„Spanyol igeragozás” változatai közötti eltérés

Az [[Óspanyol nyelv|óspanyol]] igeragozás még ennél is kissé közelebb állt a [[vulgáris latin]] állapothoz: a többes szám második személyű alak még ''cantades'' formában fordult elő (<small>CANTATIS</small> > ''cantades > cantaes > cantáis)'', amelyet máig őriz a [[Galiciai nyelv|galiciai portugál]] és a logudorói [[szárd nyelv|szárd]] nyelvjárás. Az alábbiakban a sztenderd spanyol nyelv igeragozási rendszere és a különböző ragozási típusok részletes ismertetése olvasható. A szócikk csak említés szintjén tér ki a művelt nyelvi norma által elutasított, de gyakori – dialektális, népies/vulgáris, vagy tájnyelvi – alakokra (ennek részleteit lásd például a ''→[[voseo]]'' szócikkben); ezeket a példákban az előttük lévő * jelzi.

 

{{spanyol}}

A spanyol igeragozási rendszer, akárcsak a többi újlatin nyelv esetében, alapvetően a latin nyelvre vezethető vissza. Az igeragozás az egyetlen, amely kissé átalakult ugyan, de többé-kevésbé megőrizte a latin rendszer bonyolultságát. Alapvető változás minden újlatin nyelvben, így a spanyolban is, hogy eltűnt a szintetikus alakokkal képzett szenvedő igeragozás, amelynek helyét analitikus alakok – létige + befejezett (szenvedő) melléknévi igenév vagy visszaható igeragozás – vették át. Így például a latin <small>AMATUR</small> (’szerettetik’) alaknak a spanyolban ''es amado'' (’szeretve van’) felel meg. Ez a változás már a kései latinban végbement; valószínűleg a beszélt nyelvben már a klasszikus korban is ritkán használták.

Az igenevek közül funkciójában a [[supinum]] és a [[gerundivum]] tűnt el. A participium, vagyis [[melléknévi igenév]] cselekvő alakja a modern nyelvben már önállósult melléknévvé vált. A [[gerundium]]nak a határozói esete állandósult az újlatin nyelvekben, a latinéval nagyjából azonos szereppel. A főnévi igenév, mint az előzőekben szó volt róla, az ige szótári alakjává vált, amelyből az ige töve származik. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a névszóragozás leegyszerűsödése természetesen az igeneveket is érintette (hiszen funkciójukat tekintve azok is névszók), így az újlatin nyelvekben csak egy-egy alakjuk maradt fent (a múlt idejű melléknévi igenév, akárcsak a többi melléknév, nem és szám szerint változtathatja az alakját). Az egyes igeidők eredetéről és kialakulásáról azok tárgyalásánál olvasható részletesen.

 

 

A spanyol ige ''(verbo)'' szám ''(número)'', személy ''(persona)'', mód ''(modo)'', illetve szemlélet ''(aspecto)'' szerint ragozható szófaj. Igetőből és végződésből áll; a ragozás során gyakran a tő is megváltozik. Szótári alakja a főnévi igenév ''(infinitivo),'' amelynek végződése alapján az igék három ragozási csoportba sorolhatók:

 

 

A legnépesebb csoportot az I. igeragozáshoz tartozó igék alkotják, szintén e csoporton belül van lehetőség új igék képzésére. Az ''-er'' és ''-ir'' végű igék száma jóval kevesebb, egyúttal ezekhez tartozik a legtöbb rendhagyó ige is.<ref>A latinban még négy igeragozási csoportot különböztettek meg: ''-are, -ēre, -ĕre'' és ''-ire'' végűt, a spanyolban azonban a rövid ''e''-tövű ''-ĕre'' végződés hol az ''-er'', hol az ''-ir'' ragozási csoportba olvadt bele.</ref>

A negyedik csoportot a személyes névmás visszaható alakjával ragozandó '''-se''' végű igék alkotják, amelyekről részleteiben külön szakaszban lesz szó.

