„Axel Gustafsson Oxenstierna” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: bg:Аксел Уксенхерна; kozmetikai változtatások
3. sor:
 
== Élete ==
Előkelő arisztokrata család sarjaként született a történelmi [[Uppland]] régióban, [[Gustaf Gabrielsson Oxenstierna]] ([[1551]]–[[1597]]) udvari tanácsos és Barbro Bielke ([[1556]]–[[1624]]) gyermekeként. Fivéreivel – köztük a később szintén államférfivá váló [[Gabriel Gustafsson Oxenstierna|Gabriel Gustafsson Oxenstiernával]] ([[1587]]–[[1640]]) – együtt [[Németország|német]] egyetemeken, [[Rostock]]ban, [[Jéna|Jénában]] és [[Lutherstadt Wittenberg|WittenbergWittenbergben]]ben képezte magát. [[1602]]-ben [[IX. Károly svéd király|IX. Károly király]] udvarába került, kamarai tisztviselő lett, s szédítő gyorsasággal haladt felfelé a ranglétrán. [[1606]]-ban [[mecklenburg]]i diplomáciai szolgálatba osztották be, [[1609]]-ben pedig az uralkodó döntéseit segítő Királyi Tanács ''(Riksrådet)'' tagja lett.
 
[[1612]]. [[január 6.|január 6-án]] a kevéssel előbb, [[1611]] októberében trónra került tizenhét éves király, [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf]] kancellárjává ''(rikskansler)'' nevezte ki Oxenstiernát. A király legközelebbi munkatársaként a svéd arisztokrácia, az oligarchák érdekeit képviselte a korona előtt, s a gyakran távol lévő, háborúskodással elfoglalt király állandó helyettese lett. Oxenstierna haladó gondolkodású reformernek bizonyult, hatékonyabbá tette az udvari adminisztráció működését, és óvatos átalakításokba kezdett a svéd [[diplomácia]] területén is. [[1613]]. [[január 20.|január 20-án]] az ő iniciatívái alapján írták alá a legnagyobb riválissal, [[Dánia|Dániával]] a [[kalmari háború]]t lezáró [[knäredi béke|knäredi (vagy knærødi) békét]]. Ugyancsak teljhatalmú megbízottként járt el a svéd–[[Oroszország|orosz]] [[ingriai háború]]t lezáró [[sztolbovói béke]] [[1617]]. [[február 27.|február 27-eei]]i aláírásakor, melynek következményeként Svédország a [[Ladoga-tó]]ig terjedő területeket szerzett. Érdemei elismeréseképpen II. Gusztáv Adolf [[1622]]-ben [[Livónia]], [[1626]]-ban pedig a frissében meghódított [[Poroszország]] kormányzójává tette hű emberét. Oxenstierna minden diplomáciai tehetségét latba vetette a [[Lengyel–Litván Perszonálunió]]val végül [[1629]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] megkötött [[altmarki egyezmény]] tárgyalásai során, s ennek eredményeként Svédország megtarthatta Livóniát és a [[Visztula]] torkolata körüli poroszországi hódításait. [[1631]]-ben elkísérte a királyt [[németország]]i hadjáratára, amelynek célja a svéd sereg és a [[protestantizmus|protestáns]] német fejedelmek erőinek egyesítése, s ezzel a [[harmincéves háború]] megnyerése volt. Miután II. Gusztáv Adolf [[1632]]. [[november 16.|november 16-án]] elesett a [[lützeni csata]]téren, Oxenstierna fogta össze a svéd csapatokat, megelőzve ezzel a demoralizált hadsereg szétzüllését.
 
[[Fájl:Axel Oxenstierna.jpeg|balra|250px|bélyegkép|Axel Gustafsson Oxenstierna [[Michiel Jansz van Mierevelt]] festményén]]
A király halála után leánya, a hatéves [[Krisztina svéd királynő|Krisztina]] került a trónra. Oxenstierna a királynő kiskorúsága idejére felállt, ötfős régenstanács jóformán teljhatalmú vezetője lett [[1644]]-ig. Az elhunyt király akaratát érvényesítve [[1633]]. [[április 23.|április 23-án]] a [[Franciaország|francia]] király, [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] és a protestáns német fejedelmek (a frank, sváb és [[Rajna-vidék|rajnai]] rendek) bevonásával megalakította a [[heilbronni szövetség]]et, amelynek tulajdonképpeni vezetője is lett annak [[1636]]-ig tartó fennállásáig. Az így egyesített protestáns erők azonban [[1634]]. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] megsemmisítő vereséget szenvedtek a katolikus ligától [[nördlingeni csata|Nördlingennél]]. Oxenstierna [[1635]]-ben ugyan megerősítette a francia–svéd szövetséget, amely [[1638]]-ig állt fent, de Svédország ezt követően már érdemben nem avatkozott be a háborúba. [[1643]]-ban azonban Oxenstierna hadat üzent az országot dél felől fenyegető [[Dánia|dán]]–[[Norvégia|norvég]] szövetségnek, s a viszályt lezáró [[1645]]. [[augusztus 13.|augusztus 13-aai]]i [[brömsebrói béke]] rendelkezései szerint Svédország megkapta Dániától [[Gotland]] és Ösel (ma [[Saaremaa]]) szigetét, [[Härjedalen]] és [[Jämtland tartomány|Jämtland]] tartományokat.
 
Időközben Oxenstierna belpolitikai téren is több intézkedést hozott. Az [[1634]]-ben létrehozott, általa kezdeményezett svéd [[alkotmány]] megerősítette a királyi tanács és a régenstanács hatalmi helyzetét a rendi gyűléssel (Riksdag) szemben. [[1636]]-ban létrehozta a svéd királyi postaszolgálatot. Javaslatára jött létre [[1638]]-ban az Új Svédország Társaság ''(Nya Sverigekompaniet),'' amely a mai [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[Delaware]] állam területén svéd telepesekkel létrehozta [[New Sweden]]t. [[1640]]-ben Oxenstierna megalapította a [[Turkui Egyetem]] elődjét, az Åbói Királyi Akadémiát (Regia Academia Aboensis).
15. sor:
 
== Felhasznált forrás ==
* Axel Gustavsson Oxenstierna, in Henry Kamen, ''Who’s who in Europe 1450–1750,'' London, New York, Routledge, 2000, 228–229.
* {{MNL|14|320}}
 
{{Commons|Axel Oxenstierna}}
 
{{DEFAULTSORT:Oxenstierna Axel Gustafsson}}
 
[[Kategória:Svéd politikusok]]
 
[[en:Axel Oxenstierna]]
[[bg:Аксел УксеншернаУксенхерна]]
[[cs:Axel Oxenstierna]]
[[da:Axel Oxenstierna]]