„Szállítmányozás” változatai közötti eltérés

A '''szállítmányozás''' az [[fuvarozás|árutovábbítás]] folyamatának megszervezése, melynek célja hogy a küldemény a lehető legkisebb költséggel, legbiztonságosabban, a megfelelő időben a legoptimálisabban jusson el a rendeltetési helyre. A [[logisztika]] egyik ágának tekinthető.

{{lektor}}

A szállítmányozás kialakulása az ókori időkig nyúlig vissza. Voltak kereskedők, akik saját költségükre és rizikójukra küldeményeket küldtek. A szállítmányozó fogalma a középkorban alakult ki, amikor a városokban és a piacokon megjelentek a kereskedősegédek (faktorok). Időnként ők már bizományosként is felléptek. Ezek a segítők lassan kialakítottak olyan üzleti formákat, amelyek magukban foglalták már a szállítmányozó, bizományos és bankár jegyeit. Ezek már az „all round” tevékenység alapjai, amikor az áru vétel, eladása, fuvarozása illetve a pénzmozgás egy kézben összpontosul. Lényeges fejlődés a szállítmányozásban a [[19. század]]ban következett be amikor megjelentek új találmányok (gőzgép, dízelmotor) és ezek gyökeresen megváltoztatták a fuvarozás addigi formáit. A [[vasút]] kiépítésével a közút szerepe háttérbe szorult. A fuvarozási feladatok sűrűsödése újabb szállítmányozó cégek követelte, mivel a kereskedők már nem tudták már megoldani ezt a feladatot. A feladat pedig újabb, gyorsabb és olcsóbb szállítási utat találni. Az új cégek már új szolgáltatásokat nyújtottak és újabb terülteket kapcsoltak be a szállítmányozásba. Így alakultak ki a nagyobb fuvarozó, átrakó és raktározó cégek.

 

A szállítmányozó cégek mind saját okmányokkal, iratokkal dolgoztak a feladatokat esetenként másként értelmezték. Ezért létrehozták a FIATA-t (''Fédération Internationale des Associations des Transitaires et Assimilés'' - Szállítmányozó Szövetségek Nemzetközi Föderációja) [[1926]]-ban.

 

A cél a különböző országokban működő szállítmányozó szervezetek egyesítése, hogy együtt védelmezzék és segítsék a közös gazdasági és szakmai érdekeket, különös tekintettel a nemzetközi szervezetekre, intézményekre, kormányokra és fuvarozókra. Ezen felül az ipar színvonalát is kívánták elemelni. A FIATA célkitűzései között szerepel, hogy egységes szállítmányozási okmányok, illetve kereskedelmi feltételek kialakításával és korszerűsítésével javítsa a szállítmányozók által nyújtott szolgáltatások színvonalát.

 

Magyarországon [[1920]]-ig a nagy külföldi szállítmányozó cégek leányvállalatai dolgoztak. Ez a folyamat a úgy a [[2. világháború]]ig tartott. A két háború közé esik a közúti teherforgalom kialakulása. A második világháború után megalapították a [[MASPED]]-et ([[1948]]) amely állami hatás következtében monopolhelyzetbe került. A külkereskedelem államosítása nyomán nagy külkereskedelmi vállalatokat hoztak létre amelyek egy árura szakosodtak így nem volt verseny közöttük. Minden külkereskedelmi tevékenységhez előírták a MASPED igénybevételét. Ez a helyzet [[1958]]-ban enyhült, amikor a vállalatoknak már joguk volt árutovábbításhoz amennyiben nem járt devizakiadással. A magyar külkereskedelem volumenét tekintve kétharmadár a [[Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa|KGST]] országokkal bonyolította. Lényegében a MASPED már csak a tőkés viszonylatú forgalmat bonyolította le. A hatvanas évek végétől már eseti engedélyt lehetett kérni már egy-egy küldemény vállalaton belüli lebonyolításához. Így kapott a [[Hungarocamion]] engedélyt a darabáru – forgalom beindításához, amely a gyűjtőforgalom kialakulásához vezetett. [[1972]]-ben a Győr-Sopron-Ebenfurt Rt engedélyt kapott saját vonalon történő [[konténer]]ek szállítmányozására, majd ezt kiterjesztették nemzetközi terülten való lebonyolítására is. A Raabersped a 70-es évek végén több hagyományosan csomagolt áru fuvarozására kapott engedélyt, majd [[1983]]-tól teljes körű szállítmányozási jogosítványt kapott. Ezzel egy időben minden nagyobb fuvarozást végző vállalat ([[Hungarocamion]], [[Malév]], [[Mahart]], [[Volán]]) korlátozott nemzetközi szállítmányozási jogosítványt kapott. Tehát kifizethették a devizában felmerülő költségeket, amelye a fuvarozással együtt keletkeztek. A következő években fokozatosan enyhült az állami monopólium helyzete, míg a rendszerváltás után már mindenki alanyi jogon kérheti és kapja szállítmányozási jogosítványt.

