„Nagyősz” változatai közötti eltérés

| weboldal= http://www.triebswetter.net/

„…A XIV. század közepén készült Gellért legenda szerint, [[Szent István]] király uralkodása alatt, Csanád vezér a nagyőszi síkon verte meg [[Ajtony vezér|Ajtony]] seregét, mely ütközetben Ajtony is elesett.

E legendából csak azt következtethetjük, hogy a helység a XIV. században már megvolt, okleveles adatok azonban csak a [[XV. század]] közepétől kezdve vannak róla.

[[1451]] február 20-án szerepel első ízben, Nagyőszi Megyeri Zsigmond nevében, a kit a nagylaki jobbágyoknak a teleki erdőben elkövetett hatalmaskodása ügyében tanúként kihallgattak.

A XV. század végén a csanádi püspökség birtokába került; de nem sokáig bírhatta, mert [[1529]]-ben [[Bali bég]] az egész helységet elpusztította. Csak [[1590]]-ben van ismét adatunk róla. Ekkor [[szerbek]] szállották meg, kikről Szegedy Pál püspök feljegyezte, hogy az engedelmességet neki megtagadták.

A csanádi püspökök mindemellett fenntartották jogaikat a helységre, mely fel van véve a gróf Pálffy Tamás püspök számára az [[1654]]-[[1660]]. években kibocsátott oltalomlevélbe.

A [[XVII. század]] végén ismét puszta lett. Kollonics bibornok [[1702]] július 26-án e puszta tizedét a csanádi püspök részére ajánlotta kiutalni, de sikertelenül, mert a község a [[Maros]]on túl feküdt.

[[Temesvár]] visszafoglalása után e pusztát a temesvári bánság csanádi kerületébe bocsátották be.

Megtaláljuk az [[1723]]-25. évi gróf Mercy-féle térképen is, ''Nagios'' néven.

[[1747]]-ben Lukács Tódor ebesföldi [[örmények|örmény]] bírta bérben.

A temesvári kormányzóság e pusztán [[1772]]-ben Triebswetter név alatt új telepet alapított és állítólag arról a mérnökről nevezték el, a ki az első házhelyekét kimérte.

Az első lakosok [[Lotharingia|Lotharingiából]] beszármazott [[franciák]] voltak, kivéve néhány [[Luxemburg]]ból és [[Würzburg]]ból származó német családot, a kik magukat elkülönítve, 90a német utcában telepedtek le.

[[1779]]-ben a helységet [[Torontál vármegye|Torontál vármegyébe]] osztották be. Régi nevét [[1888]]-ban állította vissza a vármegye közönsége.

[[1782]] táján báró Alvinczy József tábornok vásárolta meg a kincstártól. Az ő révén került azután gróf Gyulai Albert, majd gróf Gyulai Samu birtokába.

* [http://varga.adatbank.transindex.ro/?pg=3&action=felek&id=3863 Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája]

{{Temes megye települései}}