 

A spanyolban [[kijelentő mód]]ot ''(modo indicativo)'', [[kötőmód]]ot ''(modo subjuntivo)'', [[felszólító mód]]ot ''(modo imperativo)'', valamint személytelen alakokat – igeneveket – ''(formas no personales)'' különböztetnek meg; ez utóbbiakat a hagyományos spanyol nyelvtanok szintén egy külön igemódnak tekintették ''modo infinitivo'' néven.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=modo modo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]] (mindazonáltal, az elnevezés megtévesztő is volt, hiszen a szó szoros értelmében az ''infinitivo'' csak a főnévi igenevet jelenti).</ref> Egyes nyelvészek ezen kívül számon tartanak még [[feltételes mód]]ot ''(modo condicional)'' is attól függően, hogy bizonyos igeidőket hova sorolnak.<ref>A hagyományos nyelvtanok a feltételes módhoz ''(modo condicional'' vagy ''potencial)'' a jelenlegi szemlélet szerinti kijelentő módú ''condicional simple'' és ''condicional compuesto'' igeidőket sorolták. Emilio Alarcos Llorach spanyol grammatikus viszont a ''modo condicionado'' terminológiát használta az 1994-es ''Gramática de la Lengua Española'' című művében, és szintén ebbe a módba sorolta a kijelentő mód jövő időit ''(futuro simple'' és ''compuesto)'', tekintettel arra, hogy lehetőséget is kifejezhetnek.</ref>

 

Az igeidők közül megkülönböztetnek egyszerű ''(tiempos simples)'', valamint összetett ''(tiempos compuestos)'' időket. Az összetett igeidők az egyszerűekhez képest mindig befejezett, vagyis időben előtte végbement cselekvést vagy történést fejeznek ki, és képzésük az ''haber'' (a latin <small>HABERE</small>, eredetileg ’neki van’ jelentésű igéből) ige megfelelő egyszerű alakjaival és a múlt idejű melléknévi igenév ''-do (-to)'' végű alakjával történik. Az alábbiakban részletesen ismertetjük az igeragozás rendszerét.

 

A [[kijelentő mód]] a következő igeidőket tartalmazza:

#'''''Presente''''' (Jelen idő)

<center>'''A [[kijelentő mód]] egyszerű [[igeidő]]it és aspektusait szemléltető ábra'''</center>

 

 

A [[kötőmód]] bizonytalanság, kétség, kívánság kifejezésére használt igemód. Nevét onnan kapta, hogy mindig valamihez kötődik, és általában alárendelő mondatokban használják. A magyarban valamikor a kijelentő, máskor a felszólító, illetve a feltételes módnak felel meg. A [[kötőmód]] igeidői:

A kötőmód folyamatos- és régmúljátnak két-két ragozása van (ún. ''-ra'' és ''-se'' végű), a jelentés és a használat szempontjából mindkettő teljesen egyenértékű (a ''-se'' végű alak a választékosabb, a ''-ra'' végű az elterjedtebb forma).

 

 

A [[felszólító mód]]nak állító, illetve tiltó sora van:

A [[Spanyolország]]ban használatos többes szám második személyű állító alak ''-d'' végződése a modern köznyelvben a [[rotacizmus]] hatására ''r''-nek hangzik, ezáltal kiejtése azonos a főnévi igenévével.

 

A személytelen felszólítás, mint a neve is mutatja, nem fejez ki konkrét személyt, akire a felszólítás vonatkozik. Spanyolul az ''a'' + főnévi igenév szerkezettel fejezik ki, magyarra pedig általában többes szám második személyű alakkal, vagy egyszerűen a főnévi igenévvel fordítjunk. Példák: ''¡A cantar!'' ’Énekeljünk!’ ''¡A levantarse!'' ’Felkelni!’ stb.

 

Az [[Igenév|igeneveknek]] a spanyol nyelvészeti terminológiában az ún. ’nem személyes igealakok’ ''(formas no personales)'' felelnek meg.

#'''''Infinitivo simple''''' (Egyszerű főnévi igenév) – A magyar ''-ni'' alaknak felel meg.

#'''''Participio activo''''' (vagy '''''de presente''')'' (Jelen idejű vagy folyamatos melléknévi igenév) – Hagyományosan az ''-nte (-ante, -ente, -iente)'' végződésű igealak, amely a magyar ’-ó, -ő’ végű folyamatos melléknévi igenévnek felel meg. A modern spanyol ragozási rendszernek már nem képezi részét, mivel az igék többségénél melléknévként önállósult, míg másoknál kiveszett. Példák: ''hablante'' ’beszélő’, ''viviente'' ’élő’ stb.

