„Dzsürcsi írás” változatai közötti eltérés

== Eredete ==

 

„A jin-embereknek először nem volt saját írásuk. Az ország napról-napra erősödött, és a szomszédos országokkal a [[kitaj írás]]on keresztül tartották a kapcsolatot. [[Taizu császár]] Xi-yinnek parancsot adott az ország írásának megalkotására. Xi-yin a szabályos [[kínai írás]]jegyeket utánozva, a kitaj írás rendszere alapján megalkotta a dzsürcsi írást, a [[dzsürcsi nyelv]]hez igazítva. [[Tianfu]] (天輔) 3. évének 8. hónapjában készült el a szótár. Taizu nagyon megörült, és megparancsolta, hogy az írást terjesszék el. Xi-yinnek egy lovat és egy öltözetet adott jutalomképpen. Ezután [[Xizong]] ismét írást alkotott, és azt a Xi-yin által megalkotott írással együtt használták. A Xi-yin által alkotott írást »nagy dzsürcsi« írásnak, a Xizong által megalkotottat »kis dzsürcsi« írásnak nevezték….”

 

== A nagy dzsürcsi írás ==

A kitaj írást a [[Liao-dinasztia]] megdöntése után is használták, egészen 1191-ig, amikor is [[Zhangzhong császár]] rendeletben betiltotta a használatát. De ezalatt 1119-ben az előbb tábornoki, később bal oldali miniszteri és udvari kincstárosi posztot betöltő Wan-yan Xi-yin (完顔希尹) megalkotta kínai és [[kitaj írás]] alapján a „nagy dzsürcsi írást”, amely a kínai íráshoz hasonlóan szójelekből áll. Az egyszótagú kínai szavakkal ellentétben, a dzsürcsi szavak több szótagból is állhatnak, így vannak egyszótagú szót, két szótagú szót, és három szótagú szót kifejező szójelek.

A korai időszakban nem jelölték külön a képzőket, ragokat, így feltehetően nehézkes volt az írás használata. A képzők, ragok jelölése csak a „kis dzsürcsi” írás bevezetése után alakult ki, ami szótagírás.

 

1973-ban, [[Xi-an]]ban (西安) előkerült egy dzsürcsi szójegyzék, amely körülbelül a 12. század közepéről származik. Itt már alkalmazzák a „kis dzsürcsi írást” is, azonban még nem minden esetben. Összevetve ezt a szójegyzéket a [[Ming-kor]]i szójegyzékekkel, láthatjuk, hogy a szótagjelek bevezetése fokozatosan történhetett.

A dzsürcsi írás, úgy mint a kínai, kitaj, [[tangut írás|tangut]] és a [[japán írás]], függőleges és jobbról balra halad, az írásjegyek jeltagolóak, egyenként sorakoznak, ebben különbözik a kitaj írástól, ahol a jeleket „tömbökbe” rendezték, hasonlóan a koreai hangŭl írásban. Azonban 1977-ben találtak egy ezüst paidzét, kiváltságlevelet, amin az írásjegyeket kitaj mintára tömbökbe rendezték. Ez azt jelenti, hogy kezdetben a kitaj mintát követték, és csak később, a kitajtól való különbség hangsúlyozására hagyták azt el, és kínai módra rendezték írásjegyeiket.

 

A dzsürcsi írás megfejtésében nagy szerepet játszottak a dzsürcsi-kínai szójegyzékek, mint például a Huayi yiyu (華夷譯語), amit először Wilhelm Grube dolgozott fel 1896-ban. 1984-ben Jin Qi Cong (金啓孮) kiadta dzsürcsi szótárát, amiben az addig ismert nyelvemlékek írásjegyeit dolgozza fel. Az írásjegyek száma az írásjegyváltozatokkal együtt összesen 1470; az írásjegyek több mint 90%-nak a jelentése és a kiejtése ismert.

 

 

* Ligeti Lajos: Egy XII.sz-i mandzsu-tunguz írás. A kis dzsürcsi írás értelmezése. ''Értekezések a Nyelv-és Széptudományi osztály köréből 26''. Elektronikus Kiadás [http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol26/B3362609.pdf]

 

* 金啓孮編著:''女真文辞典''　文物出版社出版 1984

* 西田龍雄: ''アジア古代文字の解読''　中公文庫2002年　　

 

* Gisaburo, Kiyose Norikura: ''A Study of the Jurchen Language and Script''. Kyoto 1977.

* Grube, Wilhelm: ''Die Sprache und Schrift der Jučen''. Leipzig 1896.

* Kane, Daniel: ''The Sino-Jurchen Vocabulary of the Bureau of Interpreters''. Uralic and Altaic Series 153. Bloomington, Indiana 1989.[http://altaica.ru/LIBRARY/tungus/Kane_sino_jurchen_vocabulary.pdf]

 

| url =

| title = Asian Fonts