 

A '''[[Magyar Kereskedelmi és Iparkamara|Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát]]''', illetve a területi kamarákat, a rendszerváltást követően törvény hozta létre. A kamarák mint köztestületek a korábbi sokféle szervezetből összetevődő szakmai kamarai rendszer helyébe léptek. A közjogi funkciók állami hatóságoktól való átvételével, és a vállalkozói érdekek egyeztetésével az [[Magyar Kereskedelmi és Iparkamara|MKIK]] hatásos érdekképviseletre képes.

 

A gazdasági élet szereplői csak kivételes esetben vállalkoznak olyan feladatok ellátására, amelyek szakmai tevékenységi körükön kívül esnek. Ilyen például az áru adásvételénél elkerülhetetlen árutovábbítás szervezési és technikai feladatainak összehangolása a mindenkori közlekedési és csatlakozó infrastruktúra ismeretében oly módon, hogy a küldemény a leggyorsabb, legbiztonságosabb és leggazdaságosabb feltételekkel jusson el a rendeltetési helyére. Ennek megszervezése széles körű földrajzi, közlekedési, fuvarozási, fuvarjogi stb. ismereteket tőkeerőt, nemzetközi kapcsolatokat igényel, amelyekkel csak szakmailag jól képzett specialisták, a szállítmányozók (speditőrök) rendelkeznek. A szállítmányozó tehát elsősorban szellemi tőkéjét értékesíti, amikor megbízói részére az árufuvarozás megszervezését bizományosként vállalja, s elvégzi mindazokat a teendőket, amelyek a megbízó feladatai lennének, nevezetesen saját nevében, de megbízója (a vevő vagy az eladó) költségére és kockázatára megköti az áru továbbításához szükséges szerződéseket a fuvarozókkal és más közreműködőkkel, továbbá gondoskodik a hatósági (például vám, növényegészségügyi , környezetvédelmi stb.) előírások betartásáról. A szállítmányozó tehát közvetlen kapcsolat a fuvaroztató, a fuvarozó és az egyéb közreműködők között.

A Ptk.-ban foglaltak alapján egyértelműen különbséget lehet tenni a fuvarozó és a szállítmányozó között, amennyiben a törvény külön szabályozza a fuvarozó és külön a szállítmányozó kötelezettségeit az érdekekből fakadó természetes logisztikai megfontolásból, amely szerint a szállítmányozó a fuvaroztató (megbízója) és a saját érdekeit, míg a fuvarozó csak a saját érdekeit képviselheti. Az érdekek ilyen lényegi elkülönülésének nem mond ellent az sem, hogy a szállítmányozók esetenként saját fuvareszközeikkel maguk is fuvaroznak, mert ez esetben olyan felelősséggel tartoznak fuvarozói ténykedésükért, mint a fuvarozók tartoznának velük szemben.

