„Alsószentiván” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások |
|||
15. sor:
'''Alsószentiván''': [[község]] [[Fejér megye|Fejér megyében]], a [[Sárbogárdi kistérség]]ben.
== Fekvése ==
A [[Mezőföld]]ön fekszik, a legközelebbi város [[Sárbogárd]] (kb. 16 km).
Fejér megye déli térségében, a Dél-Mezőföldön (Paksi-rög), a 61-es főútvonal mellett, [[Cece]] (kb. 9 km) és [[Előszállás]] (kb. 9 km) községek között található, mintegy 650 fős kistelepülés. Legközelebbi városok: [[Sárbogárd]] és [[Dunaföldvár]] (kb. 17 km), a nagyobb városok közül [[Székesfehérvár]] 55 km, [[Dunaújváros]] 30 km távolságban van.
21. sor:
Átlagosan 130 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Erősen tagolt löszhátas dombvidékre települt, a löszhátak anyaga a jégkorszakban halmozódott fel (10-12 ezer éve). A lösztakaró eléri a 20-30 méteres vastagságot is, anyagát a szél szállította ide és rakta le a területen. A felszíni lösztakarót vetődéses folyamatok darabolták fel, így alakult ki a településre jellemző sűrű és mély völgyhálózat.
== Története ==
A falu első hiteles írásos említése [[1323]]-ból származik.
30. sor:
2. [[Őskor]]i leletek: a községben két területen maradtak őskori nyomok:
A Csányi-tó akkor még több mint 1 négyzetkilométeres víztükre partján a mai Béke utcai kertek végén [[1957]]-ben egy kőbaltát találtak.
A Tóház keleti homokdombjain, ahonnan mára már teljesen elhordták a homokot, s a dombok helyét ma csak a lábunk alatt besüppedő homok jelzi a Tóház felé vezető úton.
3. [[Ókor]]i emlékek: 4 nép nyomait találták meg:
Egy ismeretlen nép épített itt labirintusokat, barlangokat, amelyet községünkben a Bújólik néven ismerünk. Levéltári feljegyzések alapján tudjuk, hogy őseink a [[tatárok]] elől ide menekültek s csak [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] személyes megjelenésére voltak hajlandóak a járatok mélyéről előmerészkedni.
Oraviszkok: pásztorkodó harcos életmódjukat a rómaiak történeteiből ismerjük. Temetkezési nyomaikat a mai napig is láthatjuk. A temetkezési halmaik közül (ahová főként vezéreiket temették) a [[XIX. század]] végén múzeumi szakemberek 41 darabot feltártak.
[[Kelták]]: temetkezési helyük a mai Béke utca és Honvéd utca kereszteződésében mintegy 100 méter átmérőjű körben található. Itt kerültek elő az ő nyomaikat igazoló leletek: halotti urnák, ételes edények, fémfegyverek maradványai.
A [[rómaiak]] jelenlétét is számos emlék őrzi. A leghíresebb lelet Bátó és társa síremléke. Mellette szobrok és római pénzek sokasága került elő.
57. sor:
Az iskolák megépülése:
[[1860]]-tól katolikus iskolája volt a településnek, amely a vajtai plébános felügyelete alatt állt. Mivel az egyház egyre nehezebben viselte az iskola költségeit, [[1879]]-ben új iskolát létesítettek a község fenntartása alatt.
Az állami iskola [[1909]]-ben épült fel Koller Pál kezdeményezésére, ez a mai iskola épülete, amely 2009-ben lesz 100 éves.
6. A legújabb kor eseményei:
Az [[I. világháború|első világháborúban]] ([[1914]]-[[1918]]) Alsószentivánról 107 fő teljesített katonai szolgálatot, közülük 28-an soha nem tértek vissza a családjukhoz…
A két világháború között a község lakosságának 80%-a a mezőgazdaságban dolgozott: a legtöbb család a saját kisbirtokos és törpebirtokos gazdaságát művelte a pusztákon, illetve többen pedig a Szluha család nagybirtokán végeztek napszámos vagy cselédmunkát.
