„Ruházatfiziológia” változatai közötti eltérés

A ruházatnak ugyanis határozott funkciója van, és a viselési körülmények alapvetően meghatározzák, mikor milyen ruházat viselése optimális. Azon kívül, hogy szépnek, praktikusnak, kényelmesnek, egészségesnek, jól és könnyen tisztán tarthatónak kell lennie, a ruházatnak fontos élettani szerepe is van, és az ebből eredő követelményeknek is eleget kell tennie. A ruházat viselésének élettani hatásai bonyolult fizikai folyamatokra vezethetők vissza, ezekkel foglalkozik a ruházatfiziológia.

 

 

A ruházatnak az emberi testre gyakorolt hatását már az ókorban megfigyelték.<ref>Mecheels, J.: ''Bekleidungsphysiologische Eigenschaften von Maschenwaren.'' Előadás a Kötőipari Szakemberek Nemzetközi Szövetsége (IFWS) kongresszusán, 1964. nov. 2–7. (német nyelven)</ref> Az i. e. 5. században élt [[Hippokratész]] ''A levegőről, a vizekről és a helyekről'' c. munkájában egyebek között a ma ruházatfiziológiának nevezett problémakörrel, ezen belül elsősorban az izzadás jelenségével foglalkozott. Kortársa, [[Empedoklész]] pedig a bőrlégzésre adott ma is érvényes magyarázatot. A [[17. század]]ban [[Padova|Páduában]] élt [[Sanctorius]] a verejték kiválasztást és ennek a viselt ruházattal való összefüggését tanulmányozta. A [[18. század]]ban angol, francia és német tudósok már kísérleti eredményekről számoltak be olyan kérdések kapcsán, amelyeket ma a ruházatfiziológia tárgykörébe sorolnak. A ma ruházatfiziológiának nevezett tudományágat azonban a [[20. század]] 30-as éveiben alapozták meg valójában, amikor már nem csak orvosok, hanem fizikusok és textilipari szakemberek is bekapcsolódtak a problémakör elemzésébe. A [[II. világháború]]t követően, a felgyorsult műszaki fejlődés hatására azután módszeresen, tudományos alapon kezdődtek meg a célirányos ruházatfiziológiai kutatások. Fontosságukat az űrutazások, valamint a munka- és sporttevékenységek teljesítményének növelésére irányuló törekvések nagy mértékben alátámasztották. Ma már neves kutatóintézetek foglalkoznak ezekkel a témákkal, korszerű mérési módszereket fejlesztettek ki az egyes ruházatfiziológiai tényezők pontos mérésére.<ref>{{cite journal | author = Bartels, V.T.| coauthors = Umbach, K-H. | title = ''Noten für den Tragekomfort von Bekleidung'' | journal = Melliand-Bekleidung | volume = 2003 | issue = 4 | pages = 352-353 | language = német }}</ref> Mindezek eredményei jelentős hatást gyakorolnak a [[textilipar|textil-]] és a [[ruhaipar]] gyártmányfejlesztési tevékenységére is, hiszen ezeket a tulajdonságokat a helyes nyersanyagválasztás, az alkalmazott kelmeszerkezet és a konfekcionáláskor kialakított forma jelentős mértékben befolyásolja.

 

 

A viselési kényelem az a mérték, ahogyan a ruházat támogatja – vagy legalább is a lehető legkisebb mértékben gátolja – a test funkcióit. Ide tartozik a mozgásszabadság biztosítása, a formai kialakítás célszerűsége, az, hogy a ruházat a bőrön kellemes érzetet keltsen (pl. ne karcoljon, sima tapintású legyen), de a legfontosabb a testhőmérséklet szabályozása. Egy ruházati rendszer (ami a testet borító összes ruhadarab együttesét jelenti) akkor minősíthető jónak, ha ilyen vonatkozásban jól működik – ellenkező esetben akadályozhatja a teljesítőképesség kifejtését.

 

 

[[Kép:Hőtermelés.png|thumb|450px]]

Mindezekből az következik, hogy a felöltözött test hőháztartásában elsősorban a ruházat [[hőszigetelő képesség]]e, nedvességáteresztő képessége és a ruházattal borított testfelület nagysága játszik szerepet.

