„Bulgária közigazgatása” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások, |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
==A közigazgatás megyei (oblaszt) szintje és változásai==
[[Bulgária]] területe jelenleg 28 megyére ''(oblaszt)'' oszlik. A közigazgatás elsődleges szintje a megye, amelyet az [[1999]]-es közigazgatási reform vezetett be ([[1999]]. január 8.) újra és az EUROSTAT hierarchiája szerint a NUTS-3-as szintnek felel meg. A mai megyék az 1959–1987 közötti időszak kerületeinek ''(okrăg)'' felelnek meg, néhány kisebb eltéréssel.
{{Image label begin|image=Bulgaria_Provinces_Map_Blank.png|width=500|float=none}}
64. sor:
# Vraca megye, székhelye [[Vraca]]
Félreértésre adhat okot, hogy a közigazgatási egységek neve korszakonként változott.
A bolgár állam megalakulása után a kerület (okrăg) vált a közigazgatás fő szintjévé. Az [[1901]]-es közigazgatási reform a kerületek számát 26-ról 12-re (Burgaszi, Sumeni, Kjusztendili, Pleveni, Plovdivi, Ruszei, Szófiai, Sztara Zagorai, Tărnovói, Várnai, Vidini, Vracai) csökkentette és (a Balkán-háborúk eredményeként rövid időre elfoglalt, ma Görögországhoz, Törökországhoz és Macedóniához tartozó területek szervezésétől eltekintve) az [[1934]]-es közigazgatási átszervezésig ez így is maradt.
Ekkor a közigazgatási egységek neve is megváltozott (oblasztra), számukat pedig 7-re (Szófiai, Plovdivi, Sztara Zagorai, Burgaszi, Sumeni, Pleveni, Vracai) csökkentették. [[1940]]-ben Bulgária visszakapta Romániától Dobrudzsa északi részét, amelyet a második Balkán-háborúban ([[1913]]) vesztett el. [[1944]]-ben a háború befejeződésével két újabb oblasztot alakítottak ki; a Szófiai oblasztból leválasztva a Gorna Dzsumajait ([[1950]]-től Blagojevgrádi) és a Sumeni oblasztból (melynek a neve is megváltozott: Várnai oblasztra) a Ruszeit.
Az [[1946]]-os újabb közigazgatási reform törvényesítette az [[1944]]-es változtatásokat. [[1949]]-ben az oblasztok nevét ismét okrăgra (kerületre) változtatták, számuk 12-re nőtt a Gorna Orjahovicai ([[1954]]-től Tărnovói), Sumeni és Haszkovói kerületek megalakulásával (ill. 2 évig létezett a Vidini kerület, melyet [[1951]]. január 2-án a Vracaihoz csatoltak). Néhány kerület nevét is megváltoztatták (A Várnai kerület 1949–1956 között Sztálini, a Sumeni [[1950]]-től Kolarovgrádi néven szerepelt). Az 1950-es években a gazdasági körzetesítés (rajonizálás) keretében a közigazgatási reformtörekvések a nagyobb komplex gazdasági-közigazgatási körzetek (rajonok) kialakítását célozták. Az kerületek-járások rendszerét elavultnak tartották („polgári bázison alapulnak“), a körzetek kialakítását a komplexitás, az optimalitás, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a csökkent távolságok és a munkaerő észszerű felhasználása elvén kívánták kialakítani (Beskov, [[1957]]). Az [[1959]]-ben végrehajtott átfogó közigazgatási átszervezés ezzel a törekvéssel épp ellentétes irányú volt, 28, a maival csaknem egyező kerületet és 2 kerületi jogú nagyvárost ([[Várna]], [[Plovdiv]]) hoztak létre, ez utóbbiak csupán [[1961]]-ig léteztek. A korábbi háromszintű közigazgatási rendszer kétszintűvé vált, a járásokat (okolija) megszüntették. Az új közigazgatási beosztást érő kritikák szerint az új kerületek túl kicsik ([[1959]]-hez képest az átlagos népességszám 516 ezer főről 261 ezerre csökkent). A tervgazdálkodásban fontos szerepet töltöttek be, a népgazdasági terveket ezen a szinten dolgozták ki.
Az 1950-es évek körzetesítése alapján kidolgozott új közigazgatási beosztás [[1987]] augusztusában lépett életbe. A kerületek összevonásával 9 (átlagosan 997 ezer lakosú) megyét (oblaszt) alakítottak ki ([[Szófia|Szófia város]], Szófia, Plovdiv, Haszkovo, Burgasz, Várna, Razgrád ([[1993]]-tól Rusze), Pleven, Mihajlovgrád ([[1991]]-től Montana) megye). A [[Topolovgradi kistérség]] [[Haszkovo megye|Haszkovo megyéhez]] került, ez volt az egyetlen eset a korábbi kerületi határok átlépésére. A megyék kialakításánál olyan termelési komplexumok kialakítása volt a cél, melyeket valamely termelési ág kiemelkedő szerepe jellemez, és városi vonzáskörzetekből épül fel. Mindez az állami támogatási rendszer területi elosztásának megalapozását szolgálta (Bernek, [[2000]]).