Jogilag a dolog lényege tehát az, hogy a szállítmányozók fuvarozhatnak is, és ilyenkor fuvarozó módjára felelnek a saját eszközeikkel végzett fuvarozásokért. A fuvarozók azonban soha nem vonhatók felelősségre szállítmányozóként, tehát csak fuvarozó módjára felelősek. A magyar jogi felfogás e tekintetben megegyezik a nemzetközi gyakorlattal, illetve a világ többi országában alkalmazott jogi szabályozással.<br>

A szállítmányozás a következő részterületkre bontható:

A szállítmányozó (speditőr) a saját nevében a megbízója számlájára vásárolja meg a fuvarozási és az áru továbbításához szükséges egyéb szolgáltatásokat. Arra vállalkozik, hogy az árutovábbítást a mindenkori piaci helyzetnek megfelelően a megbízója szempontjából a lehető leghatékonyabban megszervezze.<br/>

A szállítmányozó bekapcsolásának indokai:

 

Nem várható el valamennyi speditőrtől, hogy minden alágazat minden szabályát egyformán jól, naprakészen ismerjék és alkalmazzák. Ebből következően a szállítmányozók alágazatok szerint szakosodnak.

A fuvarozási ágak szerint több szállítmányozótípust különböztethetünk meg.

Speciális szállítmányozási tevékenységet végzők:

* Gyűjtőforgalmi szállítmányozók

Ezek a csoportosítások azonban inkább csak elméleti jellegűek, hiszen egy feladat sokrétűsége miatt nem választhatók ennyire szét a tevékenységek.

 

A fuvarokmányok bizonyítják hogy az árut a fuvarozó átvette, valamint a küldemény adatait, az átvétel és a kiszolgáltatás helyét, a bérmentesítést, stb.

 

Két tipusa a szárazföldi és az értékpapír típusú fuvarlevél. A fő különbség hogy az értékpapír típusú fuvarlevelek megtestesítik az áru tulajdonjogát, az áru kiváltásának jogát a fuvarozóval szemben. Az értékpapír típusú fuvarokmányokat általában vízi közlekedésben használják, ezért nevezik a többit szárazföldi típusúnak.

 

 

: A szállítmányozó igazolja, hogy birtokában van az adott küldeménynek azzal a utasítással, hogy azt a címzettnek eljuttassa.Áru feletti rendelkezési jogot biztosít, mindaddig amíg a küldemény az ő fennhatósága alatt van. Nem értékpapír, a fuvarlevél 2.példányának szerepét tölti be.

 

:A szállítmányozó igazolja, hogy az átvett küldeményt és fuvarozásra feladta, és kötelezettséget vállal arra, hogy a rendeltetési helyen megnevezett címzettnek kiszolgáltatja.[[Értékpapír]], tulajdonjog testesít meg.

 

: Szállítmányozói raktárbevételi jegy/elismervény,amellyel a szállítmányozó igazolja az áru saját raktárába történő átvételét. Nem közraktárjegy, azaz nem olyan hivatalos okmány, amelyet az alkalmazott jog bizonylatként ismer el,csak akkor ruházható át, ha szerepel rajta az 'átruházható' jelölés.

 

:Fuvarozó átvételi elismervénye. Az FBL-t kiállító, multimodális fuvarozást szervező szállítmányozó vagy a tengeri fuvarozó, felelős a szállítás 'minőségéért'. A szállítmányozó nem csak azért vállal felelősséget, hogy az árut a rendeltetési helyére leszállíttatja, de minden fuvarozóért és egyéb 3. félért akit ő szerződtet, így a teljes szállítás 'minőségéért'. [[Értékpapír]], amennyiben nincs ''nem-átruházható''-ként jelölve – átruházható.

 

:Ha egy szállítmányozó foglalkozik veszélyes áruk továbbításával, részletes információra van szüksége az áru osztályozásáról:

:Közúti fuvarozás esetén az ADR-nek megfelelően, vasúti fuvarozás esetén a a RID-nek megfelelően és tengeri fuvarozás esetén az IMDG/IMCO-nak megfelelően. Az osztályozás az okmány hátoldalán található. Minden esetben a feladó tölti ki és irja alá, amelyet ez után ad át szállítmányozónak.

 

:Egységesített szállítmányozási utasítás. Mindenhol ugyanazt értsék egy feladat alatt ezért kódszámokat használ és mindenhol ugyanazt a szolgáltatást illetve tevékenységet kell érteni.

 

 

[[Kategória:Logisztika]]