„Ejtőkalapácsok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Zöld-kék link |
|||
17. sor:
[[Fájl:Menetdiagram01.jpg|bélyegkép|Hevederes és léces ejtőkalapács menetdiagramja]]
[[Fájl:Riemenfallhammer Ansicht 2.jpg|bélyegkép|balra|Kisméretű múzeumi hevederes ejtőkalapács]]
A hevederes kalapács emelőműve – a medve felemeléséhez szükséges szerkezet – egyszerű, egy állandó fordulatszámmal forgó dobból és egy hevederből áll. A heveder egyik végét a medvéhez rögzítik, a másik végén – a klasszikus hevederes kalapácsnál – fogantyú van. Emeléshez a kovács meghúzza a heveder fogantyúját, a dobon keletkező súrlódó erő pedig felemeli a medvét. Az adott magasság elérésekor elengedi, a medve pedig leesik. A nagyobb tömegű medvék emeléséhez a hevedert – a kézi működtetés helyett – pneumatikus vagy olajhidraulikus módon működtetett szorítógörgőt használnak. A heveder anyaga [[Bőr (anyag)|bőr]] vagy [[gyapjú]], [[gyapot]], [[műszál]] szövet. A súrlódás miatt a dob melegszik, ezért vagy levegőbefújással, vagy ha belső [[fogaskerék]]-hajtóművel hajtott a dob, akkor [[olaj]]jal hűtik. Az ejtési magasság viszonylag nagy: 1,5–2
A kalapács sebességviszonyait a [[kinematika]]i diagramon lehet szemléltetni. Az alsó állásból induló medve általában ~15 m/s² gyorsulással indul és éri el az állandósult ~2,5–3 m/s-os sebességet. Az emelés utolsó fázisában a szorítóerőt megszüntetik, és a medve lassulva éri el a felső holtpontot, ahonnan szabadeséssel esik le.
|