A rendszerváltással megváltozó politikai környezet és regionális politika új alapra helyezte a közigazgatási rendszer szerkezeti felépítését. Napirendre került a nagyméretű megyék megszüntetése. Az adminisztratív reform az [[1987]] előtti 28 egységes felosztáshoz tért vissza, az egységek elnevezésének megváltoztatásával (oblasztra). A korábbi Mihajlovgrádi és Tolbuhini kerületek új nevet kaptak ([[Montana megye|Montana]] és [[Dobrics megye|Dobrics]]). [[Haszkovo megye]] változtatta meg jelentősen területét a korábbihoz képest; a [[Topolovgradi kistérség|Topolovgradi]] és az [[Ivajlovgradi kistérség]]ekkel bővítette területét (előbbi [[1987]] előtt Jambol, utóbbi Kărdzsali kerülethez tartozott). [[Lăki kistérség]] [[Szmoljan megye|Szmoljan megyétől]] átkerült [[Plovdiv megye|Plovdivhoz]], [[Razgrad megye]] bizonyos területét (az egykori Szenovoi kistérséget) [[Rusze megye|Ruszéhoz]] csatolták, a korábban [[Tărgoviste megye|Tărgoviste megyéhez]] tartozó Dralfa térségét viszont hozzácsatolták. A kialakított régi-új beosztás még egy alkalommal változott; [[2000]]-ben a [[Knezsai kistérség]] [[Vraca megye|Vraca megyétől]] [[Pleven megye|Plevenhez]] került át.
Az [[Európai Unió]]hoz való közeledés jeleként azonban kialakítottak NUTS-2-es szintű régiókat is (zárójelben a hozzájuk tartozó megyék): Északnyugati – Szeverozapaden (Vidin, Vraca, Montana), Észak-Középső – Szeveren Centralen (Pleven, Lovecs, Gabrovo, Veliko Tărnovo), Északkeletii – Szeveroiztocsen (Rusze, Razgrad, Tărgoviste, Sumen, Szilisztra, Dobrics, Várna), Délnyugati – Juzsnozapaden (Szófia, Pernik, Kjusztendil, Blagojevgrad), Dél-Középső – Juzsen-Centralen (Pazardzsik, Plovdiv, Szmoljan, Kărdzsali, Haszkovo, Sztara Zagora), Délkeleti – Juzsnoiztocsen (Burgasz, Jambol, Szliven). Ezek a régiók a hagyományos gazdasági nagykörzeteknek felelnek meg, jelenleg főként statisztikai szerepük van, jelentőségük azonban a várható EU-csatlakozás után előreláthatóan növekedni fog (a különféle támogatásokat főként NUTS-2-es szinten ítélik majd meg a csatlakozás után). [[Bulgária]] továbbra is egyike [[Európa]] leginkább centralizált államainak, mivel a területi közigazgatás valamennyi szintjén a központi államtól függ, a megyék szerepe csupán a központi hatalom helyi képviselete, nincs valós önkormányzatuk (hasonló a helyzet például [[Románia|Romániá]]ban vagy [[Törökország]]ban). A megyéknek például nincs saját zászlójuk vagy címerük, bár a regionális (megyei) identitás létezik, a regionalizmus tényleges kialakulása azonban még várat magára. Az EU-csatlakozás után várható ennek felerősödése, de ([[Magyarország]]hoz hasonlóan) kérdéses a megyék és a régiók jövőbeli szerepe.
== A kistérségi (obstina) szint és változásai ==
Bulgáriában [[2003]]-ban 264 kistérséget ''(obstinát)'' találunk. Ezek az átlagosan 420 km2 területű és 31,4 ezer lakosú területi egységek az EU LAU-1-es (korábban NUTS-4-es) szintjének felelnek meg.
Mivel a bolgár önkormányzati rendszerben az obstinák alkotják a helyi közigazgatás legfontosabb elemét, ezért járásoknak is nevezhetnénk őket, azonban kis méretük (sok esetben csupán néhány szomszédos településre korlátozódnak, ilyen apró obstinákat főként [[Plovdiv]] környékén és a Zlaticai-medencében találunk) miatt inkább a kistérség elnevezést használjuk. A magyarországi [[kistérség]]eknél a bolgárok kisebbek (átlagos területük 75%-a, lakosságszámuk mindössze 52%-a azoknak). A statisztikai számbavétel szerint [[Bulgária|Bulgáriában]] 2628 község ''(kmetsztvo)'' illetve 5333 település ''(naszelene meszto)'' található. Egy kistérségben átlagosan tehát 20 település és 10 község van. A kmetsztvo leginkább a magyar körjegyzőséghez hasonlítható.
