„Újszerzeményi Bizottság” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a („Magyarországi politikai szervezetek” kategória eltávolítva; „Megszűnt magyarországi politikai szervezetek” kategória h)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Az '''Újszerzeményi Bizottság''' ''(Neoacquistica Commissio)'' a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet volt, mely 1690-1709-ig viselte ezt a nevet. Átmeneti szünetekkel, átszervezett formában a 18. század első évtizedeiben is működött. Működésnek alapját az szüntette meg, hogy az 1740-es évekre a területek töredéke, lényegében a [[Határőrvidék]] maradt meg az udvari [[kormányszék]]ek kezelésében
 
== Története ==
Még folyamatban volt az [[Oszmán Birodalom]] ellen vívott háború, mikor már a [[bécs]]i körök nagyon behatóan foglalkoztak a visszaszerzett területek szervezésének kérdésével. Közjogilag el volt ugyan intézve a kérdés az [[1687]]. évi országgyűlés azon végzése által, mely szerint őfelsége a töröktől visszahódítandó területen a magyar alkotmányt és kormányt lépteti majd életbe. Hanem azért nem szűnt meg a törekvés olyan állapotot teremteni a régi és az új Magyarországon egyaránt, amely az eddiginél jobban megfelel a császári ház dinasztikus és hatalmi érdekeinek.
 
Sehol sem volt a magyar nemesség és a császári politika közti ellentét olyan szembetűnő, mint az újonnan visszaszerzett területen. Jogilag nem szűnt meg a régi földesurak birtoka lenni, ténylegesen azonban a haditanácsnak[[haditanács]]nak és a császári kamarának került az igazgatása alá, és minthogy elsősorban az udvar viselte a háború költségeit, indokoltnak látszott, hogy megfizettesse a birtokba jutást azokkal, akik jogukat addig nem érvényesíthették. Az újonnan visszaszerzett területek rendezésével megbízott tanács (az ún. ''neoacquistica commissio''), melynek élén [[Kollonich Lipót]] állt, az egyházi birtokot minden kifogás nélkül restituálta, de csak azon világi földesurakat elégítette ki, akik a jogukat hiteles adományozó dokumentummal bebizonyították. Erre sokan nem voltak képesek az okleveleik elvesztése miatt, és így birtokaik császári kézen maradtak. A többitől is 10%-os adót követeltek birtokba juttatás fejében. (Ezt a váltságot ''jus armorum'' = fegyverjognak nevezték.) A birtok értékét a bizottság állapította meg, jellemzően felülértékelve azt. Ez is ellenmondott az 1687-es törvénynek, de ennél is jobban sértette annak szellemét, hogy a korona a [[Jászok|Jászságot]] és a [[Kiskunság]]ot zálogba adta idegen birtokosnak – a [[Német Lovagrend]]nek – a [[Frangepán Ferenc|Frangepán]]-féle uradalmakat pedig a [[graz]]i kamara igazgatása alá helyezte. Később a [[jászok]] és a [[kunok]] saját pénzükön váltották vissza a kamara által zálogba adott földjeiket ([[Redemptio]]). A [[Dráva|Dráván]] túli megyék: Pozsega, Verőce, Szerém és Valkó külön igazgatás alá kerültek. Úgy tűnt, hogy a magyar közjog ellenében a kormány fegyverre támaszkodó önkénye jut érvényre.
 
A ''Neoacquistica Commissio'' az udvar egyik eszköze volt, hogy segítsen a pénzügyi zavarain.
 
==Forrás==
* Bán Péter: Neoaquisita. In: Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. : Bán Péter. II. kötet L-Zs. Gondolat, Budapest, 1989. 59-60.ISBN 963 282 202 1
*[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/europa/marcali/html/09/09r02f09.htm#R%C3%A1k%C3%B3czi Marczali: Képes világtörténet]