„Itagaki Szeisiró” változatai közötti eltérés

1885. január 21-én született az [[IvakeIvate prefektúra|IvakeIvate prefektúrabeli]] [[Morioka]] városában, egy [[szamuráj]] családba, amely korábban a [[Nanbu klán]]t szolgálta. 1904-ben végezte el a [[Japán Császári Hadiakadémia|Japán Császári Hadiakadémiát]], majd részt vett az 1904–05-ös [[orosz-japán háború]]ban.

1924–1926 között Japán [[katonai atasséattasé]]ja volt [[Kínai Köztársaság|Kínában]]. Hazatérése után több pozíciótbeosztást is kapott a [[Japán Császári Hadsereg]] vezérkarán belülvezérkarában, mielőtt 1927-ben a Dél-Mandzsúriában állomásozó 33. gyalogos dandár parancsnokánakparancsnokává nevezték ki. A dandárt a 10. hadosztályhoz csatolták 1927–1928 között. Ezek után Itagakit immáron, mint a [[Kvantung-hadsereg]] tisztjeként áthelyezték a 33. gyalogos ezredhez, amitamelyet 1928–1929 között parancsnokolt.

1931-ben a [[Kvantung-hadsereg]] hírszerzési részlegének a vezetőjévé nevezték ki, amely pozíció nagy segítségére volt a [[mukdeni incidens]] kitervelésében és végrehajtásában. Itagaki [[ezredes]], [[Isivara Kandzsi]] [[alezredes]] és [[Doihara Kendzsi]] [[ezredes]] közösen terveltékdolgozták ki Mandzsúria lerohanásának a tervét, amelyet [[Tokió]]ban a vezérkar elé is tártak. Ezt a tervet azonban a vezérkar csak akkor találta véghezvihetőnek, ha a kínaiak lépnek fel agresszorként. Mivel erre igen kis esély mutatkozott, ezért Itagaki mindent megtett, hogy támadásra provokálja a kínai hatóságokat. Mikor a kormány végül elküldte [[Tatekava]] vezérőrnagyot küldte a [[Kvantung-hadsereg]] ellenőrzéséremegfegyelmezésére, Itagaki úgy döntött, akcióba lép. Hosszas tervezés és előkészület eredményeképpen szeptember 18-án sor került a mukdeni incidensre.

1937 és 1938 között az 5. hadosztály parancsnoka volt, és egysége feladataazt aza parancsot voltkapta, hogy [[Mandzsukuo|Mandzsukuó]]ból kiindulva foglalja el Északkelet-Kínát. Egységével résztRészt vett a peking-tiencsini csatában, a [[kínai nagy fal]] menti harcokban és a tajjüani csatában. Azonban a hszücsoui csata folyamán egységeicsapatai Tajercsuang elfoglalásánál kudarcot vallottak, és így nem tudtak a 10. hadosztály segítségére sietni, amelyami lehetővé tette a kínaiak számára, hogy első jelentős győzelmüket elérjék a háború folyamán.

1938-ban hazahívták Japánban, és 1939. augusztusáig hadügyminiszterként ténykedhetett. Ezen időszak alatt Itagaki mindent megpróbált, hogy saját háborús elképzeléseit a kormányban véghez vigye. Így a [[Hasszán-tavi csata|Hasszán-tónál]] bekövetkezett japán katonai vereség után igykezettigyekezett rábeszélni a [[Hirohito|császárt]] egy katonai ellencsapásra, sikertelenül. Mindvégig támogatta a [[Szovjetunió]], [[Franciaország]] és [[Nagy-Britannia]] elleni háborús föllépést, és Japán feltétel nélküli szövetségét [[Harmadik Birodalom|Németországgal]] és [[Olaszország]]gal. Amikor 1939. augusztus 23-án a [[Molotov-Ribbentropp paktum]]mal összeomlott az addigi japán külpolitikai koncepció, és a kormány lemondott, Itagaki is távozni kényszerült a hadügyminiszteri székből.

1939 szeptemberében visszaküldték Kínába, ezúttal a Kínai Expedíciós Haderő vezérkari főnökeként. Azonban a japán erők veresége a [[halhinHalhin-goli csata|Halhin-goli csatában]] súlyos csapás volt a karrierjére. Áthelyezték a Koreai hadsereghezHadsereg élére, amelyet mintamit igen jelentéktelen pozíciópozíciónak tartottak számon.

Azonban ahogy a japán háborús helyzet egyre romlott, úgy vált a Koreai hadseregHadsereg egyre fontosabbá, 1945-ben már 17. körzeti hadsereg néven. 1945 áprilisában áthelyezték a 7. körzeti hadsereg élére, amely [[Malájföld]]et és [[Szingapúr]]t védte. 1945. szeptember 12-én [[Lajos Ferenc battenbergi herceg|Louis Mountbatten]] [[admirális]] előtt tette le a fegyvert [[Szingapúr]]ban.

A háború vége után [[háborús bűnök]]kel vádolták meg, főleg [[Mandzsúria]] japán megszállásával, hadügyminiszteri pozíciójában tett háborús erőfeszítéseivel és a hadifoglyokkal való rossz bánásmóddal kapcsolatban. A ''[[Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék]] (International Military Tribunal for the Far East, IMTFE)'' bűnösnek találta a 1., 27., 29., 31., 32., 35., 36. és 54. vádpontban, és kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet 1948. december 23-án hajtották végre Tokióban.

* Fuller, Richard (1992).: Shokan: Hirohito's Samurai. London: Arms and Armor. ISBN 1-85409-151-4.