A [[II. világháború|második világháborúban]] ([[1939]]-[[1945]]) a település támaszpontként szolgált a [[szovjet]] csapatok számára a [[németek]] elleni harcokban. A harcok miatt 1945 tavaszán még egy időre ki is kellett üríteni a falut.
71. sor:
1978-1990 között Alsószentivánt összevonták a szomszédos [[Alap (település)|Alap]] községgel. Ez a település visszafejlődését, az iskolai felső tagozat megszűnését, a tanyák kihalását és a lakosság elvándorlását eredményezte.
1990 utáni események:
Elszakadt a település Alaptól, ezzel ismét önállóvá vált Alsószentiván.
Megtörtént az iskolába a felső tagozat visszatelepítése is. Az intézmény 1999 óta összevontan működik az óvodával, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] Általános Iskola és Óvoda néven és az épületben helyet kapó Községi Könyvtárral együtt a falu máig egyetlen kulturális központját jelenti.
A fejlesztések közül megvalósult a gáz- a telefon- és a vízhálózat kiépítése, de szennyvízhálózat még hátravan.
A jövőbeni tervek között szerepel az iskola kibővítése új tantermekkel, tornateremmel és öltözőkkel, szennyvízprogram megvalósítása, az úthálózat fejlesztése, és a külterületi villanyhálózat korszerűsítése is.
== Nevezetességei ==
* [[Szluha-kastély]] - Fatimai Szűzanya búcsújáróhelye [http://www.bucsujaras.hu/alsoszentivan/]
Bár a településen már az Árpád-korban is állt templom, a mai egyházközség története a XVII. század vége és a XIX. század elején kezdődött. 1747-ben a veszprémi püspöki leltár egyik iratában a következő feljegyzést találták Vajtánál Alsószentivánról: ”Praedium Szent Ivány Vajta filiája”. Ekkor 10 katolikus házaspár élt itt. Az egyházközségnek két vezetője volt: Szent Györgyi József és Mesteri György. Ekkor nem volt vagyona az egyházközségnek, ahogy temploma sem. Ebben az időben itt csak időnként bérlők laktak. Egy 1774-ben készült feljegyzés szerint: ”az a kicsiny egyházközség templomot épít”. Ezt Szent Anna tiszteletére az akkori esperes Horváth József szentelte fel.
Az 1777-ben megalakuló új Fejér megyei püspökség Felső Alapot Szentmiklóshoz csatolta, Szentivány pedig Vajtánál maradt. Csupor Viktória segített abban, hogy a Szent Anna kápolnába 1778-ban házikáplánt fogadtak, aki szeretetből segített a vajtai plébánosnak és tanította a gyerekeket.Csupor Viktória halála után a vajtai plébánost kérték meg, hogy tartsa el a káplánt. A káplán néhány év múlva elhagyta a kápolnát. A településen ekkor 457 katolikus ember élt. Az 1818. évi Canonica Visitatió azt írta, hogy Szent Iványon a hajdani kápolna emléke nem halt ki. Ekkor a hívők száma a következő volt: 467 katolikus, 24 evangélikus, 55 református, 9 izraelita.
A szabadságharc előtti időben a hívők száma:335 katolikus, 13 evangélikus, 57 református, 9 izraelita. Ebben az időszakban a leggazdagabb család a Szluha család volt. Verbói Szluha Imre 1852-ben 20 ezüstforintot adományozott egy új kereszt felállítására. Ez a kereszt Dögvölgybe került, de miután 1861-ben elnéptelenedett a puszta, a keresztet az új temetőbe vitték a régi fakereszt helyére. Az ekkor idős Benedek uraság a róla elnevezett Benedekpusztán élt élete végéig. Fia Imre pedig Közép-Szentivánra költözött családjával és kastélyt épített. Az egyik domb tetején építették fel a családi kriptát, ahová elsőként Benedek uraságot temették.
1855. október 7-én nagy hívősereg jelenlétében Farkas Imre püspök a Szluha kripta fölé emelt kápolnát a Hétfájdalmú Szent Szűz tiszteletére benediktálta. Ekkor a katolikus hívők száma a faluban 512 fő volt.
