„Argentometria” változatai közötti eltérés

a
hiv, fogalmazás, elírás
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
(új cikk enwiki alapján)
 
a (hiv, fogalmazás, elírás)
Az '''argentometria''' [[analitikai kémia]]i vizsgálati módszer, ezüst(I)-ionokkal végzett [[titrálás]]. Jellemzően kloridion[[klorid]]ion mennyiségének meghatározására használják. A mintaoldatot ismert koncentrációjú [[ezüst-nitrát]] oldattal titrálják meg. A kloridionok az ezüst(I)-ionokkal oldhatatlan [[ezüst-klorid]]ot képeznek:
 
: Cl<sup>−</sup> (aq) + Ag<sup>+</sup> (aq) &rarr; AgCl (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1.,70 &times; 10<sup>&minus;10</sup>{{e|−10}})
 
==Volhard-féle eljárás==
A Volhard-féle eljárás egy visszatitrálásos módszer, melyet [[Jacob Volhard]]ról neveztek el. A vizsgálandó anyaghoz fölöslegben ezüst-nitrátot adnak, az ezüst-kloridot kiszűrik, és a maradék ezüst-nitrátot [[ammónium-tiocianát]]tal titrálják meg.<ref name = yoder/>Indikátorként [[Indikátor]]ként ammónium-vas(III)-szulfátot használnak, melyből a végpontban vérvörös vas-tiocianát komplex ([Fe(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub>(SCN)]<sup>2+</sup>) keletkezik:
 
: Ag<sup>+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq) &rarr; AgSCN (s) (''K''<sub>sp</sub> = 1.,16 &times; 10<sup>&minus;12</sup>{{e|−12}})
: Fe(OH)(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub><sup>2+</sup> (aq) + SCN<sup>−</sup> (aq)&rarr; [Fe(OH<sub>2</sub>)<sub>5</sub>(SCN)]<sup>2+</sup> + OH<sup>−</sup>
 
A [[Karl Friedrich Mohr]]ról elnevezett módszer szerint [[kálium-kromát]] indikátort használnak, melyből – miután az összes kloridion elreagált – vörös színű ezüst-kromát keletkezik:
 
: 2Ag<sup>+</sup> (aq) + CrO<sub>4</sub><sup>2-2−</sup> (aq) &rarr; Ag<sub>2</sub>CrO<sub>4</sub> (s) (''K''<sub>sp</sub> = 9 &times; 10<sup>&minus;12</sup>{{e|−12}})
 
Az oldatnak közel semlegesnek kell lennie, mert magas [[pH]]-n ezüst-hidroxid keletkezik, míg alacsony pH-n H<sub>2</sub>CrO<sub>4</sub> krómsav képződik, ami csökkenti a kromátionok koncentrációját, késleltetve ezzel a csapadékképződést. A [[karbonát]]- és foszfátionok ezüsttel csapadékot adnak, ezért nem lehetnek jelen az oldatban, mivel pontatlan mérést eredményeznének.
 
A Mohr-módszer megvalósítható úgy, hogy a minta teljes klórtartalmát mérje. A mintát ekkor kalcium-, majd [[vas-acetát]]tal hamvasztják. A [[kalcium-acetát]] „megköti” a szabad klórt, kicsapja a karbonátokat, és semlegesíti a kapott oldatot, a vas-acetát eltávolítja a foszfátokat. A kloridokat a maradékból vízzel kioldják, majd megtitrálják.<ref name = yoder>{{cite journal | doi = 10.1021/ie50116a013 | title = Adaptation of the Mohr Volumetric Method to General Determinations of Chlorine | year = 1919 | author = Yoder, Lester | journal = Industrial & Engineering Chemistry | volume = 11 | pages = 755}}</ref>
 
==Fajans-féle eljárás==
A [[Kazimierz Fajans]] után elnevezett eljárás jellemzően diklór-fluoreszceint használ indikátorként, a végpontot a zöld színű szuszpenzió rózsaszínűvé változása jelzi. A titrálás végpontja előtt a kloridionok feleslegben vannak feleslegben, ezek az AgCl felületére adszorbeálódnak, így azoka csapadék részecskéi negatív töltésűvé válnak. A végpont után az ezüst(I)-ionok feleslege adszorbeálódik az AgCl felületén, így a részecskék pozitív töltésűek lesznek. Az anionos festékek – mint például a diklór-fluoreszcein – a részecskékhez kötődnek, és az adszorpció során megváltozik a színük, jelezve ezzel a végpontot. [[Eozin]] (tetrabróm-fluoreszcein) használható [[bromid]], [[jodid]] és [[tiocianát]] anionok titrálásánál, élesebb vele a végpontjelzés, mint a diklór-fluoreszcein esetén. Klorid anion titrálásáakortitrálásakor nem használható, mivel a kloridnál erősebben kötődik az AgCl-hez.<ref>{{cite book |author=Harris, Daniel Charles |title=Quantitative chemical analysis |publisher=W.H. Freeman |location=San Francisco |year=2003 |pages=142–143 |isbn=0-7167-4464-3 | edition = 6th |accessdate=}}</ref>
<!--
==Lásd még==
 
==Fordítás==
{{Fordítás|en|Argentometry|oldid=372229572378162468|n=a|4=angol}}
 
===Hivatkozások===