„Rendszeres hangmegfelelések törvénye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Töröltem. Nincs "bár". A módszer működik, pont. Lyovin a módszer korlátaitól ill. annak hozzáértő alkalmazásáról, nem pedig a módszerrel szembe újonan felmerült állítólagos nehézségekről ír. |
a kisebb formai javítások |
||
5. sor:
A módszert a XIX. században fejlesztették ki az [[indoeurópai nyelvcsalád]] vizsgálata során, s a nyelvészet azóta is biztos módszernek tartja két nyelv rokonságának megítélésében.
== Története ==
Az első ismert, nyelvtani és lexikális alapozású nyelvösszehasonlítást a magyar [[Sajnovics János]] végezte 1770-ben, ahol a [[magyar nyelv]] és a [[számi nyelvek]] (lapp) rokonságát próbálta bizonyítani. Ebből a korai próbálkozásból később megszületett a [[finnugor nyelvcsalád]], [[Gyarmathi Sámuel]] által 1799-ben. Mindenesetre, a korszerű összehasonlító módszert [[William Jones]], Indiában élt angol filológus nevéhez kötjük, aki 1782-ben a következő híres megállapítást tette meg:
14. sor:
Tehát a rendszeres hangmegfelelések törvényét alkalmazó eljárás célja nem más volt, mint az [[indoeurópai alapnyelv]] – amelyet a már említett Jones is feltételezett – helyreállítása. Az indoeurópai nyelvek kapcsolatait tudományos szakszerűséggel legelőször a német nyelvész, [[Franz Bopp]] vizsgálta 1816-ban. Ugyan nem tett próbálkozást az alapnyelv rekonstruálására, megkísérelte bebizonyítani, hogy a [[görög nyelv|görög]], a [[latin nyelv|latin]] és a [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]] egymással rokon – érvei szerint azért, mert hasonló szerkezettel és közös szókicsi elemekkel is rendelkeznek.
A szintén német [[Friedrich Schlegel]] 1808-ban megállapította, hogy fontos az összehasonlított nyelvek ''lehető legrégebbi'' bizonyosan ismert alakját alkalmazni kapcsolataik meghatározására. Tíz esztendővel később, 1818-ban, a dán [[Rasmus Christian Rask]] leírta a szabályos hangváltozások alapelvét, amikor a [[germán nyelvek]] bizonyos szavainak latin és görög megfelelőit vizsgálta. Mint nem egy a korábbi kutatók közül, szintén német volt [[Jacob Grimm]] is – akit inkább meséíről ismernek –, aki a ''Deutsche Grammatik'' (Német nyelvtan) című művében már a korszerű eljáráshoz igen hasonlatos úton próbálta demonstrálni azt, hogy a germán nyelvek egy alapnyelvből fejlődtek ki.
Sem Rask, sem Grimm nem volt képes magyarázatot adni a hangtörvényeikkel ellentmondó kivételekre. Noha [[Hermann Grassmann]] egy 1862-es kiadványában egyet ezek közül már kifejtett, egészen 1875-ig várni kellett arra, hogy a dán [[Karl Verner]] felismerje azt a metodológiai áttörésnek tekinthető felfedezést, amely ma az ő nevét viseli; ez nem más volt, mint hogy egy adott hang fonológiai változásai attól is függnek, hogy az egy szó mely részében foglal helyet, mik a szomszédos hangok, és hová esik a szó hangsúlya. Ma ezeket a környezeti tényezőknek nevezzük.
20. sor:
A módszert a későbbiek során tovább pontosították, s így a rendszeres hangmegfelések törvényének alkalmazása lett a meghatározó a további nyelvcsaládok vizsgálata során is.
== A törvény alkalmazása ==
=== 1. A lehetséges rokonok felkutatása ===
A rokonságot két nyelv között akkor lehet bizonyítottnak tekinteni, ha az [[alapszókincs]] szavai között számos hasonlóságot lehet felfedezni, vagyis megfigyelhető egy ismétlődő megfelelés e szavak fonetikai szerkezetében. Ennélfogva, az első feladat egy olyan lista összeállítása, amely olyan szavakat tartalmaz a rokonítani kívánt nyelvek szavai közül, amelyek feltehetően azonos származásúak. Ezek a szavak általában a primitívebb fogalomkörből kell, hogy meríttessenek.
