„Hashimoto-thyreoiditis” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Részleges helyesírási javítások (3. csoport: i/í) kézi ellenőrzéssel (tudtam én, miért hagyom ezt a csomagot a végére...)
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
6. sor:
* az ''Ord-thyreoiditis'' ([[autoimmunthyreopathia]]-típus 1B és 2B), amely a pajzsmirigy elsorvadásával ([[atrophia]]) jár. Ez a forma [[William Miller Ord]]ról kapta a nevét, aki a betegséget 1878-ban először leírta.<ref>Ord, W.M. (1878) "On myxedema, a term proposed to be applied to an essential condition in the "cretinoid" affection occasionally observed in middle-aged women". ''Medico-Chir Trans'' '''61''': 57.</ref> Európában ez a forma az elterjedtebb.
 
Mivel a tünetek, a diagnosztika, a terápia, a betegség lefolyása és a prognózis mindkét típusban ugyanaz, valamint a két forma a betegség lefolyása során egymásba átalakulhat, a két forma elkülönítésének csak orvostörténeti jelentősége van. Ma a betegséget egy néven '''Hashimoto-thyreoiditis'''nek nevezzük.
 
== Okai ==
A betegséget az immunrendszer, ezen belül a T-[[limfocita|limfociták]] hibás működése okozza. A fehérvérsejtek a betegség során pajzsmirigysejtekben található fehérjék ellen (például [[tireoperoxidáz]], illetve [[tireoglobulin]]) [[antitest]]eket termelnek, aminek következtében az immunrendszer a pajzsmirigysejteket idegennek fogja fel és elpusztítja. A betegség során ezek az antitestek a vérből kimutathatók. A pontos faktorok, amelyek Hashimoto-thyreoiditis kialakulásához vezetnek, még nem teljesen ismertek. A betegség családon belül való halmozódása genetikai tényezőket feltételez. Ismert rizikótényezők továbbá a [[stressz]], vírusfertőzések, [[mellékvese]]-betegségek, és környezeti hatások. Vitatott a túlzott [[jód]]bevitel betegséget okozó hatása.
 
== Gyakoriság, előfordulás ==
54. sor:
A '''hypothyreosis''' diagnózishoz az alábbi laborértékek kellenek:
* [[TSH]] (thyreoideastimuláló hormon) (thyroidaea (lat.) = pajzsmirigy)
* T3 ([[trijód-tironin]]; pajzsmirigyhormon, a vérben T4-ből is képződik), valamint szabad T3 (fT3)
* T4 ([[tiroxin]] = thyroxin = tetrajód-tironin; pajzsmirigyhormon), valamint szabad T4 (fT4).
A szabad hormonértékek, habár csak a teljes hormonmennyiség kb. 0,1% teszik ki, sokkal több információt tartalmaznak.
 
Pajzsmirigy-alulműködésre ([[hypothyreosis]]) utal, ha a TSH-szint emelkedett és a T3, T4 (fT3, fT4) szint a normális szint alatti. '''Látens hypothyreosis'''nak nevezik azt az esetet, amikor a hormonszintek még a normális tartományban vannak, de a TSH-érték már emelkedett. A terápia ez esetben vitatott, de a legújabb ajánlások szerint már ebben a fázisban is meg kell kezdeni a hormonpótlást.
 
A '''Hashimoto-thyreoditis''' diagnózishoz ''továbbá'' az alábbi antitestek vizsgálata szükséges:
* anti-TPO, más néven TPO-AT (antitest a [[tireoperoxidáz]] ellen)
* anti-Tg, más néven Tg-AT (antitest a [[tireoglobulin]] ellen)
72. sor:
 
== Kezelés ==
A Hashimoto-thyreoiditis ma még nem gyógyítható, azaz a pajzsmirigysejtek pusztulása nem állítható meg. Ellenben a betegség kezelhető. A terápia a pajzsmirigyhormon(ok) pótlásával (szubsztitúciójával) történik. Mivel a pajzsmirigyszövet a hormonokat már nem, vagy már nem kellő mértékben tudja előállítani, a hormonokat pótolni kell.
 
A szubsztitúció az alábbi pajzsmirigyhormon-készítményekkel zajlik:
* [[Levothyroxin]] (= T4) tabletta
* T4 és T3 kombináció tabletta
[[Jód]]ot Hashimoto-thyreoiditisban nem szabad pótolni, mert a túlzott jódbevitel a pajzsmirigygyulladást serkentheti.
 
Habár jóval gyengébb a hatása mint a T3-nak, a kezelés általában L-thyroxinnal (T4) zajlik. A T4 a vérben ugyanis T3-má alakul és a [[felezési idő|felezési ideje]] sokkal hosszabb mint a T3-é. Fontos, hogy a thyroxin bevétele reggel, éhgyomorra, legalább 30 perccel a reggeli előtt történjék, különben a hormon felszívódása nem teljes és a dózis beállítása nehéz (különösen tejtermékek, kalcium-tartalmú élelmiszerek csökkenthetik a felszívódást). A dózis beállítása a TSH, fT3 és fT4 laborértékek alapján történik, melyeket a bevett tiroxinnal normalizálni kell. A laborértékeket rendszeresen ellenőrizni kell, mert idővel betegség lefolyásában változások történhetnek, melyek újabb dózisbeállítást igényelnek. Dózisváltoztatás után 6-8 hétnek kell eltelnie az újabb kontrollig, mert a rendszernek ennyi időre van szüksége az adaptálódáshoz. A sikeres beállítás több hónapig is eltarthat, melynek során sok türelemre van szükség. Minél később kezdődik a terápia, annál hosszabb ideig tart és nehezebb a megfelelő dózis beállítása. A betegség lefolyására jellemzőek a hullámzások, melyekre mind a páciensnek, mind környezetének és orvosának fel kell készülnie.
 
A betegség gyakran különböző nyomelemek hiányához vezet. Emiatt fontos lehet a [[vas]], [[magnézium]], [[cink]], [[szelén]] és [[vitamin]]ok (B6, B12) bevitele.