Az obstina elnevezés (hasonlóan más balkáni országokhoz) a helyi közigazgatás legalsó szintjét jelölte, tehát a települések szintjét. Az elnevezés a közösség szóból ered, utalva a hagyományos balkáni faluközösségekre, melyek a török uralom alatt végig fennmaradtak. A mai értelemben vett obstinákat [[1979]]-ben alakították ki, korábban az elnevezés a községnek felelt meg. [[1880]]-ban még 1354 obstina volt, számuk azonban ezután folyamatosan csökkent [[1934]]-ig. Az [[1944]]-es közigazgatási reform 46%-kal, majd az 1946-os reform újabb 19%-kal növelte meg számukat. [[1949]]-ben volt számuk a legmagasabb, 2178 obstina. Az ország településrendszerének jellegzetessége az ún. balkáni falutípus elterjedtsége – főként a hegyvidékeken, ahol a települések 1600 m-es tszf. magasságig felhatolnak (Enyedi, 1978). Az [[1959]]-es reformmal az obstinák számának kevesebb mint a felére (959) csökkent.
[[1959]] előtt a hagyományos, 19. sz.-i eredetű járási ''(okolija)'' rendszer is létezett. Ekkor, a járások megszüntetésekor 117 okolija létezett. Számuk 1901–1944 között folyamatosan növekedett (71-ről 100-ra), az [[1946]]-os reform 5-öt megszüntetett, majd 1949-ben 22-t létrehoztak. Megszüntetésükkor átlagos lakosságszámuk 67 ezer fő volt, területük pedig 949 km2.
A járások megszüntetése után fokozatosan ráébredtek a kerületi és a települési szint közötti szint hiányára. A járásokat ugyan nem vezették be újra, viszont az obstinák összevonásával nagyméretű, gyakorlatilag a korábbi járásoknak megfelelő közigazgatási egységeket (vagy településrendszereket) alakítottak ki az [[1979]]-es újabb reform során. Ekkor 291 volt a számuk, majd [[1981]]-re 300-ra nőtt, [[1987]]-ig viszont 273-ra csökkent. A közigazgatási átalakítás ideológiai alapjait a [[Bolgár Kommunista Párt|BKP]] [[1977]]. márciusi plénumán fektették le, az obstinákat az eljövendő kommunista önigazgatás sejtjeiként aposztrofálták. Kialakításuknál a fő szempont az volt, hogy egységes szociális szervezetet képezzenek, amelyben a településeket közös termelési tevékenység, közös szolgáltatási hálózat és egységes közlekedés egyesíti (Dinev-Misev, 1981). A kerületek megszüntetésekor a kistérségek intézménye továbbra is megmaradt. [[1999]]-re 262-re csökkent a számuk. 1987-hez képest 50 kistérséget szüntettek meg. Ezek elsősorban rurális jellegű kistérségek voltak (mindössze 6-nak viselt a központja városi rangot), átlagos lakosságszámuk mindössze 7,5 ezer volt. A legtöbb kistérség a mai [[Kărdzsali megye|Kărdzsali]] (6) és [[Szmoljan megye|Szmoljan]] (5) megyékben szűnt meg. A rendszerváltás után számos új kistérség jött létre, ezek elsősorban a korábbi [[Szrednegorie]] (a Zlaticai-medence sűrűn lakott iparvidéke) helyén ([[1991]]-ben [[Anton (Bulgária)|Anton]], [[Pirdop]], [[Csavdar]], [[Cselopecs]], [[Mirkovo]], [[Zlatica]]), valamint [[Plovdiv]] környékén ([[1999]]-ben [[Kricsim]], [[Perustica]], [[Sztambolijszki]]) alakultak. [[1999]] óta újabb két kistérség alakult, a [[Kukleni kistérség|Kukleni]] és a [[Szopoti kistérség|Szopoti]], ezzel számuk 264-re nőtt.
== Felhasznált irodalom ==
* Bernek Á. (2000): ''Bulgária,'' IN: Probáld F. szerk.: Európa regionális földrajza, ELTE Eötvös kiadó, Budapest, 580 p.
* Beskov, M.S. (1957): Bulgária rajonfelosztásának kérdéseihez. In: ''Földrajzi közlemények,'' pp.
* Dinev, L. – Misev, K. (1981): ''Bulgária földrajza,'' Gondolat, Budapest p.
* Enyedi Gy. (1978): ''Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza,'' Közgazdasági és jogi kiadó, Budapest, 293 p/
* Ilijeva, M. – Schmidt, C. – Waack, Ch. (2002): ''Bulgariens administrative Neugliedrung (Bulgária közigazgatási átalakítása)'' IN: Europa Regional Jg. 10 Nr. 1 28-38. pp.
* http://www.statoids.com/ubg.html
[[Kategória:Bulgária közigazgatása|*]]
| |||