Például, a [[polinéz nyelvek]] néhány szava:
118. sor:
|}
=== 2. A rendszeres megfelelések megállapítása ===
Miután a szólisták elkészültek, a következő lépés az egykor végbement hangtani változások megállapítása. A rendszeres hangmegfelelés alapeszméje nagyon fontos itt: például, a puszta hangalakbeli hasonlóság az [[angol nyelv|angol]] ''day'' és a [[latin nyelv|latin]] ''dies'' (mindkettő ''nap'' jelentéssel) szavak között nem bizonyítja a két nyelv rokonságát, ugyanis a szóeleji d- angol hang egyéb esetekben ''nem'' felel meg a latin szóeleji d- hangnak:
143. sor:
| align=center | fog
|}
Mivel a fenti táblázatban látható igazán szisztematikus megegyezés aligha lehet véletlenszerű, ha az eltérő lehetőségeket – mint például tömeges kölcsönzés – ki tudjuk zárni, a megfelelés a közös eredet bizonyítására hasznosítható. Feltéve, hogy még további ilyen megfeleléseket találunk, és ezek egy értelmes mintát vesznek fel, és ha a megfelelések egy része ráadásul nem is szembetűnő (a t : t megfelelés az, míg az ŋ : b aligha), a közös származás egy gyakorlati ténnyé lesz.
=== 3. A nem teljes vonatkozású megfelelések megkeresése ===
Mialatt a rendszeres hangmegfelelések törvénye megszületett (XVIII. és XIX. század), két olyan jelentős továbbfejlesztés is megtörtént, amely növelte a módszer hatékonyságát.
166. sor:
| az ''*e'' ''a''-vá alakul
|}
=== 4. Az eredeti fonémák helyreállítása ===
A munka ezen lépése sokkal szubjektívebb, mint a korábbiak. A nyelvész ez esetben azon ismereteire kényszerül támaszkodni, amelyek arról szólnak, milyen hangtani változások megtörténése jellemző, s melyeké nem. Például, a zöngétlen mássalhangzók magánhangzók közti zöngésedése általános jelenség, amely a világ majdnem minden nyelvében megtörtént – míg az ellentétes folyamatra alig ismert példa. Emiatt, egy olyan nyelvész, aki olyan nyelveket vizsgál, ahol a magánhangzóközi mássalhangzók között a -t- : -d- összefüggés áll fenn, azt állítaná, hogy az eredeti ősalak a *-t- volt, és a másik nyelvben ez zöngésedett -d—vé (kivéve, ha nincs egy nagyon erős érv ez ellen).
=== 5. A létrehozott rendszer tipológiai ellenőrzése ===
Az utolsó lépésben a nyelvész a helyreállított fonémák összesét leellenőrzi, hogy az így kapott rendszer megfelel-e a kényszerű tipológiai szabályoknak.
A helyreállított hangrendszer és azok nyelvtörténeti átalakulásainak ismeretében a kutatómunka tovább folyhat: ha itt nem bukott meg a nyelvrokonság-elmélet, lehetőség nyílik a nyelvtani morfémák, névszó- és igeragozások összehasonlítására is. Egy dokumentálatlan ősnyelv teljes rekonstrukciója azonban mégsem lehet ''teljes'': a nyelvek ilyen jellegű változásait tökéletesen nyomonkövetni nem lehet, a struktúrák elkerülhetetlen változásai miatt – akárhogyan is, egy következetes részleges rekonstrukció értelmezhető és értelmezendő a nyelvek közös származásának bizonyítékaként.
== Forrásművek ==
* Aikhenvald, Alexandra Y. and R. M. W. Dixon (eds.) (1999). ''The Amazonian Languages''. Cambridge: Cambridge University Press.
* ———— (eds.) (2001). ''Areal Diffusion and Genetic Inheritance: Problems in Comparative Linguistics''. Oxford: Oxford University Press.
* Beekes, Robert S. P. (1995). ''Comparative Indo-European Linguistics''. Amsterdam: John Benjamins.
* Bloomfield, Leonard (1925). "On the Sound System of Central Algonquian." ''Language'' '''1''':130-56.
* Campbell, George L. (2000). ''Compendium of the World's Languages'' (2nd ed.). London: Routledge.
* Campbell, Lyle (1997). ''American Indian Languages: The Historical Linguistics of Native America''. New York: Oxford University Press.
