„Rendszerdinamika” változatai közötti eltérés

A '''rendszerdinamika''' a körülöttünk lévő világ tanulmányozásának egy módszere. Míg más tudományágak a világot kicsi- és kisebb részeikben tanulmányozzák, addig rendszerdinamikusok a dolgokat időbeli változásaikkal együtt, teljességükben vizsgálják. A rendszerdinamika központi témája a [[rendszer]]t alkotó részek közötti kölcsönhatások, azaz a rendszer viselkedésének megértése. A rendszerdinamika szempontjából rendszernek tekinthető bármilyen két- vagy több, egymással kölcsönhatásban lévő részből álló felépítmény, mint például egy gőzgép, bankszámla, vagy egy focicsapat. A rendszeren belüli tárgyak és emberek egymással un. “visszacsatolásokon” keresztül érintkeznek, azaz az egyik paraméter időben való megváltozása befolyásolja a rendszer egy vagy több másik paraméterének értékét, mely(ek) visszahatással van(nak) az eredeti paraméterre… és így tovább.

 

 

A rendszerdinamika tehát a rendszer alapszerkezetének tanulmányozása révén értelmezi a rendszer viselkedési módjait. Az analizált rendszerek és problémák nagy része számítógépen is modellezhetőek és így a rendszerdinamika kihasználja, hogy e számítógépes modellek megnövekedett számítási sebessége lehetővé teszi az emberi elme képességeit lényegesen meghaladó bonyolultságú rendszerek egyidejű számításainak elvégzését.

 

A [[Hidegháború]] elején [[Forrester|Jay W. Forrester]] az [[MIT]] Lincoln Laboratóriumában vezette a ''“Whirlwind”'' és ''SAGE'' nevű haditengerészeti programokat, melynek során Forresterben egy nagyfokú elismerés alakult ki a vállalati vezetőkkel szembenéző nehézségek iránt. E tapasztalatok győzték meg Forrestert arról, hogy a haladás legfőbb akadályát nem az ipari problémák mérnöki megoldása, hanem a kivitelezés menedzselése jelenti. Ennek okát abban látta, hogy a társadalmi rendszereket sokkal nehezebb megértni és vezérelni, mint a fizikai rendszereket. [[1956]]-ban (38 éves korában) elfogadta az MIT újonnan alapított [[Alfred P. Sloan|Sloan]] Menedzsment Iskolájának vezetését, s a kezdetektől fogva az a cél vezette, hogy tudományos- és mérnöki hátterét a vállalatok sikerét vagy sikertelenségét befolyásoló alaptényezők meghatározására alkalmazza. Az ’50-es évek közepén a [[General Electric]] vezetésével való kapcsolata során alkalma nyílt a mérnöki- és menedzselési problémák közös vonásaiba bepillantást nyerni. Abban az időben ugyanis [[GE]] vezetését zavarba hozta, hogy a [[Kentucky]]ban lévő készülékgyárukban egy hároméves ciklusú jelentős munkaerőingadozást figyeltek meg, melyre az üzleti ciklus által okozott ingadozások számukra elégtelen magyarázatokat adtak. A munkafelvételt és elbocsátást irányító vállalati döntés-hozatal egyszerű modelezésével, a GE gyáregységek [[készlet-áram-visszacsatolás]] szerkezetének kézzel végzett számításai segítségével Forrester sikeresen bizonyította, hogy a GE munkaerőingadozásai nem külső erők, mint az üzletciklusok, hanem a [[vállalat|cég]] belső szerkezeti felépítésének következménye. Ez a majdnemhogy egy vacsora közbeni szalvétára vázolt kézi szimuláció volt a rendszerdinamika területének kezdete.

 

Ezt követően, az ’50-’60-as évek folyamán Forrester szakmérnöki hallgatók egy csoportjával a rendszerdinamika tudományterületét nagyon gyorsan mozdította a kézi szimuláció szakaszából a fejlett számítógépes szakaszba. Richard [[Bennett]] alkotta az első rendszerdinamikai medellezési nyelvet, melyet [[1958]]-ban ő a '''''SIMPLE''''' (egyszerű ~ Simulation of Industrial Management Problems with Lots of Equations) nevet adta. [[1959]]-ben Phyllis Fox és Alexander Pugh írta meg a SIMPLE jelentősen javított változatát a '''''DYNAMO'''''-t (DYNAmic MOdels), mely a következő harminc évben általános használatba került. Forrester [[1961]]-ben adta ki a még mindig érvényesnek számító Ipari Dinamika című könyvét.