 

 

A hővezetéssel eltávozó hő mennyisége a belső és külső hőmérséklet különbségével, a párolgással távozó hő mennyisége pedig a ruházat alatti mikroklímában uralkodó gőznyomás és a környezet gőznyomása közötti különbséggel arányos. De ha a ruházat jó hőszigetelő, akkor a hővezetéssel távozó hőmennyiség még azonos hőmérséklet-különbség esetén is kisebb, mint egy rossz hőszigetelésű ruházat esetében, és hasonlóképpen befolyásolja a párolgásos hőveszteséget a ruházat nedvesség áteresztő képessége is. Ha ugyanis az izzadság nem juthat át a ruházaton, nem is tud elpárologni (mint például egyszerű műanyag fóliából készült esőkabát viselésekor), és ez kellemetlen közérzetet eredményez.

A ruházat hőszigetelő képességének kifejezésére mérőszámot dolgoztak ki, ennek mértékegysége a „''clo''”;<ref group="Jegyzet">A „clo” elnevezés az angol „clothing” szó rövidítése, aminek jelentése: ruházat.</ref> 1 clo = 0,155 m²K/W. A teljesen meztelen testre vonatkozó adat: 0 clo, egy [[T-ing]] hőszigetelő képessége 0,1 clo, egy hosszú ujjú pulóveré 0,3 clo, egy teljes öltönyé 1 clo. Egy másik mérőszám a „''tog''”; 1 tog hőszigetelő képessége van annak a ruházatnak, amelynek 1 négyzetméterén 1 K hőmérséklet-különbség hatására másodpercenként 1 joule hőmennyiség halad át.<ref group="Jegyzet">A „tog” elnevezés az angol szleng „togs” szavából származik, aminek jelentése: ruha, öltözék. Mivel 1 J/s = 1 W, ezért 1 tog = 1 W/m².</ref> Egy férfiöltöny hőszigetelő képessége nagyjából 1 tog, egy trikóé 0,1–0,2 tog, attól függően, hogy milyen szerkezetű és milyen anyagból van. Hogy milyen nagy különbségek vannak ebből a szempontból az egyes anyagok között, arra jellemző, hogy a közismerten jó hőszigetelő képességű [[gyapjú]]ból mintegy 2,6-szor akkora hőszigetelő képességű kötött kelmét lehet készíteni, mint [[pamut]]ból.

 

 

[[Kép:Clear suit6.jpg|thumb|200px|Ebben az öltözékben aligha érvényesülnek az optimális viselési körülmények: a teljesen zárt műanyag fólia alatt az izzadság nem képes elpárologni.]]

 

Amikor az ember erősen megizzad (például erős fizikai munka végzésekor, intenzív sportolás közben, vagy hőforrás közelében végzett tevékenység mellett), fontos, hogy az óránként akár 1 liternyi mennyiséget is kitevő izzadság gyorsan eltávozzék a bőrfelület közeléből. Ehhez olyan ruházat a legjobb, amelynek kelméje már eleve két rétegből áll: a belső réteg készüljön olyan anyagból, amely önmagában nem nedvesedik át (pl. [[poliészter]]ből, [[polipropilén]]ből), de jól átereszti a nedvességet, a külső réteg pedig legyen erősen nedvszívó (pl. [[pamut]] vagy [[viszkóz]]), amely ezt a nedvességet magában tudja tartani, ill. ahonnan az el is párologhat.<ref>{{cite journal | author = Umbach, K.-H.| title = ''Bekleidungsphysiologische Gesichtspunkte zur Entwicklung von Sportkleidung'' | journal = Wirkerei- und Strickerei-Technik | volume = 1993 | issue = 2 | pages = 108-114 | language = német}}</ref> Fontos követelmény e termékekkel szemben, hogy a két réteg között a nedvesség áramlása igen jól biztosítva legyen, és hogy ez a ruha jól simuljon a testfelületre. A kötött kelmék erre különösen alkalmasak és kifejezetten ilyen célra speciális kelmetípusokat fejlesztettek ki. Ezt a fajta öltözéket az ember nem érzi nedvesnek, akármennyire megizzad is benne, hiszen a belső, bőrrel érintkező réteg maga nem nedvesedik át.

