinte reflexszerűen szerveszkedésbe bonyolódó főuraknak hamarosan a kivégzőtönkön főhetett a feje.????
26. sor:
'''VII. Henrik angol király''' ([[Wales]], [[Pembroke]] vára, [[1457]]. [[január 28.]] – [[Richmond]], [[1509]]. [[április 21.]]) az első [[Tudor-ház]]i uralkodó, Edmund Tudor richmondi gróf és Beaufort (Lancaster) Margit, John of Somerset unokájának fia.
 
Amikor a [[Rózsák háborúja|Rózsák háborújában]] [[IV. Edward angol király|IV. Edward király]] a [[Lancaster-ház|Lancaster-család]] tagjait sorra kivégeztette vagy száműzte, a fiatal Henriket nagybátyja, [[Pembroke]] gróf mentette meg a király bosszújától. Henrik [[II. Ferenc bretagne-i herceg]] udvarába menekült, aki őt Edward király fenyegetései dacára sem szolgáltatta ki. Amikor azután [[III. Richárd angol király|III. Richárd]] zsarnok uralma következtében az angolok gyűlölete a [[York-ház]]zal szemben egyre nagyobb arányokat öltött, a Lancaster-párt hívei első sorban a fiatal richmondi grófba vetették bizalmukat, aki anyai ágon a Lancasterek birtokaira és örökségére és így a trónra is jogos igényt tartott.Richmond emigrás earljét sokan koronázták VII.Henrik királlyá.Amikor érdemeikért-vagyis III.Rinchárd elárulásáért-benyújtották a számlát,az új király nem fizetett.A szinte reflexszerűen szerveszkedésbe bonyolódó főuraknak hamarosan a kivégzőtönkön főhetett a feje.Az 1455-ben kirobbanó rózsák harcának lezárását jelző évszám 1485,VII.Henrik megkoronázásának esztendeje,de a dinasztikus célú családi öngyilkossági hullám csak lassan csendesedett.1485 korszakot lezáró jeletőségét még egy ideig eltakarta a vérgőz.A kortársak túlnyomó többsége joggal vélte úgy,hogy a kűzdelem csupán új szakaszához érkezett,amelyben a feladat a jenelegi uralkodó likvidálása. VII.Henrik azonban tudatos államférfinak bizonyult.A magva szakadt peerségeket nem adományozta el ismét,ezátal is csökkentve a trónra veszélyes főrendek létszámát.Az államtanács (Great Council) átadta a helyét a király szeszélyes akaratát szajkózó Titkos Államtanácsnak (Privy Council).Az Államtanács felsőházzá alakult (Haus of Lords).A Titkos Államtanács ellenben az uralkodó zártkörű tanácsadó testülete volt,amelynek tagjait a király hívta meg esténkénti tanécskozásra.A TAnács mindegy húsz tagját a hivatalviselő nemesség és a vezető püspökök alkották.Szakértőként támogattál a királyt a fontosabb kül.és belpolitikai döntések meghozatalában.A király bírói hatalmát is ők gyakorolták.Királyi rendeleteket hirdettek ki,és politikai bűnösök kihallgatása,elítélése is az ő feladatuk volt.A TAnács korántsem csak a főrend ügyeiben intézkedett,joghatósága tehát demokratikus volt. VII.Henrik körültekinő,széles látókörű király volt.Tudatában volt annak,hogy a százéves háborúban Farnciaország nemcsak visszanyerte erejét,de a kontinens legerősebb országává nőtte ki magát,amelyre az angol befolyás nem terjed ki.Ezért fiát Arthurt összeházasította a Spanyol Kasztíliai Izabell és Aragóniai ferdinánd Lányával,Aragóniai Katalinnal de Arthur herceg a mézeshetek után váratlanul elhunyt,de a király a kisebbik fiát Henriket tolta a helyére
 
Buckingham herceg, aki a legjobban sürgette Richárd megbuktatását, arra törekedett, hogy Henrik Erzsébetet, IV. Edward legidősebb leányát jegyezze el, mert ez az eljegyzés véget vetett volna a York- és Lancaster-család gyilkos versengésének és Richárd hatalmát még jobban megingatta volna. Richárd azonban jókor értesült a tervről, Buckinghamet a vérpadra küldte és maga kérte meg Erzsébet kezét. Ekkor már Henrik sem maradhatott tétlen. Bízva a francia udvar jóindulatában, 2000 angol katonát gyűjtött maga köré, s Harfleurben tengerre szállt. [[1485]]. [[augusztus 6.|augusztus 6-án]] [[Milford-Haven]]ban (Dél-Wales) szállt partra és [[Bosworth]] táján ütközött meg Richárd királlyal, aki a csatával együtt az életét is vesztette.