* ———— (2004). ''Historical Linguistics: An Introduction'' (2nd ed.). Cambridge: The MIT Press.
* Churchward, C. Maxwell. (1959). ''Tongan Dictionary''. Tonga: Government Printing Office.
* Comrie, Bernard (ed.) (1990). ''The World's Major Languages''. New York: Oxford University Press.
* Crowley, Terry (1992). ''An Introduction to Historical Linguistics'' (2nd ed.). Auckland: Oxford University Press.
* Dixon, R. M. W. (1997). ''The Rise and Fall of Languages''. Cambridge: Cambridge University Press.
* Fox, Anthony (1995). ''Linguistic Reconstruction: An Introduction to Theory and Method''. New York: Oxford University Press.
* Goddard, Ives (1974). "An Outline of the Historical Phonology of Arapaho and Atsina." ''International Journal of American Linguistics'' '''40''':102-16.
* ———— (1994a). "A New Look for Algonquian." Paper presented at the Comparative Linguistics Workship, University of Pittsburgh, April 9.
* ———— (1994b). "The West-to-East Cline in Algonquian Dialectology." ''Actes du Vingt-Cinquième Congrès des Algonquibustes'', ed. William Cowan: 187-211. Ottawa: Carleton University.
* Holm, John (1989). ''Pidgins and Creoles''. Cambridge: Cambridge University Press.
* Janda, Richard D. & Brian D. Joseph (1989). "In Further Defence of a Non-Phonological Account for Sanskrit Root-Initial Aspiration Alternations". ''Proceedings of the Fifth Eastern States Conference on Linguistics'': 246-260. Columbus, Ohio: Ohio State University. Available online at http://www.ling.ohio-state.edu/~bjoseph/publications/1989-espiration.pdf
* Jones, Sir William (1786). "The Third Anniversary Discourse, on the Hindus." In Lehman, W. P. (ed.) (1967). ''A Reader in Nineteenth Century Historical Indo-European Linguistics''. Bloomington: Indiana University Press. Available online at http://www.utexas.edu/cola/centers/lrc/iedocctr/ie-docs/lehmann/reader/chapterone.html
* Krishnamurti, Bhadriraju (2003). ''The Dravidian Languages''. Cambridge: Cambridge University Press.
* Ladefoged, Peter (2003). ''Phonetic Data Analysis: An Introduction to Fieldwork and Instrumental Techniques''. Oxford: Blackwell.
* Lyovin, Anatola V. (1997). ''An Introduction to the Languages of the World.''
* Mithun, Marianne (1999). ''The Languages of Native North America''. Cambridge: Cambridge University Press.
* OED (1989). ''The Oxford English Dictionary'' (2nd ed.). Oxford: Oxford University Press.
* Pederson, Holger (1962). ''The Discovery of Language''. Bloomington: Indiana University Press.
* Picard, Marc (1984). "On the Naturalness of Algonquian {{IPA|ɬ}}." ''International Journal of American Linguistics'' '''50''':424-37.
* Sag, Ivan. A. (1974) "The Grassmann's Law Ordering Pseudoparadox," ''Linguistic Inquiry'' 5: 591-607.
* Szemerényi, Oswald J. L. (1960). ''Studies in the Indo-European System of Numerals''. Heidelberg: C. Winter.
* ———— (1996). ''Introduction to Indo-European Linguistics'' (4th ed.). Oxford: Oxford University Press.
* Thomason, Sarah G. and Daniel L. Everett (n.d.). ''Pronoun Borrowing''. Available online at http://ling.man.ac.uk/Info/staff/DE/pronborr.pdf
* Trask, R. L. (1996). ''Historical Linguistics''. New York: Oxford University Press.
* [http://www.native-languages.org/famalg_words.htm "Vocabulary Words in the Algonquian Language Family"] from [http://www.native-languages.org/ Native Languages of the Americas]
== Lábjegyzet ==
<references />
== Külső hivatkozások ==
* [http://german.about.com/library/blcognates_shiftC.htm Angol–német mássalhangzó-megfelelések] (a rokon szavak listájához vezető linkeken további példák is elérhetők)
** [http://www.serve.com/shea/cognates.htm Gyakorlás: az angol megfelelő megállapítása a német alapján]
* [http://german.about.com/library/blcognates_shiftV.htm Angol–német magánhangzó-megfelelések]
[[Kategória:Történeti nyelvészet]]
| |||