 

A szenvedő igeragozás a ''ser'' létige + a ''participio'' (múlt idejű melléknévi igenév) megfelelő alakjaival képződik: például ''Presuntos narcotraficantes fueron capturados.'' ’Kábítoszer-kereskedelemmel gyanúsítottakat fogtak el.’ A harmadik személyű szenvedő igealak képezhető a visszaható jellegű ''se'' névmással is: ''se dice que el español es fácil'' ’azt mondják, hogy a spanyol könnyű nyelv’ (szó szerint: „mondatik, hogy a spanyol könnyű”), ''se venden libros'' ’könyveket árulnak’ (szó szerint: „könyvek eladatnak”) stb.

 

Az alábbiakban látható három szabályos ige teljes ragozása. Ahol a ''tú'' és a [[voseo|''vos'']] névmással használt alakok eltérőek, ott mindkettő szerepel. A többes szám második személyű (''-is'', illetve ''-d'' végű) alakot csak [[Spanyolország]]ban használják, másutt helyette a többes szám harmadik személyű (''-n'' végű) alak használatos a megfelelő harmadik személyű ''(ustedes)'' névmással.

 

A számozás a továbbiakban az előző szakaszban leírt igeidők számozása szerint; zárójelben az ige etimológiája szerepel.

 

(< <small>AMARE</small>)

#''amo, amas/amás, ama, amamos, amáis, aman''.

#''amé, amaste'' (vulg. *''amastes), amó, amamos, amasteis, amaron''.

#''habría amado, habrías amado, habría amado, habríamos amado, habríais amado, habrían amado''.

 

#''ame, ames, ame, amemos, améis, amen''.

#''haya amado, hayas amado, haya amado, hayamos amado, hayáis amado, hayan amado''.

#''amare, amares, amare, amáremos, amareis, amaren''.

#''hubiere amado, hubieres amado, hubiere amado, hubiéremos amado, hubiereis amado, hubieren amado''.

#''¡ama! (tú) / ¡amá! (vos), ¡ame!, ¡amemos!, ¡amad!, ¡amen!''.

#''¡no ames!, ¡no ame!, ¡no amemos!, ¡no améis!, ¡no amen!''.

#''amar''

#''haber amado''

#''(amante, amantes)''

 

(< <small>BIBERE</small>)

#''bebo, bebes/bebés, bebe, bebemos, bebéis, beben''.

#''bebí, bebiste'' (vulg. *''bebistes), bebió, bebimos, bebisteis, bebieron''.

#''habría bebido, habrías bebido, habría bebido, habríamos bebido, habríais bebido, habrían bebido''.

 

#''beba, bebas, beba, bebamos, bebáis, beban''.

#''haya bebido, hayas bebido, haya bebido, hayamos bebido, hayáis bebido, hayan bebido''.

#''bebiere, bebieres, bebiere, bebiéremos, bebiereis, bebieren''.

#''hubiere bebido, hubieres bebido, hubiere bebido, hubiéremos bebido, hubiereis bebido, hubieren bebido''.

#''¡bebe! (tú) / ¡bebé! (vos), ¡beba!, ¡bebamos!, ¡bebed!, ¡beban!''.

#''¡no bebas!, ¡no beba!, ¡no bebamos!, ¡no bebáis!, ¡no beban!''.

#''beber''

#''haber bebido''

#''(bebiente, bebientes)''

 

(< <small>VIVERE</small>)

#''vivo, vives/vivís, vive, vivimos, vivís, viven''.

#''viví, viviste'' (vulg. *''vivistes), vivió, vivimos, vivisteis, vivieron''.

#''habría vivido, habrías vivido, habría vivido, habríamos vivido, habríais vivido, habrían vivido''.

 

#''viva, vivas, viva, vivamos, viváis, vivan''.

#''haya vivido, hayas vivido, haya vivido, hayamos vivido, hayáis vivido, hayan vivido''.

#''viviere, vivieres, viviere, viviéremos, viviereis, vivieren''.

#''hubiere vivido, hubieres vivido, hubiere vivido, hubiéremos vivido, hubiereis vivido, hubieren vivido''.

#''¡vive! (tú) / ¡viví! (vos), ¡viva!, ¡vivamos!, ¡vivid!, ¡vivan!''.

#''¡no vivas!, ¡no viva!, ¡no vivamos!, ¡no viváis!, ¡no vivan!''.