1861. november 1-jén a vajtai plébánia és az Alsó Szent-Ivány római katolikus község megegyezett a szentmisék végzéséről. A szerződés szerint a plébánosok minden hónap 4. vasárnapján és búcsú napján csendes misét kellett mondania. Ezért 15 mérő búzát, 15 mérő zabot, és 50 arany értékű forintot kapott. Ekkor 79 család volt katolikus, ebből 204 felnőtt és 136 gyermek.
A Fejér megyei püspökség 100. évfordulója alkalmából Alsószentivánt Vajtától Alaphoz csatolta. A századforduló végére már 6 nagybirtokos lakója van a községnek a 20- 22 kisebb birtokos mellett. 1879-ben iskolát építettek. Az alapi filiához tartozó Alsószentivánon Jádi László alapi plébános segítségével 1931. október 11-én létrejött az alsószentiváni egyházközség. Ekkor az elnöki javaslatra 10 tagú tanácsot választottak. Gondnoknak: Madarasi Lajost, pénztárnoknak: Pertl Jánost , számvizsgálónak: Verbói Szluha Aladárt, Koller Pétert és Tóth Istvánt választották. Az egyházközség megalakulásával már nemcsak zászlós ünnepen, hanem minden hónap 3. vasárnapján is misét tartottak. Ekkor az istentiszteletet az iskolában felállított oltárnál tartották. Ekkor az alsószentiváni plébános Jádi László volt, aki mindent megtett azért, hogy a gyerekek vallási nevelést kapjanak. Heti két hittanórát tartottak a gyerekeknek.
1945. szeptember 6-án Alsószentivánnak plébánosa lett . Ő Kovács Géza plébános volt. Nagy várakozás előzte meg Géza atya érkezését. Az első miséjét 1945. december 23-án tartotta meg. Ekkor még mindig nem volt templom, ezért az iskolában kellett tartani a szentmiséket. Olyan sokan jöttek el, hogy nem fértek el egy osztályteremben.
Géza atya javaslatot tett, hogy a Magyarok Nagyasszonya helyett a Világ Királynőjét ünnepelje a templom. Mikor ezt a javaslatot tette, a püspök atya szavait idézte: „…már csak az ötlet kell” , hogy megszülessen a fatimai Szent Szűz zarándokhelyének kialakítása. A püspök atya ötlete tovább szövődött Géza atyában. Azt szerette volna, hogy készíttessék el a Fatimai Szűz szobrának másolatát és hozzák el Fatimából. Géza atya levelét Varga János fordította le latinra, majd pedig a püspök úr továbbította.
Az első kísérlet nem sikerült. Elutasították a beadványt, mert már sokan fordultak ilyen kérdéssel hozzájuk. Küldtek egy fényképet, és azt mondták, hogy egy ügyes magyar szobrász ki tudja majd annak alapján faragni. Az egyházközség nagy gondban volt, hiszen már elkezdték gyűjteni a pénzt a szobor ideszállítására. Géza atya a hívek tanácsára készíttetett egy másolatot. A szobor másolatát Sugár Gyula készítette 1000 forintért. 1949. szeptember 26-án a november eleji szoborszentelés idején Hadrévi József azt ajánlotta fel, hogy nagynénjének, Dobos Ilonának írjanak egy levelet, és ő elintézi, hogy megkapják a Fatimai szobrot.
Ilonka néni a következőt írta a leiriai püspök úrnak: „Ő - Ilonka néni – magyar nő létére 30 éven át teljesített portugál gyarmaton missziós szolgálatot. Ezért a munkáért semmilyen fizetést, vagy emberi elismerést nem kívánt, s most sem kíván. De ha a püspök úr értékelné ezt a 30 éves missziós munkát, akkor küldene a magyar népnek egy Fatimai Szűzanya szobrot.”