 

E hősi kezdetektől a rendszerdinamika csaknem kizárólag [[vállalat]]vezetési problémák értelmezését szolgálta, de [[1968]]-ban egy váratlan esemény hirtelen jelentősen kiszélesítette e fiatal tudományág alkalmazási területét. Az történt, hogy [[Boston]] korábbi polgármesterét John Collinst az [[MIT]] Városi Ügyek vendég professzorának nevezték ki. Collins aki az ’50-es évektől paralízisben szenvedett, egy könnyen elérhető irodát keresett. A véletlen úgy hozta, hogy a Forrester irodája melletti használatlan iroda pontosan megfelelt igényeinek. Így Collins és Forrester munkanapi szomszédok lettek. Rendszeres beszélgetéseket folytattak a [[város]] problémáiról és azok megoldásairól. E beszélgetések eredményeként született a [[Városi Dinamika]] című könyv. Az ebben leírt modell képviselte a rendszerdinamika első nem-vállalati alkalmazását és nagy vitákat kavart – sőt, még kavar ma is. A mű világosan bizonyította, hogy sok közismert városi rendelkezés vagy nem hatékony, vagy egyenesen káros. A modell néhány, a közfelfogással ellenkező intézkedést javasolt, melyek az első pillantásra hibásnak tűntek, de meglepően hatékony eredményeket hoztak. A Városi Dinamika modellje szerint például lakóházak építése az alacsonyjövedelműek számára nem segítí a várost, hanem inkább annak fejlődését akadályozó nyomorcsapdát teremt, míg a szegénytelepek lerombolása lehetőséget nyújt új munkahelyek teremtésére és a városi lakosság általános életszínvonalának emelkedéséhez vezet.

 

 

 

[[1991]]-ben A Növekedés Határainak eredeti szerzőháromasa a huszadik évforduló alkalmából újra írták tanulmányukat és eredményeiket [[A Határokon Túl]] című könyvükben jelentették meg korábban nem létező adathalmazzal és korábbi kritikus véleményeket megválaszoló gondosan előkészített előadással egészítették ki. Az újraépíttetett modellüket [[WORLD3-91]] néven mutatták be.

 

Forrester számára az előbbi feladat a közgazdasági tudomány és a makrógazdasági rendszer működésének alapvető megértését jelenti, míg az utóbbit az emberi társadalom jövőbeli egészsége biztosításának tekinti. Bár a nemzeti gazdasági modell egyelőre befejezetlen, korai és közvetlen eredmények már nyilvánosak. A modell legemlítésreméltóbb eredménye a “hosszú hullám”-nak nevezett 40-60 éves gazdasági ciklus, mely az [[1930]]-as évek nagy gazdasági válságát nem csak megmagyarázza, hanem az ahhoz hasonló helyzeteket a kapitalista gazdaságok ismétlődő jellegzetességeként mutatja be. Emellett, a ’90-es éveket a legutóbbi hosszú hullám felfelé ívelő szakaszának jósólta és a [[tőkepiac]] túlfűtését helyezte kilátásba (ami a rendszerdinamika nyelvén az összeomlás veszélyét jelenti). Megjegyzendő, hogy a modell alkotói számára valószínűleg nem jelentett nagyobb meglepetést mikor az évtized végén az amerikai tőkepiac az értékének csaknem felét villámgyorsan elvesztette…

 

A rendszerdinamika általános oktatásának jövője meglehetősen ígéretesnek tűnük. Egy egész nemzetközi elosztóhálózat alakult ki, és az [[internet]]en keresztül sok honlap segítí az információk elérését. Az [[Egyesült Államok]]ban, de a világ más részein is számos általános- és közékiskolai tanár kezdte el a rendszerdinamika oktatását és használatát saját tantervébe olvasztani és e témában rendezett nemzetközi konferenciákra járást. Mindezek a fejlemények arra utalnak, hogy a jövő vállalatainak és közigazgatási szervezeteinek döntéshozói a velük szembenéző problémákat a rendszerdinamika lencséjén keresztül nézik majd…

 

* [[Kenneth Germeshausen]]

* [[Jay Wright Forrester]]

* [[Peter Senge]]

 

 

[[Kategória:Rendszertudomány]]

[[de:System Dynamics]]

[[es:Dinámica de sistemas]]

[[it:Dinamica dei sistemi]]

[[ja:システムダイナミクス]]