Az izzadság elpárolgását megakadályozó (pl. műanyag fóliából készült) ruhadarabokat felhasználják sportolók izzasztására, akiknek rövid időn belül kell a súlyukat (pontosabban: tömegüket) átmenetileg csökkenteni (ökölvívók, birkózók, súlyemelők stb.). Az erős izzadságleadás akár több kilogrammnyi tömegveszteséget is előidézhet.

 

 

A viselési kényelmet fokozza, ha a ruházat belsejében levő levegő cserélődhet. A szellőzőképes ruházatból így a meleg és nedves levegő közvetlenül kijuthat a környezetbe, nem is kell áthatolnia a ruha rétegein. Ha teljesen víz- és légzáró ruházat borítja a testet (pl. egy műanyag fóliából készült esőkabát), akkor a hőegyensúly csakis ezen a módon tartható fenn. A ruha szellőző képességét elsősorban formai kialakításával, az alkalmazott konfekcionálási módszerekkel lehet biztosítani (pl. megfelelő helyeken nyílások kialakításával, a bőségméretek helyes megválasztásával stb.) – nem beszélve itt a speciális védőruházatok egészen sajátos megoldásairól.

Az utóbbi időkben egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az ún. „lélegzőképes” [[membrán]]ok, amelyek olyan apró, mikroszkopikus méretű nyílásokkal rendelkező szerkezetek, hogy a levegőt átengedik ugyan, de a vízmolekulák nem férnek át ezeken a nyílásokon. Ilyen membránok (pl. a [[Gore-Tex]]<ref>{{cite web |url= http://www.intersport.hu/offers4u/expertentipps/goreTex.pdf |title= Tudnivalók a Gore-Tex termékekről |language= magyar}}</ref> és az ehhez hasonló anyagok) bélésként való használatával olyan vízhatlan ruhadarabokat lehet készíteni, amelyek nem gátolják a levegő átáramlását, viszont a külső nedvesség behatolása ellen védenek.

 

 

Azt, hogy egy közvetlenül a bőrrel érintkező ruhadarab milyen hatással van a bőrre, elsősorban a nyersanyag, a textília konstrukciója és a gyártásánál alkalmazott kikészítési műveletek határozzák meg. Ezektől függ, hogy a kelme mennyire lesz sima vagy esetleg érdes, puha vagy kemény fogású, tapad-e a bőrre vagy sem. Ma már fejlett műszeres mérési módszerek állnak rendelkezésre ezeknek a paramétereknek a számszerűsítésére is.

Ugyancsak ide tartozik, hogy egyes anyagok arra érzékeny embereknél [[allergia|allergiás]] tüneteket (kiütéseket, bőrelváltozást, légúti bántalmakat stb.) váltanak ki. Megfigyeltek például [[gyapjú]]ra, [[nyúlszőr]]re, [[selyem]]re való túlérzékenységet, vagy vannak, akik egyes [[szálasanyagok|szintetikus szálasanyagokra]] érzékenyek. Az allergiás tüneteket azonban nem is mindig maga a szálasanyag, hanem a textíliák gyártásában vagy a színezésükhöz, kikészítésükhöz, mosásukhoz használt vegyszerek valamelyike okozza. Ugyancsak okozói lehetnek allergiás tüneteknek azok a mikroorganizmusok (gombák, baktériumok stb.), amelyek a textilanyagokban megtelepedhetnek. (Ez utóbbi ellen ma már egyre hatásosabb eljárásokat dolgoznak ki.) Azt, hogy bizonyos allergiás tüneteket az adott személyen pontosan mi idézi elő, többnyire csak részletes orvosi vizsgálattal lehet megállapítani, a védekezést, gyógykezelést pedig csak ennek ismeretében lehet megoldani – ha lehet egyáltalán.