#''vivir''

#''haber vivido''

#''(viviente, vivientes)''

 

A három szabályos igeragozás végződései az alábbi táblázatban láthatóak összesítve. A ''presente de indicativo'' és az ''imperativo'' egyes szám második személyű alakjainál az első féloszlopokban a ''tú'', a másodikokban a ''vos'' névmással használt alak szerepel. A ragok az igetőhöz járulnak, amely a főnévi igenév ''-ar, -er'' vagy ''-ir'' végződésének elhagyásával kapható meg (például a ''cantar'' ige töve ''cant-'', a ''beber'' igéé ''beb-'', a ''vivir'' igéé pedig ''viv-'').

 

Amint látható, a ''pretérito imperfecto (indicativo''-ban és ''subjuntivo''-ban is), a ''condicional'', valamint a ''subjuntivo presente'' egyes szám első és harmadik személyű ragozása azonos alakú, aminek oka a szóvégi gyenge [[mássalhangzó]]k lekopoása a [[Latin nyelv|latinban]] (például <small>CANTABAM</small> > ''cantaba'' ’énekeltem’ és <small>CANTABAT</small> > ''cantaba'' ’énekelt’). Mindazonáltal, ez nem szokott megértési nehézségeket okozni, még a személyes névmások használata nélkül sem, mivel a szövegkörnyezetből általában egyértelműen kiderül az alany.

 

Mivel a szabályos igeragozás során a tővégi mássalhangzó végig megtartja eredeti hangértékét, a magas és mély magánhangzók változása miatt bizonyos igéalakok helyesírása a következőképpen módosul:

 

A II. és III. ragozású igék ''pretérito perfecto simple'' 3. személyeinél, a kötőmód ''pretérito imperfecto I–II'' és ''futuro simple'' alakjainál, valamint a ''gerundio''-ban [[palatális]] mássalhangzó ''(ll, ñ)'' után a rag ''-i''-je kiesik (például ''teñir → tiñó, tiñeron, tiñera/tiñese, tiñendo'' stb.), a [[magánhangzó]]s tővégű igéknél pedig két magánhangzó között ''-y''-ra változik (például ''leer → leyó, leyeron, leyera/leyese, leyendo'' stb.).

 

 

A spanyolban számos olyan ige van (ún. ''verbos pronominales)'', amelyeket a személyes névmás visszaható (valójában az ún. ''részes tárgyeset''ű) alakjával kell ragozni. Idetartoznak:

 

Ezeket az igéket a három rendes igeragozás szerint kell ragozni azzal az eltéréssel, hogy alakjaihoz mindig hozzá kell tenni a visszaható névmást. A névmás általában az igét megelőzi, kivétel a felszólító alak, valamint az igenevek, amelyekhez simulószóként tapad. A felszólító mód többes szám első személyű alakjánál ezen kívül ezen igealak eredeti ''-s'' végződése, a Spanyolországban használt második személyű alaknál pedig az eredeti ''-d'' végződés kiesik (ennek megfelelően ''-ir'' végű igék esetén az ''-os'' névmás előtti ''í''-t ékezettel írják).

 

(< <small>SE LAVARE</small>)

#''me lavo, te lavas/lavás, se lava, nos lavamos, os laváis, se lavan''.

#''¡lávate! (tú) / ¡lavate! (vos), ¡lávese!, ¡lavémonos!, ¡lavaos!, ¡lávense!'' (népies: ''*lávensen, *lávesen)''.

#''¡no te laves!, ¡no se lave!'' stb.

 

#''lavarse (lavarme, lavarte, lavarnos, lavaros)'' (’mosakodni; mosakodnom, mosakodnod’ stb.)

#''haberse (haberme, haberte, habernos, haberos) lavado''

#''lavado, lavada, lavados, lavadas''.

 

 

 

A felszólító mód többes szám második személyű ''-me, -se'' simulónévmásos alakjánál a népies kiejtésben – főleg [[Latin-Amerika|Latin-Amerikában]] – sokszor előfordul, hogy kiegészítik azt még egy szóvégi ''n''-nel, illetve az ige ''-n'' személyragját a névmás végére teszik: ''*ayúde(n)men, *siénte(n)sen'' (helyesen: ''ayúdenme, siéntense)'' stb.

