|
[[Fájl:France anjou.svg|right|thumb|220px|Anjou liliomok]]
'''Anjou-kor''' – Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában. Rajtuk kívül a korszak elején a cseh Přemysl (Vencel) és a bajor Wittelsbach dinasztia (Ottó) egy-egy tagja volt még király. 1323-ig instabil politikai helyzet jellemezte: I. Károly belháborút folytatott ellenlábasaival és a hatalmát el nem ismerő bárókkal. Ezután szilárd kormányzat jött létre, amelyet a királyi birtokok túlsúlya, az ezeket szolgálati birtokként élvező udvari nemesség uralma jellemzett. Elkezdődött az aranyforintok verése, az évenkénti pénzváltást rendes adóvá alakították, ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították. Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irányába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzésével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá. Az Anjou-kor idején szűnt meg a szolgaság Magyarországon, az agrárnépesség jó része jobbágy lett, lezárult a nemesség kialakulása. A nagy európai pestisjárvány az országot kevéssé érintette, a 14. sz.-i válság itt nem éreztette hatását.
'''Anjou-kor''' – Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában.
==Anjouk hatalomra kerülése==
1301-ben III. András halálával az államalapító dinasztia, az [[Árpád-ház]] kihalt, a Magyar Királyság trónja megüresedett. András halálával a trónnak három várományosa volt, a cseh Přemysl-házból való Vencel, a bajor Wittelsbach-házból való Ottó és a nápolyi Anjou-házból [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]. Mindhárom trónvárományos megszerezte magának bizonyos időre a trónt, azonban 1307-re világossá vált, hogy Károly Róbert került ki győztesen a trónharcból, Vencel lemondott trónigényéről, Ottót pedig lemondatták.
== I. Károly ==
==A hatalom megszilárdítása==
1307-ben Károly Róbert királyi hatalma még igen gyenge lábakon állt, az Árpád-házi királyok birtokadományozásainak köszönhetően egy erős bárói réteg alakult ki, akik tartományurakként viselkedve önálló politikát folytattak, az állam a feudális anarchiába sodródott. Károly Róbert legfontosabb teendője ezen tartományurak hatalmának a letörése volt, 1312. június 15-én a [[rozgonyi csata|rozgonyi csatában]] legyőzte az [[Aba Amádé|Amádé]] fiak és [[Csák Máté]] egyesített seregeit, maguk az Amádé fiaik is elestek a csatában. 1321-ben elhunyt Csák Máté, halála után Károly Róbert visszanyerte az ország észak-nyugati része feletti uralmat, helyzete immár stabillá vált. A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok később a magyar történelemben fontos szerepet játszó család, például a Lackfiak, Garaiak, Nekcseiek, Szécsényiek vagy a Debreceniek.
==Az Anjou-kor gazdasága==
1323-ban Károly Róbert bevezette az ezüst dénárt, mely értékálló pénznek bizonyult, majd 1325-ben, firenzei mintára, firenzei mesterekkel elkezdte az [[aranyforint]] veretését. Az Árpád-házi királyoktól eltérően Károly Róbert nem élt az évi pénzrontással, helyette 1324-ben bevezette a [[kapu adó]]t, valamint a kereskedelmet érintő huszad- illetve harmincadvámot.
A Magyar Királyság igen gazdag volt nemesfémekben, ezüst és aranybányászata meghatározó volt a korabeli Európában, így Károly Róbert megpróbálta érdekeltté tenni a földesurakat a bányászatban, 1327-től az [[urbula]] egy harmadát a király azon földesúrnak adta akinek a földjén a bánya üzemelt. Ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították.
1335-ben Károly Róbert tető alá hozta a [[Visegrádi királytalálkozó]]t, ahol [[III. Kázmér lengyel király|III. Kázmér]] lengyel királlyal és [[Luxemburgi János]] cseh királlyal megállapodott egy [[Bécs]]ett elkerülő biztonságos kereskedelmi útvonalról.
==Anjou-kor külpolitikája==
Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irányába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzésével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá.
== [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] ==
{{Fő|I. Károly magyar király}}
*Az aranybányászat terén a [[Magyar Királyság]] élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket. [[Firenze]]i mintára arany [[forint]] lett verve.
==[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] ==
{{Fő|I. Lajos}}
Károly Róbert utóda, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] uralkodása [[A középkori Magyar Királyság története|a középkori Magyar Királyság]] egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a [[társadalom]], a [[gazdaság]] és a [[kultúra]] fejlődését. Aktív [[külpolitika|külpolitikája]] és [[hadjárat]]ai révén pedig Magyarország európai [[nagyhatalom]]má vált.
== Forrás ==
*"A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai" című VI. és VII. osztályos tankönyv - Stúdium Könyvkiadó, [[Kolozsvár]]
*Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Corvina Kiadó, 1982
{{portál|középkor}}
| 