„Nyitraludány” változatai közötti eltérés

|népsűrűség = 161

|tengerszint feletti magasság = 160

|szélességi fok = 48

|szélességi ívperc = 29

'''Nyitraludány''', ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Ludanice'') község [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Nyitrai kerület]] [[Nagytapolcsányi járás]]ában. [[2001]]-ben 1874 lakosából 1861 szlovák volt.

 

[[Nagytapolcsány]]tól 8 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.

 

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az [[újkőkor]]ban éltek emberek, a [[vonaldíszes kerámia|vonaldíszes kerámiák]] népe településének maradványai kerültek itt elő. A későbbiekben a [[La Tène]] és a [[lengyeli kultúra]] népe lakta a vidéket. A középső rézkor itt talált leletei alapján a település önálló kultúrának is névadója lett. A [[ludányi kutúra]] jellegzetességei, hogy egyszerű cölöpszerkezetes házaik viszonylag laza szerkezetben épültek, halottaikat pedig kizárólag az újkőkorból már ismert oldalt fektetett, zsugorított pózban helyezték a sírba. Jelentős mennyiségű réztárggyal rendelkeztek, de az aranyat, ma még ismeretlen okból nem használták.

 

A mai falut [[1242]]-ben ''Ludan'' néven a nyitrai káptalan oklevelében emíltik először. Királyi birtok, részben pedig a helyi Szent Kozma és Damján nevét viselő bencés apátságé. A Ludányi család ősi birtoka, akik közül Bohumír comes trencséni és nyitrai ispán volt. A család a [[13. század]] második felében két ágra szakadt és a [[15. század]] végéig volt a falu bitokosa. [[1422]]-ben vásártartási jogot kapott. Ludány egykori várát Ludányi László építtette [[1425]]-ben, [[1481]]-ben a Ludányi család kihaltával [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] a várat eladományozta. A várnak a [[16. század]]ban már nem volt szerepe, romjai nyomtalanul eltűntek. Miután Ludányi Péter fiúutód nélkül halt meg a falu birtokosa Anna nevű testvére maradt, aki azt [[1494]]-ben Szuha Györgynek adta. [[1502]]-ben Cseh János birtoka lett, akit [[1514]]-ben [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] is megerősített a ludányi uradalom birtokában. [[1533]]-ban az Országh család szerzett itt birtokot, majd a [[16. század]] közepén Dolgos Ambrus lett a birtokosa. A század második felében, [[1556]]-ban a Babindáli család szerezte meg. Ekkor már két faluból, Alsó- és Felsőludányból állt. [[1608]]-ban feldúlta a török. A [[17. század]] első felében már az Osztrosics család birtoka, akik [[1669]]-ig tulajdonosai az uradalomnak. Ekkor a királyi kamarára szállt, de [[1685]]-ben már az Erdődy családé. [[1869]]-ben az Erdődyektől Stummer Sándor vette meg. [[1787]]-ben Alsóludánynak 31 háza és 206 lakosa, Felsőludánynak 34 háza és 239 lakosa volt. A két falu a [[19. század]] közepén egyesült.

 

 

 

[[1910]]-ben 749, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Nyitra vármegye]] [[Nagytapolcsányi járás]]ához tartozott.

 

 

 

{{források}}