 

 

{| {{Széptáblázat}}

 

A rendhagyó igék túlnyomó része azonban egy-egy típusba sorolható; természetesen vannak olyan rendhagyó igék is, amelyek egyszerre több típus jegyeit is hordozzák. Többféle szabálytalan képzési mód létezik, de ezek alapvetően három nagyobb kategóriába tartoznak az alábbiak szerint:

 

A rendhagyó igék ragozását egyszerűsíti, hogy a legtöbb igeidő meghatározott alakok mintájára képződik, amelyekből minden esetben levezethető. Ennek megfelelően:

 

Nyelvjárásokban előfordul (bár inkább csak a beszélt nyelvben), hogy bizonyos igeidőkben régies rendhagyó alakokat használnak, amelyeket a mai írott nyelvben kerülni javasolt. Ezeket az alakokat az írott sztenderd alak után zárójelben, † jellel adtuk meg.

 

 

A ''ser'' létige három töve: az ''es-'' (a latin <small>ESSE</small> ’van’ igéből; ugyanennek a tőnek a változata az ''er-'' és a ''so-''), a ''fu-'' (eredetileg a latin <small>FORE</small> ’lesz’ igéből, amelyet később már az <small>ESSE</small> alakjaként használtak) és a ''s(e)-'' (a latin <small>SEDERE</small> ’tartózkodik, ül’ igéből).

 

#''sido''

 

Az ''ir'' ige három töve: az ''i-'' és ''va(y)-'' (a latin <small>IRE</small> ’megy, jár’ és <small>VADERE</small> ’lép, megy’ igékből), illetve a ''fu-'' (a ''ser'' múlt idejéből).

 

#''ido''

 

Az inherens tulajdonságot jelölő ''ser'' létigvel szemben az ''estar'' létige (forrása a latin <small>STARE</small>, ’állni’) valamilyen folyamat, változás eredményeképpen létrejött tulajdonságot, állapotot, vagy átmeneti helyzetet jelöl. Az ''haber'' segédige egyrészt az összetett igeidők képzésére szolgál, valamint személytelen igeként jelentése ’van(nak), létezik/léteznek’.

 

(< <small>STARE</small>)

;Modo indicativo

#''estado''

 

(< <small>HABERE</small>)

 

#''habido''

 

Ezen igék tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakjaiban az ''e'' tőmagánhangzó ''ie''-re vált.

 

#''¡no sientes!, ¡no siente!, ¡no sentemos!, ¡no sentéis!, ¡no sienten!''.

 

 

'''b) ''perder'' ’elveszíteni’''' (< <small>PERDERE</small>)

#''¡no pierdas!, ¡no pierda!, ¡no perdamos!, ¡no perdáis!, ¡no pierdan!''.

 

 

Ezeknél az igéknél a tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakokban az ''e'' tőmagánhangzó ''ie''-re vagy ''i''-re, ezen kívül a ''pretérito perfecto simple'' egyes és többes szám 3. személyű, valamint a kötőmód valamennyi alakjában és a ''gerundio''-ban az ''e'' tőmagánhangzó ''i''-re változik.

 

#''sentido, sentida, sentidos, sentidas''

 

 

'''b) ''pedir'' ’kérni’: ''e → i''''' (< <small>PETERE</small>)

#''¡no pidas!, ¡no pida!, ¡no pidamos!, ¡no pidáis!, ¡no pidan!''.

 

 

 

Ezen igék tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakjaiban (függetlenül attól, hogy hányadik igeragozáshoz tartoznak) az ''o'' tőmagánhangzó ''ue''-re vált. (A ragok képzése természetesen az igeragozási csoportnak megfelelően történik.)

#''¡no cuentes!, ¡no cuente!, ¡no contemos!, ¡no contéis!, ¡no cuenten!''.

 

 

'''b) ''mover'' ’mozgatni, mozogni’''' (< <small>MOVERE</small>)

#''¡no muevas!, ¡no mueva!, ¡no movamos!, ¡no mováis!, ¡no muevan!''.

 

 

 

Az ''-ar'' és ''-er'' végű igéknél leírtakon túl ezeknél az igéknél a ''pretérito perfecto simple'' egyes és többes szám 3. személyű, valamint a kötőmód valamennyi nem kettőshangzós tövű alakjában és a ''gerundio''-ban az ''o'' tőmagánhangzó ''u''-ra változik.

