„Heike Kamerlingh Onnes” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: korr
22. sor:
Apja, Harm Kamerlingh Onnes egy téglagyár tulajdonosa volt, anyja Anna Gerdina Coers of Arnhem.
 
Már mint középiskolás diák felhívta magára a figyelmet tudományos problémamegoldó képességével. 18 éves korára már annyira hitt a fizikai kísérletekben, hogy az olyan elméletekkel nem is foglalkozott, amiket nem lehetett kísérletileg bemutatni.
1870-ben Kamerlingh Onnes beiratkozott a Groningen Egyetemre. A Heidelbergi Egyetemen 1871-től 1873-ig [[Robert Bunsen]] és [[Gustav Kirchhoff]] is tanították. A Groningen Egyetemen végzett 1878-ban, majd itt is szerezte meg doktorátusi végzettségét 1879-ben. Disszertációjának témája: „Nieuwe bewijzen voor de aswenteling der aarde” („A Föld forgásának újabb bizonyítékai”). 1878- és 1882 között [[Johannes Bosscha]] asszisztense volt (aki a Delft műszaki egyetem igazgatója volt), akit előadóként helyettesített 1881 és 1882 között.
 
1870-ben Kamerlingh Onnes beiratkozott a Groningen Egyetemre. A Heidelbergi Egyetemen 1871-től 1873-ig [[Robert Bunsen]] és [[Gustav Kirchhoff]] is tanították. A Groningen Egyetemen végzett 1878-ban, majd itt is szerezte meg doktorátusi végzettségét 1879-ben. Disszertációjának témája: „Nieuwe bewijzen voor de aswenteling der aarde” („A Föld forgásának újabb bizonyítékai”). 1878- és 1882 között [[Johannes Bosscha]] asszisztense volt (aki a Delft műszaki egyetem igazgatója volt), akit előadóként helyettesített 1881 és 1882 között.
 
1878-ban, 25 éves korában egyetemi kutatásait az anyag viselkedésének az elérhető legalacsonyabb hőmérsékleten való vizsgálatára fókuszálta. Mindenkinek megvolt az elmélete arról, hogy az anyag hogyan fog viselkedni, Onnes azonban elhatározta, hogy ezt kísérletekkel fogja kideríteni.
 
Azonban akkoriban senki sem tudott módszert arra vonatkozóan, hogyan lehetne -269°C-os hőmérsékletet elérni.
 
1882 és 1923 között a kísérleti fizika professzora volt a Leideni egyetemen. 1904-ben létrehozott egy „alacsony hőmérsékletű” laboratóriumot, ahová más kutatókat is meghívott, ezzel nagy tiszteletet vívott ki magának a tudományos közösségben.
 
Laboratóriumában feltalált olyan hőmérőt, amivel akár abszolút nulla fokig lehetett mérni.
1908-ban az első olyan fizikus volt, aki folyékony [[hélium]]ot állított elő, a Hampson-Linde ciklust használva. A Joule-Thomson hatást alkalmazva sikerült az [[abszolút nulla fok]] fölött 0,9 K hőmérsékletet elérnie. Abban az időben ez volt a legalacsonyabb elért hőmérséklet a Földön. Az eredeti berendezés ma Leiden város Boerhaave múzeumában található.
 
1908-ban felfedezett egy módszert arra, hogyan lehet a héliumot extrém mértékben lehűteni, így ő volt az első olyan fizikus volt, aki folyékony [[hélium]]ot állított elő,. Megpróbálta a Hampson-Lindehéliumot ciklusttovább használva.hűteni Aés még abban az évben a Joule-Thomson hatást alkalmazva sikerült az [[abszolút nulla fok]] fölött 0,9 K hőmérsékletet elérnie. Abban az időben ez volt a legalacsonyabb elért hőmérséklet a Földön. Az eredeti berendezés ma Leiden város Boerhaave múzeumában található. Onnes rájött, hogy a folyékony héliumot más anyagok hűtésére tudja felhasználni, miközben meg tudja mérni [[elektromos ellenállás]]ukat.
 
1911-re olyan edényeket szerkesztett, amikben a folyékony héliumot tárolni tudta, és egy ennek előállítására szolgáló kisebb berendezést épített.
 
Abszolút nulla fok körüli elektromos méréseit először [[platina|platinával]] végezte, majd [[arany|arannyal]]. A mért elektromos áramok azonban nagy szórást mutattak, az eredmények nem voltak meggyőzőek.
 
Ekkor folyékony [[higany]] vizsgálatára tért át. Egy '''U'''-alakú csőbe higanyt öntött, az U mindkét szárában elektromos vezeték volt, amin mérte az átfolyó áramot, illetve végső soron az ellenállást. A higany hűtésére 0,9 K-es folyékony héliumot használt. Azt tapasztalta, hogy 40 K (-229°C) alatt az elektromos ellenállás elkezdett csökkenni. Az ellenállás folyamatosan csökkent, majd 4,19 K-nál hirtelen megszűnt.
 
Onnes a következő hónapokban többször megismételte a kísérletet, és mindig ugyanazt az eredményt kapta. 4,19 K alatt az áram akadálytalanul folyt, akár az örökkévalóságig!
 
Onnes nem tudta elméletileg megmagyarázni az eredményeket, csak annyit sejtett, hogy az akkoriban felfedezett [[kvantumelmélet]] esetleg magyarázatul szolgálhat az anyag szokatlan viselkedésére. Erre azonban egészen 1951-ig várni kellett, amikor [[John Bardeen]] matematikailag leírta a jelenséget.
 
A kutatás már ekkor megkezdődött, hogy a gyakorlatban jobban használható, magasabb hőmérsékletű szupravezetést érjenek el.
 
A jelenlegi rekord 138 K (-131°C), amit mérgező higany-réz [[kerámiaötvözet]]tel értek el.
 
Ha sikerülne elérni a szobahőmérsékletű szupravezetést, annak beláthatatlan következményei lennének a világ energiaellátására, mivel napjainkban az energia jó része veszteségekre fordítódik, ami többek között a Föld légkörét melegíti.
 
1887-ben megnősült, felesége Maria Adriana Wilhelmina Elisabeth Bijleveld, egy gyermekük született, Albert.