„Kemenespálfa” változatai közötti eltérés

[[Kép:Kemenespálfa Katolikus templom.JPG|230px|thumb|Nagyboldogasszony r.k. templom]]

[[Kép:Kemenespálfa önkormányzat.JPG|230px|thumb|Polgármesteri Hivatal új épülete]]

[[Kép:Kemenespálfa Evangélikus templom.JPG|230px|thumb|Evangélikus templom]]

 

'''Kemenespálfa''' [[község]] [[Vas megye|Vas megyében]], a [[Celldömölki kistérség]]ben, a [[Marcal]] bal partján.

 

A község [[Vas megye]] délkeleti részén fekszik, [[Jánosháza|Jánosházától]] északra. Közúton a [[8-as főút (Magyarország)|8-as főútról]] vagy a [[84-es főút (Magyarország)|84-es főútról]] letérve mellékúton könnyen megközelíthető. Elérhető még a [[Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal]]on.

 

A község Pálfa és Martonfa egyesítésével jött létre. Martonfalva első említése [[1457]]-ből származik. A középkorban közép- és kisnemesi birtokosoké, részben a [[Veszprém megye]]i [[Somló]] várához tartozott. Később a Pálfalvay, Csáffordy, Martonfalvay családé. [[1549]]-ben egytelkes nemeseké volt.

Pálfalva későn, csak [[1467]]-ben jelentkezik oklevélben, ekkor a Kelédi család tartott hozzá jogot. Később is köznemeseké volt. Az [[1549]]. évi rovásadó-jegyzék szerint Pörös Péter, Demjéndi Sandrin, Páhy Pál és Szecsődy Osvát összesen 8 jobbágyportát, 5 zsellért, 1 pusztatelket, 2 allodiális telket és 3 szolgát birtokolt. A középkori falu a mai belterület pálfai része (Fő utca) alatt lehetett.

[[1733]]-ban Bél Mátyás "Vas vármegye leírása" című művének tanúsága szerint már állt Mártonfán felsőbüki Nagy (I.) István "tekintélyes rezidenciája". [[1797]]-ben báró Révay Miklós inszurgens ezredes volt a település földesura, aki [[1805]]-ben grófi címet kapott. [[182]]0 körül a rezidenciát kibővítették és klasszicista stílusban átépítették, minden bizonnyal ekkor készült el a középső rész emeleti szakasza is. A Révay család [[1556]]-ban kapott bárói címet, majd egyes ágait [[1723]]-ban, [[1804]]-ben és [[1805]]-ben grófi rangra emelték. A XIX. század második felében ismét a felsőbüki Nagy família tulajdonába került a mártonfai birtok és a kúria, [[1925]]-ben az [[Egyházashetye|Egyházashetyén]] lakó felsőbüki Nagy (IlI.) Sándornak 1200, [[1935]]-ben pedig a kiskorú felsőbüki Nagy (VI.) Pálnak 1176 katasztrális holdas birtoka volt a településen.

A mártonfai birtokot Krenner Elek intéző vezette a két világháború között, [[1927]]-ben aranyéremmel tüntették ki a gazdaságot kiváló mezőgazdasági eredményei miatt.<ref name="auto_On62AhKG4NwTlsJOLPRyIA">[Kemenespálfa Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2007.]</ref>

 

=== Nagyboldogasszony R.k. templom ===

A műemlék templom [[1727]]-ben épült (Jókai utca 13.). Egyhajós, a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentélyének egyik oldalán sekrestye, a másik oldalán oratórium van. Tornya a főhomlokzat előtt áll. Bejárata egyenes záródású, kőkeretes és törtíves szemöldökű, a karzat szintjén egy egyenes záródású, a tetőszinten szellőző, a harangok szintjén félkörív záródású ablakok vannak. A főpárkány egyenes, a sarkoknál követi a lesarkított torony test formáit. A torony gúlasisakkal fedett. A hajó északi oldalán három, a déli oldalán egy kétlépcsős támpillérei, a déli oldalon félkörív záródású ablakokkal tagolt. A torony mellett a karzat feljárata toldalékszerűen megépített. A hajó két csehsüvegboltozattal, a szentély fiókos dongával és fél kupolával fedett. A karzat két pilléren álló, háromnyílásos és boltozott. Barokk berendezéséből a főoltárra helyezett Szent Borbála és Szent Katalin, kétoldalt a Szent István és Szent László-szobrok érdemelnek említést. A templomkülsőt [[1968]]-ban tatarozták.<ref name="auto_On62AhKG4NwTlsJOLPRyIA"/>

 

=== Révay-kastély ===

Műemlék épület (Jókai u. 24.). Szabadon álló, középrészén emeletes, mellékszárnyain földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Homlokzatai részben átalakítottak, az eredeti nyílásritmust sok helyen megváltoztatták, a nyílászárókat újakra cserélték. Az egyszerű kiképzésű ablakok egykor szalagkeretesek voltak, felső részükön stilizált zárókő húzódott. A főhomlokzat szárnyrészeit átépítették - ezek nagyobb része eredetileg is gazdasági célokra szolgált a középrész földszinti részén 1 eredeti vasrácsos ablak látható, az emeleten 5 régi ablak húzódik. A hátsó homlokzat bal szárnya átalakított, középrésze a földszinten 2+2, az emeleten 4 osztású, a jobb szárnyon is 4 eredeti ablak húzódik. (Az 1980-as években a jobb oldali szárnyrész három ablakának díszes kovácsoltvas kosárrácsa még megvolt, ezek mára eltűntek.) Az oldalhomlokzatok felett magas háromszög-oromzat húzódik, amelyek alsó részén 3, felső részén 1 szalagkeretes ablak (néhol vakablak) látható.

Belsejében a kapu mögött egykor az előcsarnok húzódott, ahonnan kovácsoltvas korlátos csigalépcső vezet fel ma is az emeletre. A földszinten fiókos dongaboltozatos, stukkódíszes helyiségek sorakoznak. A kúriát igen magas, meredek nyeregtető fedi. A rezidencia mellett az egykori majorsági épületek - magtár, cselédlakások - ma is állnak. Az államosítás után termelőszövetkezeti kezelésébe került a kúria, amelyben szolgálati lakásokat helyeztek el. A leromlott állapotú épületet napjainkban is lakóházként használják.<ref name="auto_On62AhKG4NwTlsJOLPRyIA"/>

 

{{források}}

 

{{Vas megye települései}}

[[Kategória:Vas megye települései]]