A leiriai püspök engedett. Megbízta a „Vozdá Fatima”- „Fatimai Üzenet” című lap szerkesztőjét, hogy készítse el a szobrot. A szobor 1950 augusztusára lett kész. A leiriai püspök Dobos Ilonán keresztül felvette a kapcsolatot Géza atyával. A püspök úr a Jelenések Kápolnájában szentelte fel a szobrot. Augusztus 30-án Lisszabonban adták fel, s Bécsbe, Pevlicsek Péter ferences atya címére küldték. A ferences atya miután elintézte a formaságokat elküldte a szobrot Alsószentivánra. 1950. december 16-án értesítették a budapesti vámhivataltól az atyát, hogy megérkezett a szobor. December 20-án Géza atya ment el a vámhivatalba. A szobor december 22-én érkezett a sárbogárdi vasútállomásra, ahol Ország József várta, hogy végre megérkezzen.A szobor két napig az atya szobájában állt, majd 1950. december 30-án Shvoy Lajos püspök szentelte meg. Az 1950-es év eleje szinte nap-nap után zarándokolással, egyéni és csoportos látogatásokkal telt. Ezt sokan rossz szemmel nézték és megalakították az Istentelenek Szövetségét. Itt gyűléseket és agitálásokat tartottak a vallás ellen.
Géza atya válaszlépésként számos szokást elevenített fel. A nagyböjtöt 3 hetes lelkigyakorlattal indította. A húsvétot az őskeresztények szokása szerint tartották. Május 13-tól minden hónap tizenharmadikán misét tartottak. Ekkor a misék a következő időpontban voltak: 6 óra, 9 óra és 12 óra. A déli mise után körmenetet, majd püspöki áldást tartottak.
Az 1951-es év végén támadás indult a Fatimai Szűzanya ellen. A támadásra az egyházközségben rendkívüli, engesztelő miséket tartottak. 1951-ben Bíró Gábor lazarista atya lett a kántor, Mohai József pedig a káplán.
A következő év a templom gyarapodása jegyében kezdődött. A Szűzanya a végleges helyére került. Ebben Karszki György nyugalmazott képzőművész, főiskolai tanár segített. Klazurákat, miseruhákat s egyéb dolgokat kapott a templom. Nem sokkal később Géza atyának el kellett mennie, mert Vérteskozmára helyezték, itt pedig Borbély Pál plébános lett az atya. A hívek úgy néztek rá, mint az őskeresztények az apostolaikra. Példájával lesöpörte az ellenségeit és lehetetlenné tett minden támadást a Fatimai szobor ellen.
Az új plébános alatt a Magyar Fatima népszerűsége az atya minden várakozásánál magasabbra lendült. A Fatimai Szent Szűz tiszteletére 2 engedélyezett szent éneket írtak. A „Fatima mellett az Iria völgyében” kezdetűt Kovács Géza atya, a „Légy áldott Szűz Anya” kezdetűt pedig Borbély Pál atya írta.
Később Borbély Pál alsószentiváni plébánost a püspök atya Előszállásra helyezte. Ettől kezdve Steinmüller János plébános lett az alsószentiváni atya. A Mária-év 1958. augusztus 24-én már az ő idejében kezdődött. Ez évben egy gyóntatószékkel bővült a templom. Ugyanebben az évben Medgyesi Margit szolnoki tanárnő kelyhet és oltárterítőt ajándékozott az egyházközségnek.
Alsószentiván azóta is zarándokhely. Az ország különböző településeiből jönnek a hívők azért, hogy láthassák a Fatimai szobrot.
100. sor:
* Szentiványi Péter, aki a faluról vette fel a nevét, diónemesítéssel foglalkozik, és révén nagyon híres a Szentiváni dió.
== Források ==
* Fejér megye kézikönyve. Bp., CEBA Kiadó, 1998.
* Fejér megyei évkönyv XIII. kötet Székesfehérvár, 1969.
* Károly János: Fejér vármegye története (I–V. Székesfehérvár, 1896–1904)
* Bogárd és Vidéke független közéleti hetilap
== Jegyzetek ==
{{források}}
== Külső hivatkozások ==
* Helyi televízió: ''[http://www.bogarditv.blog.hu Bogárdi TV]''
[[Kategória:Fejér megye települései|Alsoszentivan]]
| |||