 

 

A ruházatfiziológiai kísérleteket klímakamrában elhelyezett, fűtött próbababákon végzik. A fűtés a különböző szimulált körülményeknek megfelelően testrészenként szabályozható és a klímakamrában is a vizsgált körülményeknek megfelelő hőmérséklet, légnedvesség és légáramlás állítható be. A baba beépített motorjaival mozgatható is, mintha járna, így a mozgás közben beálló változások is megfigyelhetők. A babán ill. a ráadott öltözéken elhelyezett érzékelők által szolgáltatott adatokat számítógépen rögzítik és értékelik.

A vizsgálatokhoz készítettek egy ún. bőrmodellt is. Mivel a próbababa nem izzad, az izzadsággal kapcsolatos vizsgálatokat ezen végzik el. Ez egy elektromos fűtéssel ellátott, apró lyukakkal készült fémlemez, amihez vizet vezetnek (ez helyettesíti az izzadságot) és amit a vizsgált textilanyaggal borítanak be. Hőmérsékletét a bőr hőmérsékletének megfelelően állítják be. Az így előkészített szerkezetet klímakamrában helyezik el, ahol a vizsgálati körülményeknek megfelelő hőmérsékletet, légnedvességet és légmozgást állítanak elő. Ily módon mérni tudják a ruhaanyag hőszigetelését, vízgőzáteresztő képességét, lélegzőképességét, az izzadságszállítást, a száradási időt stb. Mindezek fontos adatokat szolgáltatnak a vizsgált anyag ruházatfiziológiai értékeléséhez.

 

 

'''Tapadás'''

A ruhadarab viselési kényelméhez nagyban hozzájárul, hogy annak mérete (ún. nagysága) megfelel-e az adott testméreteknek. Az ember a méreteihez képest túl szűk vagy túl bő ruhában nem érzi jól magát (azaz a ruhadarab „ergonómiailag kényelmetlen”) és az ilyen ruha emellett esztétikailag sem előnyös. Különösen munka- és védőruhák, egyes sportruhák esetében (ahol a viselési kényelem minden tekintetben nagyon fontos szempont) ennek vizsgálatát is elvégzik, sőt nemcsak a ruhadarab új korában, hanem mosás(ok) után is, hiszen van olyan textilanyag, amely mosás hatására változtatja a méretét (összemegy vagy kitágul), vagy amelynek varratai (pl. helytelen varrócérna-választás esetén) ráncosodnak és az adott helyen összehúzzák az anyagot.

 

 

Az európai gyakorlat szerint a mérési eredményekből mutatószámokat alakítanak ki és ezek összesítésével 1-től 6-ig terjedő „osztályzatot” adnak a vizsgált ruhadarabnak (ahol az 1-es számít a legjobbnak, a 6-os a leggyengébbnek). Ez lehetőséget ad a hasonló termékek összehasonlító értékelésére. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy ruhadarab viselési kényelmét kétharmad részben a hő- és nedvességháztartással összefüggő adatok, egyharmad részben pedig az egyéb viselési tényezők befolyásolják.

 

 

A vizsgálatokat sok esetben próbaviselés egészíti ki. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálandó ruhadarabot kiadják személyeknek, akik azt a vizsgálat céljainak megfelelő körülmények között és ideig viselik és beszámolnak személyes tapasztalataikról. Ezek a szubjektív értékelések fontos adalékokkal szolgálnak a műszeres mérések eredményeihez.

 

 

<references group="Jegyzet" />

 

{{források}}

* {{cite journal | author = Mecheels, J | title = ''Körper–Klima–Kleidung–Textil'' | journal = Melliand Textilberichte | volume = 1977 | issue = 9 | pages = 773-776 }}

* {{cite journal | author = Spaniol, J | title = ''A mindentudó sportruházat'' | journal = Geo | volume = 2008 | issue = 5 | pages = 65-70 }}

 

 

 

* [http://www.engineeringtoolbox.com/clo-clothing-thermal-insulation-d_732.html Különböző ruhadarabok hőszigetelő képessége] {{en}}

* [http://www.engineeringtoolbox.com/met-metabolic-rate-d_733.html Adatok az emberi test hőtermelésére különböző tevékenységeknél] {{en}}