„Itagaki Szeisiró” változatai közötti eltérés

|szolgálatiidő= [[1904]] – [[1945]]

}}

 

1885. január 21-én született az [[Ivate prefektúra|Ivate prefektúrabeli]] [[Morioka]] városában, egy [[szamuráj]] családba, amely korábban a [[Nanbu klán]]t szolgálta. 1904-ben végezte el a [[Japán Császári Katonai Akadémia|Japán Császári Katonai Akadémiát]], majd részt vett az 1904–05-ös [[orosz-japán háború]]ban.

 

1924–1926 között Japán [[katonai attasé]]ja volt [[Kínai Köztársaság|Kínában]]. Hazatérése után több beosztást is kapott a [[Japán Császári Hadsereg]] vezérkarában, mielőtt 1927-ben a Dél-Mandzsúriában állomásozó 33. gyalogos dandár parancsnokává nevezték ki. A dandárt a 10. hadosztályhoz csatolták 1927–1928 között. Ezek után Itagakit immáron a [[Kvantung-hadsereg]] tisztjeként áthelyezték a 33. gyalogos ezredhez, amelyet 1928–1929 között parancsnokolt.

 

1931-ben a [[Kvantung-hadsereg]] hírszerzési részlegének a vezetőjévé nevezték ki, amely pozíció nagy segítségére volt a [[mukdeni incidens]] kitervelésében és végrehajtásában. Itagaki [[ezredes]], [[Isivara Kandzsi]] [[alezredes]] és [[Doihara Kendzsi]] [[ezredes]] közösen dolgozták ki Mandzsúria lerohanásának tervét, amelyet [[Tokió]]ban a vezérkar elé is tártak. Ezt a tervet azonban a vezérkar csak akkor találta véghezvihetőnek, ha a kínaiak lépnek fel agresszorként. Mivel erre igen kis esély mutatkozott, Itagaki mindent megtett, hogy támadásra provokálja a kínai hatóságokat. Mikor a kormány végül elküldte [[Tatekava]] vezérőrnagyot, aki egyébként maga is a konspirálók közé tartozott, a [[Kvantung-hadsereg]] megfegyelmezésére, Itagaki úgy döntött, akcióba lép. Hosszas tervezés és előkészület eredményeképpen már minden készen állt egy összecsapás kiprovokálására. Szeptember 18-án sor került a mukdeni incidensre. Itagaki a napot Tatekava tábornoknál töltötte, aki azonban nem kívánta a tervet lefújni, és hagyta, hogy Itagaki úgymond tőrbe csalja: reggelig gésák társaságát élvezte.

 

Mandzsúria megszállása után fontos szerepet játszott [[Mandzsukuo]] [[bábállam]] létrehozásában, amelynek 1932–1934 között katonai tanácsadója volt. Az incidens után katonai karrierje meredeken ívelt felfelé: 1934-ben a [[Kvantung-hadsereg]] vezérkari főnökhelyettese lett, majd 1936-tól ő töltötte be a vezérkari főnök tisztségét.

 

1937 és 1938 között az 5. hadosztály parancsnoka volt, és egysége azt a parancsot kapta, hogy [[Mandzsukuo|Mandzsukuó]]ból kiindulva foglalja el Északkelet-Kínát. Részt vett a peking-tiencsini csatában, a [[kínai nagy fal]] menti harcokban és a tajjüani csatában. Azonban a hszücsoui csata folyamán csapatai Tajercsuang elfoglalásánál kudarcot vallottak, és így nem tudtak a 10. hadosztály segítségére sietni, ami lehetővé tette a kínaiak számára, hogy első jelentős győzelmüket elérjék a háború folyamán.

 

[[Fájl:Yonai,_Itagaki,_Tojo.jpg|thumb|200px|Itagaki, mint hadügyminiszter (középen) [[Tódzsó Hideki]] miniszterhelyettessel (jobb oldalt)]]

1938-ban hazahívták Japánba, és 1939 augusztusáig hadügyminiszterként ténykedhetett. Ezen időszak alatt Itagaki mindent megpróbált, hogy saját háborús elképzeléseit a kormányban véghez vigye. Így a [[Hasszán-tavi csata|Hasszán-tónál]] bekövetkezett japán katonai vereség után igyekezett rábeszélni a [[Hirohito|császárt]] egy katonai ellencsapásra, sikertelenül. Mindvégig támogatta a [[Szovjetunió]], [[Franciaország]] és [[Nagy-Britannia]] elleni háborús föllépést, és Japán feltétel nélküli szövetségét [[Harmadik Birodalom|Németországgal]] és [[Olaszország]]gal. Amikor 1939. augusztus 23-án a [[Molotov-Ribbentrop paktum]]mal összeomlott az addigi japán külpolitikai koncepció, és a kormány lemondott, Itagaki is távozni kényszerült a hadügyminiszteri székből.

 

1939 szeptemberében visszaküldték Kínába, ezúttal a Kínai Expedíciós Haderő vezérkari főnökeként. Azonban a japán erők veresége a [[Halhin-goli csata|Halhin-goli csatában]] súlyos csapás volt a karrierjére. Áthelyezték a Koreai Hadsereg élére, amit igen jelentéktelen pozíciónak tartottak.