„Erich Bergel” változatai közötti eltérés

== Élete, munkásságaÉletpályája ==

Erich Bergel életének első négy évtizedét szülőhazájában töltötte. A szülői háztól kettős örökséget kapott: egyfelől a soknemzetiségű családot – hiszen édesapja szász, édesanyja pedig spanyol és magyar felmenőktől származott –, másfelől a kamarazene szeretetét és a mindennapi muzsikálás élményét. Hegedűs édesapja irányításával, három testvérével együtt részt vett a házimuzsikálásban, s már kora gyemekkorától kezdve hegedült, fuvolázott és zongorázott. Már 18 éves korában a [[Nagyszebeni Filharmonikusok]] fuvolistája volt. A felfedezendő [[hangszer]]ek sorát hamarosan az orgona és több rézfúvós instrumentum is gyarapította. (Kiváló hangszerismeretét később a zenekari munkában kamatoztatta, sés amikor aaz ’601960-as években politikai okokból egy ideig nem gyakorolhatta karmesteri hivatását, a [[Kolozsvári Filharmonikus Zenekar]] trombitásaként kereste kenyerét.) 1950 és 1955 között a [[Kolozsvári Zeneművészeti Főiskola|Kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán]] tanult, ahol karmester, orgona és zeneszerzés szakokon végzett. A tanulóévek tovább erősítették benne a bachi örökséget, melyet az a Kurt Mild közvetített számára, aki a német orgonaiskola legkiválóbb képviselőinek, Günther Raminnak és Fritz Heitmannak a tanítványa volt. Ezektől a tanulóévektől datálódik Bergel szenvedélyes érdeklődése [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] monumentális utolsó műve, [[A fúga művészete]] iránt.

Karmesteri[[Karmester]]i pályája során mintegy 160 zenekarral dolgozott együtt valamennyi földrész harmincöt országában. A Houstoni Szimfonikusok, a [[BBC]] több zenekara, a brüsszeli [[Flamand Rádió Zenekara]] hosszabb ideig is irányítása alatt működött. 1989 és 1994 között a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] Zenekarának vezető karnagya, és a [[Magyar Állami Operaház]] rendszeres vendégkarmestereként sikerrel dolgozott a nagy múltú együttesek művészi színvonalának emeléséért. Különösen [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]]-, [[Johannes Brahms|Brahms]]- és [[Anton Bruckner|Bruckner]]-interpretációi keltették fel a szakma és a közönség figyelmét, a kritika a [[Wilhelm Furtwängler|Furtwängler]]től Karajanig ívelő nagy dirigensi hagyomány folytatóját látta benne.