#''dormido, dormida, dormidos, dormidas''

 

 

Ezeket az igéket szabályosan ragozzuk azzal a különbséggel, hogy a kijelentő mód jelen idejének egyes szám első személyű, valamint a kötőmód jelen idejű alakjainál a személyrag előtt ''-zc-'' iktatódik közbe.

 

#''¡no agradezcas!, ¡no agradezca!, ¡no agradezcamos!, ¡no agradezcáis!, ¡no agradezcan!''.

 

 

A fenti szakaszban leírtakon túl ezen igék a ''pretérito perfecto simple'', valamint a ''pretérito imperfecto de subjuntivo'' és a ''futuro simple de subjuntivo'' alakjaikat is rendhagyó módon képzik.

#''¡no conduzcas!, ¡no conduzca!, ¡no conduzcamos!, ¡no conduzcáis!, ¡no conduzcan!''.

 

(< [[Vulgáris latin|népi lat.]] *<small>AMLARE</small> < <small>AMBULARE</small>)

;Modo indicativo

<li value=5>''anduviere, anduvieres, anduviere'' stb.</li></ol>

 

(< <small>CADERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no caigas!, ¡no caiga!, ¡no caigamos!, ¡no caigáis!, ¡no caigan!''.

;Formas no personales

#''haber caído''

#''cayendo''

#''caído, caída, caídos, caídas''

 

 

(< <small>DARE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no des!, ¡no dé!, ¡no demos!, ¡no deis!, ¡no den!''.

 

(< <small>DICERE</small>)

;Modo indicativo

#''dicho, dicha, dichos, dichas''

 

 

(< <small>FACERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no hagas!, ¡no haga!, ¡no hagamos!, ¡no hagáis!, ¡no hagan!''.

;Formas no personales

#''haber hecho''

#''haciendo''

#''hecho, hecha, hechos, hechas''

 

 

(< <small>IOCARE</small>)

 

#''¡no juegues!, ¡no juegue!, ¡no juguemos!, ¡no juguéis!, ¡no jueguen!''.

 

(< <small>AUDIRE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no oigas!, ¡no oiga!, ¡no oigamos!, ¡no oigáis!, ¡no oigan!''.

;Formas no personales

#''haber oído''

#''oyendo''

#''oído, oída, oídos, oídas''

 

(< [[Vulgáris latin|népi lat.]] <small>POTERE</small> < <small>POTESSE</small>)

;Modo indicativo

#''podido''

 

(< <small>PONERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no pongas!, ¡no ponga!, ¡no pongamos!, ¡no pongáis!, ¡no pongan!''.

;Formas no personales

#''haber puesto''

#''poniendo''

#''puesto, puesta, puestos, puestas''

 

 

(< <small>QUAERERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no quieras!, ¡no quiera!, ¡no queramos!, ¡no queráis!, ¡no quieran!''.

 

(< <small>RIDERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no rías!, ¡no ria!, ¡no riamos!, ¡no riais!, ¡no rían!''.

;Formas no personales

#''haber reído''

#''riendo''

#''reído''

 

 

(< <small>SAPERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no sepas!, ¡no sepa!, ¡no sepamos!, ¡no sepáis!, ¡no sepan!''.

 

 

(< <small>SALIRE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no salgas!, ¡no salga!, ¡no salgamos!, ¡no salgáis!, ¡no salgan!''.

 

(< <small>TENERE</small>)

;Modo indicativo

#''tenido''

 

(< <small>TRAHERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no traigas!, ¡no traiga!, ¡no traigamos!, ¡no traigáis!, ¡no traigan!''.

 

 

(< <small>VALERE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no valgas!, ¡no valga!, ¡no valgamos!, ¡no valgáis!, ¡no valgan!''.

 

(< <small>VENIRE</small>)

;Modo indicativo

#''¡no vengas!, ¡no venga!, ¡no vengamos!, ¡no vengáis!, ¡no vengan!''.

 

(< ''veer'' < <small>VIDERE</small>)

 

#''¡no veas!, ¡no vea!, ¡no veamos!, ¡no veáis!, ¡no vean!''.

;Formas no personales

#''haber visto''

#''viendo''

#''visto, vista, vistos, vistas''

 

 

Az alábbi táblázatban azon alapigék szerepelnek, amelyek múlt idejű melléknévi igeneve rendhagyó.

 

|}

 

<references />

 

 

{{portál|spanyol világ|&#32;}}